Elég szégyenletes, hogy november óta nem írtam. Pedig mikor jöttem haza karácsonyra, írtam egy bejegyzést, csupán feltenni felejtettem el (hát, igen, nagy volt a pörgés az itthoni két hétben). Ez jön most:
Megint sikerült sokáig nem írni, de most, hogy hajnalok hajnalán megyek a reptérre, és ott is 4 óra üldögélés vár rám, megpróbálom összeszedni az utolsó hetek történéseit. Leginkább az otthoni házikat írtam, meg az itteni két írásbeli vizsgámra készültem (ja, igen, mert végül meglett a projektünk…juppí).
Már említettem (talán nem is egyszer) a Hopenhagen Live programot. Jót önkénteskedtem. Szerencsére mindig délelőtti „műszakban” voltam, így nagyjából a többiekkel való pajtizással telt az idő, meg néha meg kellett mutatni 1-2 embernek a térképen, hol vagyunk. Najó, volt akit a program is érdekelt.. Az önkéntesek szerintem túlnyomó többsége külföldi volt, leginkább diákok, ezen kicsit meglepődtem, de persze volt nagymama korú dán néni is (aki a hóesésben is bringával jöttJ).
Azt hiszem, hogy most nem fogom leírni az összes kiállítást és programot amit Hopenhagen kínált, max egy-két érdekeset kiemelek. Az egész cucc koncepciója az volt, hogy egy mini várost építenek a város közepén, „város a városban”. Volt minden, a karácsonyi kézműves vásártól kezdve kulturális központon át az étteremig. Az étteremben kaptuk a kajánkat, persze organikusat (ez nagyon divat itt Koppenhágában. Minden boltban lehet kapni sima uborkát 100 forintért, meg organikusat 400-ért). *Juhúúú, épp most megy le a vonat a tenger alá* Általában változtak a pavilonokban a napi programok, de mindegyiknek meg volt a maga koncepciója, vagy iránya. Az egyikben például lehetett használt ruhát csere-berélni, a másikban kerékpárt javítani meg összeszerelni. *Most jöttünk ki a tengerből, s megyünk át hídba…najó, nem mi, hanem az út. Amúgy 9 óra van, és most keledezik a nap…wow ez rohadt jó, az autópálya alatt megyünk, és tele van tartóelemekkel a vasút széle, már most szédülökJ* Azt hiszem a nagy földgömböt is említettem már, ami a Hopenhagen város „Eiffel-tornya” „Tower Bridge-e”, vagy valami hasonló. Ezt minden nap délután 4-kor kapcsolták be, és rávetítették a Föld térképét, s a világ első virtuális demonstárciójához interneten vagy smsben csatlakozók egy-egy zöld pontocskát képviseltek. Amikor valaki csatlakozott, megjelent egy zöld pötty (rajzszög alakú), repkedett a Föld körül, majd leszállt valahol. És a 2. hét végére soksoksok zöldpötty volt már. A kedvenc „attrakcióm” pedig a Karácsonyfa volt, amit minden évben felállítanak itt, a főtéren, de idén minden délután, és este csak akkor égtek rajta a fények, ha a körülötte felállított 50 (ha jól emlékszem) biciklin tekertek. Ha csak egy ember tekert, akkor egy-egy égő felpislákolt, de ha nagyon sokan akkor teljes fényében ragyogott a fenyő, ugyanis a kerékpárok által termelt energiával működött. Azt hiszem az ötlet és a megvalósítás a Siemenshez kötődik. Ezt mindig nagyon vicces volt nézni, ahogy gyerekek tekernek ezerrel, és közben nézik, hogy mennyit ér a munkájuk, de a legviccesebb mégis az volt, amikor a téren unatkozó rendőr-csoport ült fel a bringákra és tekertek jókedvűen. Amúgy a nagy hidegnek köszönhetően kiemelkedő népszerűségnek örvendtek a kerékpárok. Mint gondolom hallottátok, nem mindig kellett unatkozniuk a rendőröknek, a nagy és gázos tüntetéseket szerencsére elkerültem, de utolsó napra is maradt azért bikiniben rohangáló-kiabáló-fotózkodó-táblát mutogató brazil tűntetőlány, meg felvonulás. Poén volt, amikor röhögve jött be a Tourist Information-be az egyik rendőr, és kérdezte, hogy láttam-e a brazil nőt, úgyhogy jókedvűen kibeszéltük, mekkora baromJ A tűntetésekről túl sok szót nem ejtenék, mert hihetetlenül felidegesít mindig, amikor hallok róla, vagy eszembe jut, hogy a világ minden tájáról képesek „környezetvédeő” aktivisták a világ egyik legzöldebb városába eljönni tűntetni (ok, ez egy dolog), de hogy még ezt a várost szét is verik, hihetetlen. Egyszerűen nem látom a koncepciót. Na erről ennyit, mert tényleg felidegesít az emberi ostobaság végtelensége.
A Hopenhagen keretében voltak koncertek is, amik, mint minden más, ingyenesek voltak. Én csak az egyiken voltam. Múlt szerdán volt ugyanis a raftosokkal karácsonyi vacsoránk (julefrokost), ami itt decemberben kb minden nap kötelezőJ. Teresánál, a lányok csapatkapitányánál gyűltünk össze, volt minden ami ilyenkor kötelező: aebleskiver (kind of almagombóc) és glögg (forralt bor dán módra). Ahogy jól megtanultam a dánoktól (mármint nem tőlük, hanem róluk tanultam), halál pontosan érkeztem. A következő vendég 20 perccel később….ennyit a „híres” dán pontosságról. Amikor mondtam nekik, hogy hát én azt hallottam, hogy pontosan kell érkezni, kiröhögtek, hogy ők még nem láttak pontos dánt. Amúgy egy jó hangulatú este volt, de kár, hogy sokan nem jöttek el. Utána pedig Teresával ketten mentünk tovább a Gogol Bordello koncertre, ami még vicces is lett volna (akár kimondottan jó is), de azért decemberben, mínusz fokokban és hóesésben szabadtéri koncerten lenni mégsem normális. És mit csinálnak a dánok, hogy melegen tartsák magukat? Na mit? Hát persze, hogy hideg sört vedelnek… Na jó, ennyi idő után azért ezen már nem lepődtem meg annyira (annyira!).
Kedden elkezdett havazni, és a napok során egész jól felgyűlt, de a csütörtöki vizsgákig nem nagyon akartam tudomást venni róla, mert persze a tanulás helyett inkább hógolyózni húzott a szívem, de nem lehetettL Viszont csütörtök délután elmentünk négyen a tengerpartra, át az erdőn (egy szarvast sem láttunk sajnos) Nagyon szép volt, meg jól éreztük magunkat, de a tengerparton irdatlan hideg volt az orkánnak köszönhetően. Viszont volt egy néni, aki egyszer csak megjelent a semmiből egy szál köntösben+papucsban, lesétált a stéghez, levette a köntöst (nem volt alatta semmi, de a részletekbe inkább nem mennék bele:s), és zutty már bent is volt a vízben. Még most is kiráz tőle a hideg.
Utolsó héten pedig tartottunk a konyhánkban karácsonyi vacsorát, amihez én egy nagy sikerű mákosgubával járultam hozzá.
Na, a januári villámlátogatásról is megpróbálok majd összedobni valamit, de egyenlőre még az itthoni vizsgadömping köti le energiáimat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.