Mint már említettem egy korábbi beszámolóban, kis csapatommal lelkesen készültünk a hollandiai rafting elő Világbajnokságra (ezt mindig a VB előtti évben rendezik, a VB helyszínén). Maga az esemény 22-25-ig tartott, de én már 20-án este átrepültem Amszterdamba, hogy azért egy kis világot is lássak. Igazából nagyon rossz érzés volt eljönni Koppenhágából, még úgy is, hogy tudtam, hogy csak 5 nap (na jó, akkor még igazából nem tudtam, hogy mikorra keveredem haza). A repülőn két ausztrál srác mellett ültem…akik ismernek, tudják, hogy a gyengéimJ. Kicsit beszélgettünk néha, de csak sejtettem, hogy ausztrálok, mert angolul beszéltek…de egy szót nem értettemJ Aztán elköszöntek, hogy see you, én meg gondoltam magamban, milyen hülyeség ez az elköszönés, mert hogy úgysem fogunk soha többé találkozni. Aztán nem így lett. Még aznap este 2-szer összetalálkoztunk AmszterdambanJ Jól megbeszéltük, hogy egyikünknek sincs térképe, és egyikünknek sincs fogalma róla, hol a szállásunk. Utólag belegondolva nem annyira okos ötlet így elindulni egy idegen városba (6 évvel ezelőtt voltam egy napot Amszterdamban, úgyhogy végülis nem idegen…sőt arra még emlékeztem is, hogy hol van a Hard Rock Café…tök büszke voltam magamraJ). Szóval este 11-re csak megtaláltam a szállásomat (amit aznap reggel foglaltam). Elég nyomi kis youth hostel volt, de adtak reggelit, meg egy éjszakára nem igazán érdekel, hol alszom (mint ez majd kiderül a hollandiai kiruccanás folytatásábólJ). Úgy volt, hogy másnap délben találkozom a csapatommal, aztán várost nézünk, de engem kitettek 10-kor a hostelből, úgyhogy inkább bementem korábban a városba, mert 11-kor indult egy ingyenes gyalogos városnéző túra. Gondoltam biztos valami gagyi lesz, de időtöltésnek jó. De már megint tévedtem. Szuper jó volt, egy nagyon vicces új-zélandi srác volt az idegen vezető, jókat sztorizgatott. És akkor arról nem is beszélve, hogy amíg nézelődtem az indulásra várva, megpillantottam két ismerős srácotJ Szóval végül az ausztrálokkal néztünk várost. Nagyon jófejek voltak.
Amszterdam pedig olyan…AmszterdamJ Még mindig. Ahol mindig lehet furcsaságokat látni, pl.:
A sok csatornát még mindig szeretem, de a kedvenceim akkor is az ide-oda dőlő házak. A pálmát viszont a pisivisszaverő viszi. Sok helyen van, hogy egymás melletti házak különböző mértékben ugranak ki az utcára, s így a kettő találkozásánál éjszaka részegen tántorgó fiúk számára vonzó kis sarkok alakulnak ki. Természetesen odapisilnek. Ennek a háztulajdonosok nem örülnek, ezért odatámasztanak egy ferde pléh lapot a sarokba, így ha odapisil valaki, arról egyenesen visszaverődik a vízsugár a gatyájára-cipőjére… Szerintem viccesJ Az már nem annyira, hogy régen még volt, hogy áramot is vezettek bele…gondoljátok tovább… A piroslámpás negyedben is jókat sztorizgatott az idegenvezetőnk, de ezeket most nem írom leJ Az egy dolog, hogy van marihuána és hasis múzeumuk…de hogy marihuána főiskolájuk is…az már kicsit talán túlzásJ
A közlekedés viszont katasztrófa. Olyan jól hozzászoktam a nyugis, szabályos dán közlekedéshez, hogy 12 óra leforgása alatt, legalább 5-szor múlott hajszálon az életem (ebből 8 órát aludtam!!). Tök összevissza vannak a bicikli utak is. Ők biztos tudják értelmezni, merre kell menniük, de nekem nem sikerült rájönnöm, és sose tudtam, honnan leselkedik rám a veszély. Persze az autók, villamosok sem jelentettek biztonságot. Aztán kicsit megnyugodtam, mert az idegenvezetőnk elmondta, hogy nagyon veszélyes Amszterdamban közlekedni bármivel…szóval nem bennem volt a hiba. A városnéző körút felénél sajnos le kellett lépnem, mert megjöttek a csajaim. Velük meg nyakunkba szedtük a várost, hogy találjunk valami szállást éjszakára. Végülis találtunk egy nagyon olcsót, és nagyon színvonalasat, de durván megdobta a parkolás. Hihetetlen drága az egész városban, és persze alig van parkolóhely. Szóval egy kis pihenő és étkezés után (ja, valami kész kaját kellett vennem a boltban, mert csak mikrónk volt, de olyan furán néztek ki a holland kaják…meg a mozgásuk is furcsa volt, hogy inkább gulyásleves konzervet vettemJ éljen a globalizáció) elindultunk az esti Amszterdamba. Nagyjából bejártuk a belvárost. Szerintem nem találtuk meg az igazi piroslámpás negyedet, mert én sokkal nagyobbra emlékeztem, meg mindenféle szobrokra…de most nem láttunk semmi extrát (vagy csak azóta másképp értékelem a dolgokatJ) pár „kirakaton” kívül. És ráadásul mindegyikben lányok voltakL Időközben ausztrál pajti megírta, hogy melyik hostelben vannak, és hogy mehetünk oda inni…de hát fogalmam sem volt hol van az a hostel. Aztán ahogy sétálgattunk egyszer csak belebotlottunkJ Ha már ott voltunk, be is köszöntünk, de mentünk tovább, mert a lányok fáradtak voltak. Később még Rékával visszamentünk a főtérre körhintázni…na, nem klasszikus körhinta volt, hanem felvitt a város fölé, és ott pörgött… Para volt, és hidegJ De cserébe gyönyörű látvány. Majd visszamentünk felköszönteni az egyik ausztrált, mert éppen szülinapja volt… nem vagyok benne biztos, hogy túlélte, nem voltak már teljesen józanokJ Egy röpke alvás után pedig indulás a versenyre!
De ez majd egy következő (remélhetőleg kevésbé összecsapott) iromány leszJ
Ez meg olyan nagyon Amszterdam kép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.