Vízipók a messzeségben

 A szomszédunk kiwi hostja már régóta mesélgetett egy közeli szuper helyről, ahova el kellene mennünk, nevezetesen a szentjánosbogár-barlangról. Ő régen egy köpésnyire lakott onnan, de csak később, cserediákoktól tudta meg, hogy ilyen is van erre felé:) Szóval tegnap este felkerekedtünk, és kb 10-15 perc autózás után nekivágtunk kis elemlámpáinkkal a sötét és saras erdőnek. Kb 20-25 perc múlva véget ért az út, és a vízesésig már csak a patakon felfele, a köveken ugrálva, csúszva, mászva tudtunk feljutni. Mindeközben el kezdtek szaporodni körülöttünk az apró, de annál fényesebben világító férgek (vagy lárvák?). Csodálatos látvány volt, olyan érzése volt az embernek, mintha leszállt volna az ég, és egészen közel lennének a csillagok. Lekapcsoltuk a lámpáinkat, és irtó fényesen ragyogtak. A vízesés meg elvileg csak egy ilyen melléklátványosság ezen a helyen, de kimondottan nagy volt, és igen szép, még így éjszaka is. Visszasétáltunk (vagy visszadagonyáztunk inkább) majdnem a túra legelejére, és egy másik úton pedig felmentünk a Glow-worm cave (barlang)-hez, ami igazából nem is barlang, hanem egy egészen szűk kanyon a patak felett. Na, hát itt tényleg még több világító pötty volt, és még nehezebb volt eldönteni, hogy a kanyon résében látszódó csillagokat, vagy a kanyon falán világító állatokat látjuk.

Amúgy eleinte azt hittem, hogy ezek a glow-wormok lehet valami szentjánosbogár félék lesznek, de aztán megnéztem egyet közelebbről, és hát szó szerint inkább féreg volt (illetve már az gyanús volt, hogy ugye nem repültek), de nem tudom, az is lehet, hogy csak lárva, és ebből szentjánosbogár fog kifejlődni, mert aztán megnéztem a szótárban, és elvileg tényleg szentjánosbogarat jelent a glow-worm. Majd meglátjuk pár hónap múlva mi lesz belőlük:)

Mindenesetre biztosan visszalátogatunk erre a helyre, ha mást nem nappal, mert az a vízesés gyanúsan jól nézett ki, szerintem megér egy sétát...