Tegnap nagyjából vázolták a félév menetét. Tanítás csak december elejéig lesz (és lesz őszi szünet, juhuhuhúú), aztán néhány hét vizsga, illetve januárban is vizsgák. Fura, hogy nincs órarendünk, mint otthon. Vagyis van, de minden héten más. Kedden study dayünk van…ez azt jelenti, hogy otthon ülsz és tanulsz…haha! Amúgy annyira nem is vicces, mert holnapra pl 50 oldalt kell olvasnom marketingből (és még csak nincs is study day).

A tegnapi eligazító napot a változatosság kedvéért egy BBQ parti zárta a suli kertjében. Ingyen kaja-ingyen pia: teljesen jó:) Ja, hétfőn meg az elsősöknek volt ugyanilyen eligazító napjuk, és utána megnyitott a suli bárja, ahol a tanárok itatták ingyen piával a diákokat. Tudnak kapcsolatot teremteni:)

Ma kezdődött az igazi tanítás, egy marketing és egy közgáz órával. Igen tetszik, hogy eddig mind a három tanárunk, akivel megismerkedtünk, üzletember (tanácsadó, vállalkozó, befektetési bankár), és mondjuk 10-15 év tapasztalattal a háta mögött tanításra adja a fejét. Az első sokk közgázon ért, amikor kitöltetett velünk egy kvízt a tanár, hogy felmérje, hol tart a csoport. Miután megcsináltam (általános iskola 8. osztályáig ezeket a feladatokat gyakoroltuk), elmagyaráztam a padtársamnak, hogyan kell első fokú egyenletet megoldani. Mikor már a két ismeretlenes egyenletrendszer rejtélyeit ecseteltem, kezdett nagyokat pislogni. Aztán a deriválásról még nem hallott soha, úgyhogy abba inkább nem is kezdtem bele. Szóval ment a nagy csodálkozás, hogy nekem honnan vannak ilyen természetfeletti képességeim:).

Amúgy az órák fílinge nagyon más, mint otthon. Körben ülünk, a tanár sokkal közvetlenebb, és mindenki előtt laptop az asztalon, ugyanis az oktatási anyagok előre fel vannak töltve a suli rendszerébe, amit mi ott szépen letöltünk, és azt bambuljuk, míg a tanár okoskodik.

 

Tegnap, miután délben vége lett a napnak az ingyen ebéddel, gondoltam bemegyek korábban Koppenhágába (ugyanis 17:30-ra voltam hivatalos a női raft csapat edzésére). Össze sem lehet hasonlítani a múltkori buszos városnézéssel. Több órát barangoltam a belvárosban…na, így már bele lehet szeretni. Helyes kis utcák, csomó kisebb-nagyobb tér, szoborral, illetve tele van szórva a belváros hatalmas, de eldugott templomokkal. És bárhol jár az ember, valamelyik utcazenész hangja biztosan elér hozzá.

Hihetetlenül pezsgő város ilyen jó időben. És a főutakon kívül szinte sehol nincsen autó. Ez azért a levegőn is érződik. Aztán ha már arra jártam, bementem abba az étterembe, ahol egy ismerősöm dolgozott tavaly, és mondta, hogy próbáljak meg ott munkát szerezni. Szóval bent le is szólítottam az első embert, akiről fél percen belül kiderült, hogy magyar volt. De nem nagyon lelkesített, mert most küldenek el sok embert, valószínűleg nem azért, hogy aztán engem meg felvegyenek. Aztán Réka kedvéért bementem egy csoki boltba; de nem csak, hogy bementem, vettem is csokit, és meg is ettem. De tényleg csak a Réka kedvéért! Úgyhogy ő is hízott tőle, nem én:) Már kezdtem nagyon elfáradni, és még volt másfél órám, ezért gondoltam beülök egy kávéra valahova, hiszen lépten-nyomon kávéházak meg éttermek voltak. Azt már az elején láttam, hogy kajálni nem fogok, mert nem akarom egy havi ösztöndíjamat elkölteni egy szelet pizzára, de aztán a kávézóban kiderült, hogy kávézni sem fogok, legalábbis amíg nincs munkám, addig nem (nem a munka és a kávé között kell keresni az összefüggést, hanem a fizetés és a kávé között;)). Így hát maradt a csövelés egy padon. Aztán összeszedtem magam, és elindultam az edzés irányába, és közben végre találtam city bike-ot! (van néhány city bike parkoló a városban, be kell dobni 20 koronát, s elviheted a bringát, majd a másik parkolóban, ahol leteszed, visszakapod a 20 koronát).

Kicsit elszégyelltem magam, mint magyar, amikor a Koppenhágai napilap vezércikke arról szól, hogy soksok milliót különít el az önkormányzat a bicikliút-hálózat fejlesztésére, illetve új bicikli utak építésére. Csak tudnám hova???!!! Mindenhol, azaz mindenhol van bicikli út, és átlagban 3 bringás fér el simán egymás mellett. Szerintem egy kicsit cserélhetne vezetést Koppenhága és Budapest, hátha akkor otthon is lenne értelme bicajra ülni. Persze, azt talán mondanom sem kell, hogy mindenhol külön bicikli út van, sehol sem kell gyalogosokat kerülgetni, és fordítva, ha gyalogolsz sem kell a bringásoktól rettegni.

Ahogy tekertem edzésre, elmentem Christiania mellett, de sajnos nem tudtam bemenni, mert nem akartam késni. Viszont biztos épp valami jót főztek, mert érdekes illatok áradtak ki az utcára:) Akik nem tudnák, Christiania a drogos negyed, Dánia egyetlen része, ahol legális a könnyű drog (pár éve még minden legális volt, ha jól tudom).

Végül kicsivel edzés idő előtt ott voltam…valahol, ugyanis nem tudtam, hogy azon az utcán belül hol vannak a raftosok. Volt ott minden: focipálya, rugby klub, röplabda pálya, futópálya, messzebb már nem mentem, mert megláttam, hogy kajak pólósok szállnak vízre, gondoltam, akkor biztos valahol ott lesznek a raftosok is. Amíg vártam, elmentem nézelődni a kis csatorna partján. Megtaláltam a szlalom pályájukat, ami hasonló színvonalú, mint a mi seprűnyelekből összeállított pályánk otthon. Illetve láttam evezősöket (minden hajó orrán és farán is dán nemzeti zászló, de persze nem azért, mert nacionalisták…), tengeri kajakosokat, meg kacsákat (ez nem egy harmadik sport):)

Kicsit késve ugyan, de össze jött a csapat, és elmentünk evezni egyet. Beültettek jobb kormányosnak… hát ez elég vicces volt, mivel az elmúlt két évben igen sokat kenuztam, de csak balon. Elmentünk egy igazi sight-seeing túrára. Már kapásból a kis csatornák is nagyon szépek, mindkét parton végig vitroláshajókkal (a 100 évestől kezdve a vadonat újig), illetve parti kiülős helyekkel.

Megnéztük a könyvtárat, a királyi palotát, illetve a régi tőzsde-épületet, utána újra átvágtunk a nagy csatornán, és vissza a saját oldalunkra. Végül még az operát is megkuksiztuk. Összesen 10 híd alatt mentünk át, volt köztük néhány gyönyörű. Gondolom a jó időnek köszönhetően, nagyon sok vízi járművel találkoztunk a kis csatornákon, de mindegyiknek volt néhány kedves szava hozzánk. Hát, ilyenek a dánok.