Vízipók a messzeségben

Érkezésem után első dolgaim egyike volt elkezdeni jegyet vadászni a dán-magyar vb-selejtezőre (akkor még ugye esélyünk is volt kijutni). Persze nem kaptam, de azóta hallottam, hogy júniusban néhány nap alatt elfogytak a jegyek. Szóval csak egy ici-picit csúsztam le róla. A jegyárak tekintetében talán nem is baj. B tervként még mindig ott volt, hogy Koppenhágában valami sport pubban nézzük. Annát (a régóta itt élő magyar lányt) nem volt nehéz befűzni, úgyhogy együtt néztük a meccset valahol a belvárosban. Mivel éjszaka már 0 fok körül van, és még hozzá jön a 20-25km/h-s szél, nem akartam bringázni, tehát vonatoztam, de megérte, mert az emberek kb. fele drukker volt a járművökön. Persze semmi probléma nem volt velük, teljesen jó hangulat volt. A városházánál találkoztunk Annával, s a hidegre való tekintettel még ott a téren letoltunk egy kis pálinkát (csakis a hideg miatt!!!:)). Egy kicsi maradt még, ez majd előjön az este folyamán…

Végülis kicsit sem volt tömve a pub, ahova mentünk, nekünk még valahogy szorítottak helyet a biliárdasztalon, de csak azért, mert időben érkeztünk. Amíg nem kezdődött el a meccs, azt hittem ez tök jó ötlet dánokkal nézni, aztán amikor elkezdődött és szembe jött velem a véres valóság, hogy ezek nem ugyanannak drukkolnak, akinek én, az már kicsit rossz volt. Aztán elképzeltem milyen őrjöngés lesz itt, ha gólt lőnek a dánok… ezt szerencsére nem kellett megtapasztalnomJ Viszont, hogy megörültem, amikor mi lőttünk gólt…és hogy felpattantam az asztalról…és milyen gyorsan konstatáltam, hogy ezt mégsem kellett volnaJ Mindenki ül némán, meglepetten, szomorúan, csak egy idióta magyar csaj ugrál… Gyorsan visszaültem.

Összességében nagyon jó este volt, Anna nagyon jófej, meg hát mégiscsak nyertünk.

Most, hogy már ismerek vagy tíz dánt Koppenhágában, nem is olyan meglepő, hogy éjjel a metrón megint összefutottam eggyel. Ráadásul a legkedvencebbemmel (ilyen szó lehet, hogy nincs, de már kezdem törni a magyartJ), az egyik kajakos-pálinkás sráccal. És ha már összefutottunk, akkor ezt kihasználva be is jelentkezett egy újabb pálinkázós estére. Na és itt jön képbe a pálinka-maradék, mert eszembe jutott, hogy hohó, az még nálam van, úgyhogy odaadtam Simonnak, had örüljenekJ És örültek.

Hétfőn beiratkoztam konditerembe. És tudjátok milyen hangot lehet bent hallani??? Fitneszt…hahaha. Ne mondjátok, hogy ez rossz volt!;) Az első kondi után jó kis izomlázam lett, de üzenem a csapatomnak, hogy ne aggódjanak, már elmúltJ Az a jó, hogy a havi bérlettel mindenféle aerobic, spinning, jóga, stb. órára is lehet járni, nem kell külön fizetni értük. Ééééééés ergóztam. Legyetek rám büszkék! Aki nem evezős az nem tudja, hogy milyen undorító dolog is az ergométer, de ti is legyetek rám büszkékJ És van szauna, úgyhogy azzal mindig megjutalmazom magam edzés után. Még a végén egészséges leszek.

A múltkori dán közlekedést dicsőítő bejegyzésem örömére egyik reggel majdnem ottmaradtam a zebrán. Tök szabályos voltam, de tényleg, még lámpám is volt, mert még nem jött fel a nap, és a belső sávból indexelés nélkül kanyarodott rám egy kocsi, nem lassan! Elég kaki a féke a bringának, úgyhogy az egyetlen esélyem az volt, hogy én is bekanyarodok mellette…végülis ez sikerült, de nagyonnagyon vékony hajszálon múlott. Legalább meg volt a pulzusszám az edzéshez (mert épp oda igyekeztem). Szóval tök jó, hogy az autósok 99, 998 %-a figyel a bringásokra, és akár gondtalanul (gondatlanul is) lehet közlekedni, csak ha megtalál az a maradék 0,002, akkor bye-bye.

Az idő még mindig nagyon szép tud lenni, lassan már azért szaporodnak az esős napok, de még többségben van a szép idő. Mondjuk olyankor meg hidegebb van. És annak ellenére, hogy nem vagyunk nagyon messze a belvárostól (az 1-es körzet szélétől, ami a belvárost jelenti, kb. 8 km-re van Lyngby), ragyogóan tiszta az ég. Néha kicsit Ausztria feelingem van, annyi csillagot lehet látni. S a Holdat is lehet látni, nem csak a sarlót, hanem azt is, ami árnyékban van. Lehet, rosszul gondolom, de én ezt a tiszta levegőre fogom (meg, hogy ugye nincs akkora a fényszennyezés).