HTML

Vízipók a messzeségben

A hosszú fehér felhő földje, Új-Zéland

Friss topikok

  • Vizipókom: @Soma Barnabás: Haha:) Jól esik, hogy lassan többet írsz az én blogomra, mint a sajátodra, de azér... (2011.08.22. 07:00) Otago-félsziget
  • Soma Barnabás: Hali. Örülök hogy tetszett, de ha netán a pingvinek is érdekelnek akkor a pingu-t ajánlom. Ezen me... (2011.08.13. 21:49) Study time
  • Soma Barnabás: hali Most hogy már ilyen jóban vagy a fókákkal ideje a lelküket is megismerni: sorozatokingyen.org... (2011.08.03. 22:17) Moeraki gömbkövek, Shag Point
  • Vizipókom: Nem-nem, jó lesz az a rafting, egyszerűen csak több rögbi meccsre kell járnunk mostantól. Bocsi, d... (2011.07.25. 10:22) Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...
  • allianna: egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:) vigyázz magadra, üdv.: AAnna (2011.07.19. 13:44) Faültetés, Sandfly Beach

Linkblog

2011.07.17. 12:22 Vizipókom

Faültetés, Sandfly Beach

 

Egy kicsit fárasztó party-hét után, gondoltam kéne valami értelmeset is csinálni a hétvégén, így egy kiwi cimborámmal elmentem fát ültetni az Otago-félszigetre, ami közvetlenül Dunedinből indul. Gondoltam biztos jó lesz, mert levegőn vagyok, találkozom kiwikkel, gondoltam a hely sem lehet nagyon csúnya. Persze a szervezők ilyenkor tök hálásak, hogy vannak önkéntesek...nem mondtam nekik, hogy ilyen helyen még fizetnék is érte, hogy fát ültethessek. Eszméletlen szép helyen voltunk, dombok között, a félszigetbe nyúló kisebb öböl felett, de egyszerre két gyönyörű óceánpartra is ráláttunk. Tegnap azt az elhamarkodott ígéretet tettem, hogy elintézem, mára jó idő legyen. Ez olyannyira sikerült, hogy délután 4-ig egy darab felhő nem jelent meg az égen, ragyogó napsütés volt, egy trikóban és egy hosszúujjasban flangáltunk. Dunedini tél:)
A hatalmas munka után pedig lementünk egy itt méltán nagyon híres óceánpartra a félszigeten, a Sandfly Beachre. Hát egyrészt már föntről is lélegzetelállító volt, másrészt pedig alig hogy leértünk, megláttam életem első nem állatkerti fókáját. Annyira édes volt, heverészett, úgyhogy egész közel kezdtünk merészkedni (bár legalább 6-8 méterre voltunk), mikor egyszercsak elkezdett „szaladni” felénk. Tyűű, én megijedtem;) Mint kiderült, teljes joggal, mert harapnak a disznófülüek. Szóval elkezdtünk futni, ő meg utánunk a nyomi-de-édes mozgásával, aztán megpihent egy kicsit, majd megint elkezdett minket kergetni. Állati vicces volt (szó szerint). Én már ettől az élménytől tök boldog voltam, de utána még egy csomóval találkoztunk a parton. Mint utóbb kiderült, ez a kergetőzős nem is volt nagy. Bezzeg a hímek! Iszonyat hatalmasak...félelmetes. Őket nagy ívben kerültük:) De például láttunk egy családot két homok dűne közt heverészni, tök édesen összebújtak, majd később ugyanez a család (papa-mama-gyerek) kint játszott a tengerparton, vagy legalábbis papa+gyerek, anyuka meg nézte. Hihetetlen viccesek voltak. Persze ilyen beachre nem lehet ám csak úgy cipővel lemenni (mármint nem tilos, de hát milyen snassz má’), szóval végig dizájnosan mezítláb, térdig feltűrt gatya (7-8 fokos víz, a homok egy hangyányit melegebb). És annyira látszott rajtam, hogy életemben először járok óceánparton... Kezdődött ott, hogy elkezdtem beleírni a sarkammal a homokba, hogy „New Zealand”, és nem értettem miért kezd el nevetni rajtam a pajtim a második A betűnél...aztán az n betű-nél rájöttem...jött a nagy hullám (amit ő persze a „bennszülött” szemével előre látott), és zutty, egy pillanat alatt elmosta a művem:) (később csináltam egy másikat...arrébb persze) Aztán folytatódott ott, hogy elkezdtem beljebb menni a vízbe kb térdig, fotózgattam, jól elszórakoztam a fóka-show-n, majd egyszercsak felcsapott a hullám...igen, egészen ’odáig’. Láthatóan örültek a parton állók, hogy van ember-show is.
Tényleg nem tudom igazán leírni ezt a napot, mert csodálatos volt, de remélem valamit átadnak a képek (100 valamennyit csináltam, nagyon nehéz volt válogatni:)). A hullafáradtság pedig nem írja le kellőképp a jelenlegi állapotom:)

Még néhány kép:

1. Sandfly Beach felett

2. Love is in the air...lálálálálálááá

3. Nos...ez leírhatatlan

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

http://megyavizipok.blog.hu/api/trackback/id/tr603074056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

allianna 2011.07.19. 13:44:21

egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:)
vigyázz magadra, üdv.: AAnna