Most jöttem vissza egy órás futásból, lefutottam a tengerpartra, nem volt rossz. De azért majdnem belehaltam:)Az elmúlt évben futottam talán 20 km-t, így igazi hegyifutás fílingem volt Dánia hatalmas domjaira felfutva. Úgyhogy most, ha fáradtan is, de mesélek a hétvégéről.

Múlt héten megkérdeztem egy dán tengeri (meg vadvízi) kajakos srácot, akivel már emailezgettem egy ideje, hogy mi van azzal az általa már emlegetett extrémhétvégével. Kiderült, hogy most hétvégén van (volt), és persze nyugodtan csatlakozhatok hozzájuk. Nem kellett kétszer mondania. Csütörtökön el is mentem a Jysk (jüszk)-be venni egy hálózsákot, csak hogy legyen egy biztos pont… meg amúgy is kellett mennem Ikeába venni ezt-azt (de főleg 100 forintos hotdogot, ami itt 200). Hazafelé (egy másik Erasmusossal voltam) irtó jó helyeken jöttünk keresztül. Gyönyörű utcák, persze sehol egy kerítés, igényes kertek, minden 2. sarkon lólegelő (nem tudom igazából minek híjják),meg egy erdőn kellett átvágnunk. Ki is néztem magamnak futásra, mert nagyon feelinges. Illetve megtapasztaltuk, hogy tényleg a 4 éves óvódás is beszél angolul (kicsit frusztrált, hogy jobban, mint én).

No, szóval pénteken egy ici-picit ellógva az utolsó órámról elindultam Koppenhága másik végébe, mert ott lakik Simon (a tengeri kajakos srác). Nagyon rendes(és magas:P) srác, mivel ugye nem sok vadkajakos cuccot hoztam magammal, elvitt a munkahelyére és ott összeszedegedte nekem a hiányzó cuccokat, aztán uccu neki. Najó, még nem teljesen, mert útközben felszedtük a haverját, Lasse-t. Szóval ezek után uccu neki, irány West-Jylland (dzsátlend-nek ejtik). Dániában nincs autópálya díj, viszont van híddíj, ami alig 16000 forint egy hídra oda-vissza, meg van cserébe dugó az autópályán. A szokásos péntek délutáni indulástól már majdnem Ausztria-fílingem volt, csakhogy még 4 óra utazás után sem közeledtek a hegyek… Bár láttunk egy vagy 10 méter magas szemétdombot, jól meg is csodáltam, hogy feltöltődjek a fenomenális magasság látványával:D

Megérkeztünk Holsetbroba, persze rögtön megnéztük a rámpát, amiről másnap ugráltunk…hát nem kellett volna, mert megláttuk, és rögtön el kellett kezdeni inni, hogy fel tudjuk dolgozni. Ez az egész hétvége X-treem Big Air Kajak Festival néven futott, ami először is tartalmazott egy szombati Big Air-t (9 méter magas, 28 méter hosszú “csúszda”, a végén egy ugratóval, és mire odaérsz, kb 30 km/h-val zúzol. Ja, természetesen mindezt rodeo kajakkal).

A vendéglátó kajak klub (mellettünk volt az evezősklub, ahol láttam szép Hudson és Empaci hajókat. S mint kiderült, ott is szivatják egymást a kajakosok-evezősök) emberei nagyon kedvesek voltak, pl. nem kellett sátraznunk, hanem aludhattunk a kondiban. Péntek este még volt nagy beszélgetés meg sörözés. Pl. olyan bíztató dolgok hangzottak el, hogy aki először tesztelte a rámpát, utána négy napig nem bírt felkelni, mert megsérült a gerince. Ó, mondom, jó helyre kerültem. De azóta átépítették, úgyhogy tényleg biztonságos volt.  Ja, meg még volt egy részeg csávó a nyáron, aki fogta a szánkóját éjjel, felment a rámpára, le akart csúszni, el is indult, csak a felénél darabokra törött a szánkó…úgy fogalmaztak, hogy a srác már sosem lesz olyan jóképű, mint volt:(

Szombaton kényelmesen felkeltünk, aztán elkezdtük a mókát. Én igazából fesztivál alatt valami nagyszabású rendezvényt értettem, de végül kb voltunk összvissz 10-en akik ugráltunk. Nézők azért voltak mindig, az tény.

Eleinte csak a rámpa kb 2/3-áról indultunk, tehát kb 5-6 méter magasról, odáig kötélen engedtek le,  aztán ott állt valaki aki kioldotta a kötelet, és juhúúúú. Na azért amikor ott vagy, akkor inkább azt érzed, hogy ááá. Eredetileg úgy volt, hogy ez valami verseny lesz, gondoltam, biztos nem lehet majd ilyen amatőröknek kipróbálnia, úgyhogy nem voltam lelkileg felkészülve ilyen állatságokra, de aztán Simon kajakjában nekem is lehetőségem nyílt kipróbálni. Nem kicsit f.stam, de ha már ott vagyok, csak nem hagyom ki. Először megpróbáltam a hajójában az eszkimót. Az simán ment, úgyhogy ezen belelkesültem, s már caplattam is fel a lépcsőn a rámpa tetjére. Amikor a rámpa tetején voltam és még csak a kötélen engedtek le, azt gondoltam be vagyok sz.rva.

De nem. Mint kiderült, igazán csak akkor sz.rtam be, amikor zúgtam lefelé. Para:) Igazából csak két dologra kell figyelni: ne fejeld le a lapátodat (ellenkező esetben átrendeződik az arcod), illetve bárhogyan érkezz, csak ne full a kajak ‘lapjára’ (ellenkező esetben a gerinced sérülhet). Jó tudom, ezek nem újak a vadkajakosoknak, de a laikusoknak le kellett írnom;)

Na szóval első ugrás kb. életem adrenalin-zuhanya volt, de aztán visszaeszkimóztam, s lévén az első nő aki ugrott a rámpájukról jó kis tapsvihart arattam:) Első ugrásom meg is lett örökítve videón, ja és ha jól emlékszem akkor, vagy pont előtte a High way to hell bömbölt…nem éreztem jó ómennek. De utána még percekig fogassal a számban járkáltam (gy.k.: vigyorogva), nagyon nagy feeling. A második menet előtt meg már nem is paráztam, bezzeg közben annál inkább:) De erre már csak a délutáni etapban került sor. A kettő között zuhanyoztunk, átöltöztünk, melegedtünk, ebédeltünk, beszélgettünk ( most már többet angolul, mint dánul), eléggé odavoltak, hogy én voltam az első lány, aki ki merte próbálni. Nem egy embernek sikerült brutál rosszul érkeznie a vízre (többek között nekem a második menetben:D), és olyankor egyemberként hördült fel a közönség. Végre egy nemzet, amelyik akkor örül, amikor valaki ügyes, és akkor aggódik, amikor valaki veszélyben van…és nem fordítva, mint egyes helyeken. Aztán elment az a srác, aki értett a kötelezéshez, úgyhogy már csak a rámpa tetejéről lehetett indulni, azt meg még nem vállaltam be két menet után. Majd legközelebb. Megbeszéltem az ottaniakkal, hogy mehetek bármikor, előzetesen novembert beszéltünk meg, és bárki csatlakozhat, aki akar. Nálam lehet jelentkezniJ Qva jóóóóóó dolog, elhihetitek!!! Csak Nikoflexet vagy Ben-Gayt hozzatok, mivel másnap mindhárman (Lasse, Simon, én) brutál nyakfájással ébredtünk:) Délutáni menet után volt még időnk az esti partiig…gondoltam én, de már a szaunában elintéztük az első néhány sört. Igen jól esett. Aztán egy kis vacsi, és elkezdtek szállingózni az emberek a partira. És nem ám úgy, hogy mindenki hoz egy kis piát, vagy néhányan hoznak sok piát, nem, hanem mindenki (azaz mindenki) egy rekesz sörrel jelent meg. Hát nem maradt egy korty pia sem… Félelmetes, hogy milyen mennyiséget isznak ezek. Ahogy ők mondták, egy igazi west-jyllandi partiba csöppentem (tánc alig, csak piálás meg éneklés, egy kis állatkodással megspékelve). De jó volt, mert ahogy egyre többet ittak, egyre több embernek lett kedve angolul beszélni. Úgyhogy, végül egészen összepajtiztunk. Amúgy meg bevallották, hogy szarul helyezkedtem, mert a west-jyllandiak arról híresek, hogy nem beszélnek angolul, legalábbis nem szeretnek. De, mint írtam, ezzel estére már nem volt gond.

Kértek tőlem magyar zenét, megörvendeztettem őket egy Limbó hintóval…hát többet nem kértek:D Viszont ezek a klasszikusnak hangzó dán ivós dalok, amiket folyamatosan nyomattak (és ordítottak), irtó viccesek voltak. És volt egy nagyon jó cuccuk, nem tudom hogy hívják, de bele kell tölteni a sört a tartályba, aztán a lenti csövet bekapni, kinyitni egy csapot, és csak vedelni a sört. Szuper jó dolog, mert amilyen gyorsan ömlik a szádba, olyan gyorsan be is lehet állni tőle. Najó, persze nem egy sörtől, de lényegesen gazdaságosabb, mint csak úgy pohárból inni. Időközben kiderült, hogy a holstebroi srácok közül 4-en összeraktak egy raftcsapatot, úgyhogy már lezsírozuk a hollandiai ivászatot októberben az elő VB-n. Biztos jó lesz a csapatuk, abból kiindulva, hogy éjjel kettőkor beszálltak egy túrakenuba, mondván bemennek bulizni a városba, de félóra múlva enyhén átázva, gyalog érkeztek meg, mert útközben beborultak:) LOL

Az alvás nem volt felhőtlen, mert egy enyhén ittas állapotú dán egyed férkőzött közénk, majd a párnámat is megpróbálta ellopni, úgyhogy átköltöztem a lábgép és a fekvehúzópad közé:) A srácra reggel talált rá az edző… a bárpulton. Haha!

A vasárnapi csodálatos program (amiért igazából mentem) a kajak surf lett volna Klitmöller beachen. Szombaton még 4, majd már 7 méteres hullámokról beszéltek (nem is voltam nyugodt), de arra keltünk reggel, hogy megnézték a webcamet, és nincsenek hullámok:( Szóval el sem indultunk. Persze a szombati folyamatos eső és brutál szél után ragyogó napsütés volt, csakhogy még jobban fájjon a szívünk. Jó, hát persze így sem volt rossz a hétvége…sőt! De azért ezt még muszáj lenne gyorsan bepótolni ősszel. Aki pedig azt mondta, hogy Dániában nem is lehet csinálni semmit, az bekaphatja:D

Hazafelé meg egyszer csak mondja a Simon, hogy “Zita, most egy olyan helyre megyünk, amit úgy hívnak McDonald’s. Ez egy ilyen gyorsétterem”. No, ezen a ponton kezdtem el neki sorolni, hogy ja, Magyarországon (ami Kelet-Afrikában van) nem ismerjük azt, hogy étterem, illetve késsel-villával sem tudunk enni, és wc-t sem használunk. Hát ebből vagy levágta, hogy nálunk is van McDonald’s, vagy azt hiszi, hogy én voltam, aki a wc mellé pisilt:). Majd meglátjuk, hogy hív-e még:)

A vasárnapi csalódást az elmaradt kajak szörfözés miatt, egy kis esti közös palacsintasütéssel gyógyítottam. Ezt már itt, a koliban, az Erasmusosokkal.

Tegnap megvolt a harmadik közgáz óránk. Még mindig az első fokú egyenlet megoldását magyarázta a tanár, úgyhogy kezdek én is rászokni a facebookra. Az egyik kedvenc franciám kérdezte, hogy vajon a tanórák valódi célkitűzése a facebook-képzettségünk fejlesztése? Elgondolkodtató:)

A hétvége képei itt érhetők el (elvileg...szóljatok, ha nem), remélem majd tudok szerezni a saját ugrásaimról is:

http://www.facebook.com/album.php?aid=2021745&id=1005653624&l=3b548cc8f6