HTML

Vízipók a messzeségben

A hosszú fehér felhő földje, Új-Zéland

Friss topikok

  • Vizipókom: @Soma Barnabás: Haha:) Jól esik, hogy lassan többet írsz az én blogomra, mint a sajátodra, de azér... (2011.08.22. 07:00) Otago-félsziget
  • Soma Barnabás: Hali. Örülök hogy tetszett, de ha netán a pingvinek is érdekelnek akkor a pingu-t ajánlom. Ezen me... (2011.08.13. 21:49) Study time
  • Soma Barnabás: hali Most hogy már ilyen jóban vagy a fókákkal ideje a lelküket is megismerni: sorozatokingyen.org... (2011.08.03. 22:17) Moeraki gömbkövek, Shag Point
  • Vizipókom: Nem-nem, jó lesz az a rafting, egyszerűen csak több rögbi meccsre kell járnunk mostantól. Bocsi, d... (2011.07.25. 10:22) Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...
  • allianna: egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:) vigyázz magadra, üdv.: AAnna (2011.07.19. 13:44) Faültetés, Sandfly Beach

Linkblog

2011.07.29. 14:22 Vizipókom

Mostanában

 

Ma egy hónapja vagyok Új-Zélandon, és ezennel megtörtént az első nap, amikor egyáltalán nem sütött ki a nap. Anyu szavaival élve ez azért nem a világ vége...még a világ végén sem:) Most is szakad az eső...hivatalosan ilyen kellene legyen az egész tél, de mi nagyon mákosak voltunk eddig. Tegnap pl 15.7 fok volt a max.  Illetve, azt is lehet szerencsének nevezni, hogy vasárnap és hétfőn havazott, és meg is maradt. Évek óta nem volt ilyen erre felé.
Még mindig igyekszem úgy tenni, mintha rendes diák lennék, és egész sokat foglalkozom a sulival. Eddig pl még nem is hagytam ki órát! (Najó, ma pont majdnem kihagytam, de mivel esett az eső, jobb volt mégiscsak fedett helyre menni:)) A héten találkoztam és beszéltem végre az itteni nemzetközi iroda magyar munkatársával, nagyon kedves nő, még biztosan beszélünk. Ugyanúgy beszél magyarul, mint a dániai Anna (szerintem kb ugyanakkor költözhettek el Magyarországról), úgyhogy néha összezavarodtam, kivel is beszélek:)
Ma éjjel meg azt hittem összecsinálom magam, mert az egyik lakótársam elkezdett hadoválni valamit az előszobában, majd sikítozott, én meg közben csak fokozatosan ébredeztem, úgyhogy mire felébredtem, nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam vagy nem, aztán hallottam még ajtócsapkodásokat, meg dörömbölést, annyira besz...tam, hogy nem mertem kimenni, meg aztán hallottam, hogy visszamegy a szobájába a lány, úgyhogy reméltem minden ok. Meg igazából iszogattunk tegnap este kicsikét, úgyhogy próbáltam arra fogni, hogy biztos csak behaluztam, vagy csak álmodtam. Aztán reggel (vagyis délben...), mikor felkeltünk, derült ki, hogy alvajáró a drága... és elgurultak a gyógyszerei...najó nem, csak simán elfogytak. Arra ébredt fel végül, hogy fél lába már lóg ki az erkélyről, mert valami menekülőset álmodott. Nagyon durva :( Így, hogy most már tudom, nem a baltás gyilkos járkál a házunkban, legközelebb azt hiszem inkább kimegyek és felébresztem...
Szépen lassan mindenkiről kiderülnek a defektjei...és ettől nem feltétlenül érzem jobban magam:)
Szerdán viszont 10 dollárért csudajó közös nemzetközis vacsorát kaptunk (alig bírtunk utána haza vánszorogni). Méghozzá karácsonyi vacsorát:) Tök jó, hogy ez a júliusi karácsony nem olyan fix, mert bármikor bármire rá lehet fogni mostanság, hogy "karácsonyi". Az egyetlen furcsasága a vacsorának az volt, hogy kaptunk boros poharat, de bort nem :D
Csomó minden jutott még eszembe, amiről akartam írni, de sajnos kihullottak a szitaagyamból. Na, majd legközelebb.
U.i.: pusz neked is Kinga;)
U.i.2: Gyurta pedig újra világbajnok...juhúúú:)

Szólj hozzá!


2011.07.24. 05:32 Vizipókom

Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...

 

...és hóesééééés:)
Csütörtök este még mindig kicsit punnyadtak voltunk, szóval csak egy jazz koncertre neveztünk be, aminek személy szerint nagyon örültem. Egész sokan mentünk, és mint kiderült egy dunedini öreg-bácsi-kvartett játszott aznap este. Nagyon mókásak voltak, a trombitás nagyon viccesen nézett ki és nagyon vicces fejeket vágott (bőven 70+), valamint a második felében már végig az óráját nézegette, a dobos hol orrot fújt, hol cukorkát eszegetett nagy vigyorgások közepette (szintén 70+), a zongorista egyszerűen csak önmaga karikatúrája volt, a gitáros pedig halál unottan, kókadozó fejjel ücsörgött a hátsó sarokban. Meglepően jól bírták, kb fél 9-től egészen éjfélig.
Pénteken All Blacks (Új-Zéland hőn szeretett rögbi válogatottja) vs Fiji meccs volt itt Dunedinben. Én ugyan jegyet nem vettem, mert gondoltam elég lesz az az egy meccs a vb-n, illetve a pénzemet sem akarom elszórni rögbi meccsekre, de azért az egyik kiwi hostommal átmentünk megnézni tv-ben a pajtásaihoz. Nem bántam ám meg, hogy nem helyben néztük, mert nyitott volt a stadion, úgyhogy a többiek kockára fagyva érkeztek haza. Ez volt amúgy életem első rögbi meccse, amit végig néztem. Jobb volt, mint számítottam, de hát nem ér fel mondjuk egy jéghoki meccsel, állandóan megáll a játék, szóval icipicit unalmas. Azért néha egy-egy gatyalerántással gondoskodtak róla, hogy fennmaradjon a figyelmem;) Ja, és am(/k)iért még a nők is leülnek meccset nézni Új-Zélandon: Érthető, nem?:)
A meccs után otthon csaptunk spontán bulit, ami már nem először fordult elő, ugyanis néha nem esik annyira jól kimenni a hidegbe így este. Úgyhogy már kenjük-vágjuk az amerikaiak ivós játékait. Megjegyzem, eddig mindig szomjas maradtam ezekben a játékokban:)
Na, szombat este végre kimerészkedtünk a hidegbe, 3 bárt jártunk végig, egyik rosszabb volt, mint a másik, és csodálatos módon mindhárom más miatt volt rossz. Az utolsó viszont egy régi templomban volt, iszonyat tömeg volt, mozdulni sem lehetett, de nagyon abszurd volt táncolni az orgona alatt, meg úgy az egész fura volt. Élménynek élmény, az biztos.
Tegnap délután amúgy elmentem futni a közeli dombokra, csodálatos a környék, de majd biztosan megyek még oda gyalog is, és akkor fényképekkel áradozom inkább:) Napon amúgy kellemes meleg volt, árnyékban pedig be voltak fagyva a pocsolyák.
Ma reggel hóesésre ébredtünk:) De ezek még igazi havat sem tudnak csinálni, mert igazából nem hópelyhek hullottak, hanem valami fehér jégkása (lehet, ezt hívják hódarának?:)), de végülis megmaradt, szóval szép fehér a táj. Mellesleg most is épp süt a nap, szóval még mindig nem volt itt napom napsütés nélkül. Imádom:)
Btw, lehet, hogy említettem már, de ha nem, akkor most muszáj: nemcsak, hogy északról süt a nap, és a víz is másik irányban örvénylik, még a Hold is rossz irányban fogy, illetve növekszik!

2 komment


2011.07.17. 12:22 Vizipókom

Faültetés, Sandfly Beach

 

Egy kicsit fárasztó party-hét után, gondoltam kéne valami értelmeset is csinálni a hétvégén, így egy kiwi cimborámmal elmentem fát ültetni az Otago-félszigetre, ami közvetlenül Dunedinből indul. Gondoltam biztos jó lesz, mert levegőn vagyok, találkozom kiwikkel, gondoltam a hely sem lehet nagyon csúnya. Persze a szervezők ilyenkor tök hálásak, hogy vannak önkéntesek...nem mondtam nekik, hogy ilyen helyen még fizetnék is érte, hogy fát ültethessek. Eszméletlen szép helyen voltunk, dombok között, a félszigetbe nyúló kisebb öböl felett, de egyszerre két gyönyörű óceánpartra is ráláttunk. Tegnap azt az elhamarkodott ígéretet tettem, hogy elintézem, mára jó idő legyen. Ez olyannyira sikerült, hogy délután 4-ig egy darab felhő nem jelent meg az égen, ragyogó napsütés volt, egy trikóban és egy hosszúujjasban flangáltunk. Dunedini tél:)
A hatalmas munka után pedig lementünk egy itt méltán nagyon híres óceánpartra a félszigeten, a Sandfly Beachre. Hát egyrészt már föntről is lélegzetelállító volt, másrészt pedig alig hogy leértünk, megláttam életem első nem állatkerti fókáját. Annyira édes volt, heverészett, úgyhogy egész közel kezdtünk merészkedni (bár legalább 6-8 méterre voltunk), mikor egyszercsak elkezdett „szaladni” felénk. Tyűű, én megijedtem;) Mint kiderült, teljes joggal, mert harapnak a disznófülüek. Szóval elkezdtünk futni, ő meg utánunk a nyomi-de-édes mozgásával, aztán megpihent egy kicsit, majd megint elkezdett minket kergetni. Állati vicces volt (szó szerint). Én már ettől az élménytől tök boldog voltam, de utána még egy csomóval találkoztunk a parton. Mint utóbb kiderült, ez a kergetőzős nem is volt nagy. Bezzeg a hímek! Iszonyat hatalmasak...félelmetes. Őket nagy ívben kerültük:) De például láttunk egy családot két homok dűne közt heverészni, tök édesen összebújtak, majd később ugyanez a család (papa-mama-gyerek) kint játszott a tengerparton, vagy legalábbis papa+gyerek, anyuka meg nézte. Hihetetlen viccesek voltak. Persze ilyen beachre nem lehet ám csak úgy cipővel lemenni (mármint nem tilos, de hát milyen snassz má’), szóval végig dizájnosan mezítláb, térdig feltűrt gatya (7-8 fokos víz, a homok egy hangyányit melegebb). És annyira látszott rajtam, hogy életemben először járok óceánparton... Kezdődött ott, hogy elkezdtem beleírni a sarkammal a homokba, hogy „New Zealand”, és nem értettem miért kezd el nevetni rajtam a pajtim a második A betűnél...aztán az n betű-nél rájöttem...jött a nagy hullám (amit ő persze a „bennszülött” szemével előre látott), és zutty, egy pillanat alatt elmosta a művem:) (később csináltam egy másikat...arrébb persze) Aztán folytatódott ott, hogy elkezdtem beljebb menni a vízbe kb térdig, fotózgattam, jól elszórakoztam a fóka-show-n, majd egyszercsak felcsapott a hullám...igen, egészen ’odáig’. Láthatóan örültek a parton állók, hogy van ember-show is.
Tényleg nem tudom igazán leírni ezt a napot, mert csodálatos volt, de remélem valamit átadnak a képek (100 valamennyit csináltam, nagyon nehéz volt válogatni:)). A hullafáradtság pedig nem írja le kellőképp a jelenlegi állapotom:)

Még néhány kép:

1. Sandfly Beach felett

2. Love is in the air...lálálálálálááá

3. Nos...ez leírhatatlan

1 komment


2011.07.13. 13:33 Vizipókom

University of Otago

 

Múlt hét csütörtökön volt beiratkozás, illetve tárgyfelvétel. Ekkor már találkoztam is a „Multivariate Methods” nevű (otthon Többváltozós statisztikai módszerek) becses tárgyam tanárával. Nagyon kedves, mosolygós bácsi, akinek persze az első pár mondatát úgy, ahogy volt, nem értettem. Rájöttem ám, hogy mindig az elején nehéz, amikor nem tudom miről beszélnek, ha már elkapom a fonalat, akkor azért ki lehet találni. Kiderült amúgy, hogy van egy magyar statisztika tanár a tanszéken. Ugyanekkor kaptunk diákigazolvány szerűséget, ami nagyon szép, mert a suli híres épületének a képe van rajta. Meg persze az enyém, de nem azért szép:)
Hétfő óta pedig már újra az iskolapadot koptatom, ami még azért nem tűnik annyira szörnyűnek. Itt 4 szintbe vannak besorolva a tárgyak (100-as a legkönnyebb), én három 300-asat vettem fel és egy 200-asat. Az itteni suliban 4 az ajánlott maximum, ha 5 tárgyat akarsz felvenni, azt hiszem külön engedély kell, mert elvileg elég sokat kell foglalkozni minden tárggyal, szóval jó lett volna ha a minimális 3-at tudom felvenni, de az otthoni sulinak meg a 4 a minimum, szóval így jártam. Amit nagyon vártam, mert tökre érdekel, az az Economics of Developing Countries c. tárgy (Fejlődő országok gazdaságtana) volt. Ez egyelőre úgy tűnik lényegében a tavalyi fejlődésgazdaságtan tárgyamnak felel meg, de reméljük ad majd valami újat is. Nagyon hasznos amúgy, hogy van hozzá hátterem, mert azért van rendesen akcentusa a tanárnak, bár őszintén szólva nem olyan vészes, mint az utca emberének. Felvettem még az International Trade (Nemzetközi Kereskedelem) c. tárgyat is, mert ebben a félévben otthon lenne Nki kereskedelempolitikám (bár a tanár nem fogadta el helyette), sok átfedés van a tavalyi nemzetközi gazdaságtannal. Szerencsére minden tanár elég jól magyaráz, szájbarágós ugyan, de a többi tárgynál nem zavaró. Ezen a nki kereskedelmen kicsit unalmasak az órák, de biztosan be fog durvulni. Az egyetlen 200-as tárgyam a World Economy (Világgazdaság), ami egyelőre pénzügyesebb bármely eddigi nemzetközis otthoni tárgyunknál, de ez persze nem árthat. A tanárnőnek nagyon kemény (de vicces) akcentusa van, valami külföldi, szóval tökre lehet érteni, viszont mikor először megszólalt, utána öt percig nevetgéltek a kiwik. A kis disznók:p A statisztikára pedig kíváncsi leszek, mert elvileg a gyakorlaton van a hangsúly, hogy megtanuljuk használni az SPSS nevű szoftvert, ehhez képest van 3 előadás egy héten, és egyetlen gyakorlat. Hmmm. Első héten még semmiből sincs gyakorlat/szeminárium (itt tutorial), úgyhogy azokról majd jövő héten. Azt hiszem minden tárgyhoz kellene venni könyvet, de mivel kb 50-100 dolláros nagyságrendben osztogatják őket...azt hiszem a jó meleg könyvtározásnál maradok. Hacsak nem történik meg az, mint Dániában, hogy véletlenül nem olvasom el a könyveket. Bár még lelkes vagyok, és ez azért mégsem egy mezei business academy, szóval igyekszem komolyabban venni. Egyedül a statisztika könyvet szándékozom megvenni, mert az valami fénymásolat, szóval nem lehet méregdrága, illetve, ettől a tárgytól igencsak tartok.
Ma végre elvonszoltam magam a nagyjából 2 percre lévő konditeremig:) Nem is olyan vészes ez a távolság:p Huh, azért igen jól esett végre sportolni megint (ezer év után először ergométereztem!!).
Képek az egyetemről:

Szólj hozzá!


2011.07.12. 05:15 Vizipókom

3$-os fish 'n chips – nyammm!

 

Múlt héten egyik nap Fish n Chipset vettünk ebédre, mert azt pl tök olcsón lehet kapni itt az egyetem környékén. Gondoltuk elindulunk vele hazafelé...azonnal lecsapott ránk (na, nem szó szerint) egy csapat sirály, és hazáig kísértek minket. Néha tényleg azt hittem, kikapja valamelyik a kezemből, olyan közel köröztek. Állítólag repülő patkányoknak is szokták őket hívni, én ezt most hallottam először, de teljesen jogos:) Mellesleg nagyon nagy zsivajt tudnak csapni. Legtöbb reggel arra ébredek, hogy veszekednek, vagy mittomén mit csinálnak.
Tegnap délben pedig felavattuk a leendő törzshelyünket, ahol 3 dollárért osztogatják a fish n chipset, a hamburger n chipset és a steak n chipset (3 dollár, az kb 450 forint, bár most elkezdett erősödni, a forint meg gyengülni, szóval innentől kezdve nem számolgatok, mert bonyolultabb lesz, mint 150-nél:)). Vasárnap 4 dollár a korsó sör (ami itt nem túl drága), és valami ingyen BBQ van. Amit nagyon nehéz elhinni, de ki volt írva, úgyhogy valószínűleg le fogjuk csekkolni hamarosan. Bár valószínűleg nem kéne állandóan zsírral tömni magunkat (noha így tél közepén nem árthat egy kicsi:)).
Amúgy sürgősen meg kell tanulnom kiwiül, mert tegnap voltunk egy kávézóban, brownie-t ettünk, és kérdezte a pultos, hogy mit kérek hozzá, ehhez lenyomott egy 2 perces stand upot, amiből egyetlen szót értettem: cream. Szóval látszólag megfontolva a lehetőségeket és az érveket, cream-et kértem hozzá:D Mint kiderült, kérhettem volna joghurtot is...most már mindegy :D

Szólj hozzá!


2011.07.10. 02:42 Vizipókom

Taieri Gorge Railway

 

Pénteken volt az első nagyobb szervezett program a külföldi diákok számára, mégpedig az itt állítólag híres Taieri Gorge vasútvonalra. Ez azt hiszem több útvonalon is közlekedik, mi a sziget belseje felé vettük az irányt, édes kis dombok oldalában döcögtünk közel 3 órát. A táj különleges volt, nem mondom hogy a világ legszebbje, mert a nagy hegyek azért közelebb állnak hozzám, de volt egy nagyon kellemes hangulata. Voltak pici, de azért magas viaduktok is, az egyik lány meg tériszonyos volt, szegényt sajnáltam, de azért halkan megjegyzem, picit mókás volt:) /A képen Ellie, a tériszonyos, viszont ő a kedvenc amerika szomszédom/ A növényzet viszont állati jó volt, kezdődött a legelőkkel (sok-sok fehér pöttyel ugye:)), majd valami vegyes lombhullató meg örökzöld (nem úgy nézett ki, de mivel nem volt kopasz így télen, gondolom, hogy örökzöld:)), közben meg pálmafák is, illetve volt két fajta bokor, ami virágzott, sárga meg lila. És egyszercsak egy alagútból kijőve hirtelen sűrű fenyőerdő vett körül minket (virágzó bokrokkal tarkítva néhol). Ja, és néha láttam fehérvizet!! Szívet melengető volt:) Az egyetlen szépséghjibája a kirándulásnak az volt, hogy nem körbe ment ez az út, hanem mentünk odafele másfél órát, majd visszafordultunk, és ugyanott jöttünk vissza. Az amúgy 100 dollár körüli utat ingyen kaptuk (plusz utána a hatalmas BBQ ebédet), és meg kell hagyni, tényleg gyönyörű volt. Vicces volt látni az arcokat az előző esti buli után. Ja, igen, végülis lehet azt is számítani első szervezett programnak. Azt a belvárosi Octagon (!!!) nevezetű téren, az egyik bárban tartották. Igen jól sikerült az este, kimondottan vicces emberek is voltak. A mentorom, Ashleigh is lenézett 1-2 órára, aranyos volt, és már egyre több szavát értem:) Ja, és természetesen nem hagyhattuk ki, hogy az ingyen taxival jöjjünk haza:) Legalább olyan hasznos tényleg, mint amilyennek ígérkezett. Igazából 2 lánynak fájt a lába, ezért hívtuk csak:) Btw, tegnap meg egy házi buliban voltunk egy finn lánynál, akit nagyon bírok, és kiwikkel lakik együtt. Természetesen milyen más buli lett volna így július 9-én, mint karácsonyi party?! :D Tényleg az volt. Én felhúztam egy piros pólót, hozzá pedig a piros, mikulás-mintás, jingle bellst játszó nyakkendőmet:) //Raftos lányok bocsi, az ajándékotokat véletlenül itthon felejtettem:P Bár utólag meg kellett állapítanom, nem nagyon lógtam volna ki a sorból, ha abban megyek:D//A házigazdák piros alsó gatyában és fehér ingben voltak (már amikor rajtuk volt), de azért a dekoráció is ott volt, ment pár karácsonyi szám, meg persze a műhavazás. A vendégek nagy része egy mutatványos csoport volt, úgyhogy szórakozásban nem volt hiány. No, és innen hazafele jövet, kiléptünk a kapun, tettünk kb 10 lépést, és megállt mellettünk a hányóskocsi, hogy hazavisz minket. Nemcsak, hogy ingyen taxi, de mégcsak hívni sem kell!! (Az amúgy ingyenes számot.)

3 komment


2011.07.08. 14:37 Vizipókom

Rugby World Cup 2011

Huhúúú, megvettem a jegyet az egyik dunedini rögbi vb meccsre:) Anglia-Grúzia csoportmérkőzés. Nyilván nagy meccs lesz, erre voltak a legolcsóbbak a jegyek... Mindegy, végülis nem ám a játék a lényeg:) Raftos Rékám szerint pedig jópasik a rögbisek, szóval lehet akármilyen a meccs. Addig viszont ki kell kupálnom magam rögbiből, mert azért nem nagyon vágom még. Ja, meg abban is reménykednem kell, hogy itt nem úgy mennek a dolgok, mint otthon, és el fog készülni időre a vadiúj stadion...ami mellesleg 3 perc gyalog itthonról:)

Szólj hozzá!


2011.07.06. 12:18 Vizipókom

Néhány szösszenet

 

Tegnapelőtt megérkezett a másik amerikai lakótársam is. Azért csak most írok, mert ennyi időbe telt kipihenni:D Irtó fárasztó a leányzó. Aki ezentúl rám azt meri mondani, hogy sokat beszélek, majd jól rászórom az újonnan megfogalmazott átkomat: „Vanessa beszélgessen veled”:) Amúgy tök aranyos, meg vicces, de tényleg lenyűgözően sokat tud beszélni, csak egy tippem van hol veheti közben a levegőt, de az ugye nem blogra való...ja, és 140 decibel alatt még nem adott ki hangot magából. Igazi energiavámpír. Viszont végre találkoztam európaiakkal is. A szomszédban lakik egy spanyol lány, illetve a campus tripen találkoztam egy svéddel, egy svájcival, pár hollanddal és ma az infó napon pedig egyebek közt egy szlovákkal is. Egyedüli magyarként ez is valami, hogy legalább egy szomszéd. Tökre megörültem, meg szerencsére ő is (nos, ez azért kiemelendő, mert Dániában volt igen rossz élményem a szlovákok hozzánkállásáról). Jó fejek az amerikaiak is, de irtó sok van belőlük, meg hát Európa az mégis csak Európa:).
Ma délelőtt volt egy információs blokk. Jó sokan vagyunk cserediákok, és igyekeznek nagyon körül ugrálni minket. Például kiselőadást tartottak a nemzetközi iroda munkatársai a „kulturális sokk” jelenségéről, és nyugodtan mehetünk hozzájuk vigasztalódni, ha elsírjuk magunkat a közértben (mert ez megtörténhet a kulturális sokk miatt:)). Rendőrbácsi is tartott kiselőadást, egyrészt arról, hogy ők nagyon vigyáznak ránk, másrészt arról, hogy mi hogyan vigyázzunk magunkra, végül pedig arról is, hogy kb megmozdítjuk a kisujjunkat, és letartóztathatnak. Pl a belvárosban nem lehet alkoholt fogyasztani (természetesen ilyesmi eszünkbe sem jutott volna...), ha mégis, akkor letartóztatnak. A szomszédban lakó kiwi srác mesélte amúgy, hogy egy haverja gördeszkázott, átment a piroson, úgyhogy bevitték, mert mégiscsak szabálysértés. Ja, és a kanapé égetés szigorúan tilos:D Igen, tudom, ez úgy hangozhat, mint, hogy macskát nem szabad mikróba tenni, de itt ez teljesen jogos, mert állítólag ez az egyetem a kanapé égetésekről vált hírhedtté. Mindenféle móka van olyankor, amit nekünk persze messze el kell kerülni, mert mindenkit letartóztatnak, akit a közelben találnak ilyenkor. Igazából nem tudom, hogy ez mennyire csak fenyegetés, meg mennyire csak papíron van így, vagy tényleg szigorúan veszik... De ahogy az alkohol-korhatárt meglepően komolyan veszik, jó eséllyel ezt is. Ma ki is váltottam a 18+ kártyámat, mert amíg olyanom nincs, addig mindenhova (legalábbis buli, vagy alkohol vásárlás esetén) magammal kell vinnem az útlevelemet, mert csak az alapján hiszik el, hogy elmúltam 18.
Ami nagyon tetszett, az a Campus Watch intézménye. Vannak őr szerűségek az egyetem területén, környékén (az egyetemhez tartozó lakások, amiben én is lakom, is itt vannak), akik egyrészt járőröznek, hogy minden rendben van-e, másrészt pedig fel lehet hívni őket egy ingyenes számon, hogy ha pl megyek haza felé buliból (vagy ők azt is felvetették, hogy ha késő este a könyvtárból...haha:D), és félek, vagy nem találok haza, akkor hazakísérnek:D Valamint éjjel 3-ig üzemeltetnek egy vomitvalami nevű járgányt (hányóskocsinak fordítanám, vagy valami ilyesmi szellemes a neve), amivel hazavisznek buliból, ha félsz egyedül, vagy ha túlságosan szétcsaptad magad. A hátsó ülések hányózacskóval ellátottak, csak annyit kértek, hogy ne feledjük, az a cég ajándéka, hazavihetjük, ők nem szeretnék megtartani:D Olyan kis viccesek!!
A kiwi öltözködésért odavagyok:D Eszméletlen szórakoztató járkálni az utcán, muszáj lesz vinnem fényképezőt, bár lehet kicsit tahóság megállítani valakit extrém kretén ruhában, hogy hadd csináljak már egy képet?:) Azért majd igyekszem én nem elfajulni, de fél év hosszú idő;)

Szólj hozzá!


2011.07.06. 09:30 Vizipókom

Hot water bottle / Ágymelegítő

Imába kell foglaljam a nevét, de legalábbis egy kis bejegyzést muszáj szentelnem neki. Mit is mondhatnék...a világ legjobb találmánya (najó, egyik legjobb)!!! Mióta használom, olyan jó meleg van az ágyikómban:)

Bocsi, kicsit reklám szagú lett ez, de muszáj volt megosztanom a boldogságomat:)

Szólj hozzá!


2011.07.03. 10:50 Vizipókom

2D Forth Street, Dunedin

 

Szombat reggel beköltöztem a végleges lakásba. Azóta is csak ketten vagyunk egy amerikai lánnyal, Sarah-val, akinek nagyon örültem, mert amerikai és ezért értem, amit beszél. Márpedig ez nem hátrány:) Rajta kívül még lesz két kiwi srác és még egy amerikai lány lakótársam. Végül a 6 helyett csak 5-en leszünk, ami nem is baj, mert csak 5 hely van a kanapékon:) A földszinten van a konyha, nappali, két szoba meg egy fürdő, az emeleten pedig négy szoba, köztük az enyém is, plusz egy fürdő.
Hát a lakás az olyan hideg, mint amilyennek ígérték. Nem is akarok tippelni hány fok van a szobámban...ma éjjel beriszkeztem, bevittem éjszakára vizet, és borzasztó jó jelnek tartom, hogy nem fagyott meg!!  A nappali amúgy egész jó, eredetileg ugyanolyan hideg lenne, mint nálam, csak itt van klíma, amit ugye melegre is lehet állítani, ezért egész baráti az idő. Bár sajnos nem úgy működik, hogy felfűtjük a szobát, és akkor utána egy ideig jó lesz, vagyis de, egy ideig jó, csak ez az idő olyan 3 perc:) Valószínűleg az első villanyszámláig egész nap menni fog:)
A hétvégén sikerült bevásárolgatni a legfontosabb cuccokat, ezek leginkább a kaja, meleg mamusz (nagyon rusnyát sikerült szerezni, de legalább tényleg meleg) és a forró vízes lábmelegítő (nem tudom, mi a hivatalos neve annak a műanyag flakonnak, amiben forró vízet kell tölteni, és sokáig meleg marad) voltak. Összességében jó drága minden, de vannak különösen durva dolgok, mint pl a paradicsom. Tudom, nem most van a szezonja, de 1800 forint akkor is kicsit meghökkentő. Kígyóuborka darabja 1000 forintért dettó.

Szólj hozzá!


2011.07.01. 14:31 Vizipókom

Christchurch-Dunedin

 

Végül egy kicsit több mint 22 órás út után megérkeztem Christchurchbe. Bangkokban és Sydneyben álltunk meg, ez utóbbinál, amíg a tranzitban vártuk, hogy visszaszállhassunk, ügyes Zita persze úgy bealudt, hogy mire felriadt, már senki nem volt körülötte, és jól összecsinálta magát:) Az utolsó utas amúgy pont akkor szállt be, úgyhogy nem lett belőle para, de nem tudom, felébresztettek-e volna, ha alszom tovább. Az Ausztrália-Új-Zéland utat viszont sajnos átaludtam, úgyhogy nem láthattam felülről a déli-szigetet, pedig ha jól sejtem, nagyon szép helyek felett repültünk át.
Christchurchbe az érkezés nagyon jó volt, megcsapott a kb 10 fok (itt most van tél), ami egyrészt felüdülés volt a 45 fok után, másrészt pedig ekkor éreztem meg igazán a nagy utazás fílingjét. Bebuszoztam a városba, majd kicsit több, mint fél órát gyalogoltam a cuccaimmal a hostelig, ami marha jól esett...másnap reggel ugyanez vissza...az is jól esett:) Ami viszont tényleg jól esett, az az ágyban alvás volt. Christchurchben sajnos nem tudtam körül nézni, mert másnap reggel 8-kor indult a buszom Dunedinbe, de azért is szerveztem így, mert a földrengések miatt nagyon ramatyul néz ki a város, a központ kapásból le is van zárva, de elég volt látni a romokat a reptérről bevezető úton is.  Ma hallottam, hogy azóta megint volt egy kisebb rengés, úgyhogy jó, hogy nem maradtam még egy napot, mert akkor kaptam volna belőle.
Szóval tegnap reggel újra egy 6 órás utazás várt rám, nem mondom, hogy nagyon kívántam volna. De gyönyörű tájakon jöttünk keresztül, mindent láttam a havas hegycsúcsoktól kezdve, a nagyon zöld, nagyon birkás legelőkön át a homokos tengerpartig. Így azért túlélhető volt:) (A képekért elnézést, buszból fotóztam, de azért hátha átadnak valamit...)

Buszozás közben néha kicsit összezavarodtam, 1-1 pillanatra azt hittem, rossz irányba megyünk, mert a hátam mögül sütött délben a nap, holott nekünk egyenesen délnek kellett volna mennünk. Aztán gyorsan eszembe jutott, hogy hát itt északról süt a nap...úgyhogy megnyugodtam:)

A központban, ahol leszálltam Dunedinben, Ashleigh, az itteni mentorom várt. Felajánlotta, hogy lakhatok náluk, amíg nem költözhetek be a végső lakásomba. Rögtön elmentünk bankszámlát nyitni nekem, meg vettünk átalakítót az elektorinkus cuccokhoz. Később anyukájával hármasban megsétáltattuk a tök jó arc kutyájukat az óceánparton. Áááá, az gyönyörű volt!!!! A hatalmas hullámokról nem is beszélve. Ma a város többi nevezetes pontját néztük meg, felsétáltunk a világ hivatalosan legmeredekebb utcáján (Guiness rekord...mármint az utca, nem a felsétálásunk;)), ahol amúgy egy öreg bácsi futkosott le-föl...pislogtam nagyokat. Tegnap egyébként gyönyörű idő volt, legalább 10 fok, ma viszont már kicsit csípősebb volt, kb 6, és jól kiröhögtek, hogy miért fázom ilyen melegben:) Amire már felkészítettek előre, az sajnos nagyon beigazolódni látszik, hogy a házakban irtó hideg van...fűtés híján. Holnap beköltözöm a végleges lakásba, ahol 2 kiwivel (=új-zélandival) és 3 másik külföldivel fogok együtt lakni. Valószínűleg ott sem lesz jobb a helyzet. Ma szereztem amúgy tengernyi prospektust a déli-szigeti látnivalókról, végig nézni is rengeteg idő lesz, nemhogy végig járni (amire azért remélem lesz lehetőségem).
Eddigi tapasztalatom alapján irtó kedvesek az emberek, sokat mosolyognak (de lehet, csak azon mosolyogtak, hogy ilyen meleg 6 fokban sapka volt rajtam...), viszont cserébe valami egészen furcsa nyelvet beszélnek. Mivel van új-zélandi pajtim, sejtettem, mire számíthatok, de azért elég frusztráló. Az egy kicsit megnyugtatott, amikor Ashleigh mesélte, hogy az USA-ban sem igazán értették meg. De a bankban például az ügyintéző nagyon kedves volt, mikor levágta, hogy külföldi vagyok, elkezdett angolul beszélni, és így már elég jól értettem is:).
Akik esetleg aggódnának a földrengések miatt: Dunedin az egyik legbiztonságosabb hely Új-Zélandon, mert nem közvetlenül törésvonalon fekszik, és nem is nagyon szokott itt lenni rengés. Legalábbis Ashleigh szülei ezt üzenték a szüleimnek, hogy nem kell aggódjanak:)

Szólj hozzá!


2011.06.30. 12:44 Vizipókom

Újra úton: átszállás Dubaiban

 

Gyorsan ott kezdem, hogy Új-Zéland régi-régi álmom volt, és már pont kezdtem egyre komolyabban fontolóra venni, hogy végre kimegyek, max halasztok egy félévet-évet, mikor megtudtam, hogy a Corvinusnak van csereprogramja egy új-zélandi egyetemmel. Nyilván megpályáztam, mert miért is ne, aztán kellett még egy TOEFL nyelvvizsgát csinálnom, hogy elhigyjék, hogy tudok angolul, majd márciusban kiderült, hogy mehetek a University of Otagora tanulni egy fél évre. Gyorsan megvettem a repjegyet, az STA Travelnél elég szép diákkedvezmények vannak, úgyhogy elég jó áron tudtam venni.
Most épp a bangkoki reptéren csücsülök (és épp azon gondolkozom, hogy vajon átaludtam-e egy étkezést, mert nagyon éhes vagyok), az elmúlt két napot pedig Dubaiban töltöttem, mert az Emirates-szel repülök, és meg lehetett szakítani az utazást Dubaiban. Mivel összesen valami 27 óra az út, nem ártott bemelegíteni egy 6 órás etappal, és így mára már csak 21 maradt. Na meg persze ki ne szeretne világot látni?
Mivel Dubaiban nincs youth hostel, hotelban aludni meg nyilván snassz (nem ám az, hogy csóró vagyok;)), couch surfingeltem egy lengyel lánynál és az indiai barátjánál. Igen aranyosak voltak, de sok időt nem töltöttünk együtt, én ugye várost néztem, a srác dolgozott, a lány pedig nem volt hajlandó kimenni a 45 fokba...vajon miért? Mondta, hogy szerinte én is csak plázázni menjek, mert ott jó idő van...én meg nyilván azért mentem Dubaiba, hogy plázázzak:D Na mindegy, első nap délelőtt lézengtem egy kicsit, és 1 pillanat alatt levágtam, hogy nem egy gyalogos-barát város, a világ legmagasabb épülete kb 300 méterre volt a lakástól, de csak taxival lehetett átjutni hozzá. Előttünk egy 2x6 sávos út volt a másik irányba, azon is csak 2 éve lehet átmenni, amióta megépítették a metrót, és akkor már felüljáró is kellett hozzá. Amúgy relatíve olcsó a taxi, de azért nem szép tőlük, hogy nem gyalogolhatok. Mellesleg tényleg nem sok gyalogost látni az utcán, de ez így a forróságban érthető.
Szombat délutánra beneveztem egy sivatagi szafarira, amit úgy találtam, hogy tevegelni szerettem volna, aztán láttam, hogy van ilyen is, és akkor miért ne. Nem is gondoltam volna, hogy a dzsippes kalandtúra a sivatag dűnéin ennyire állat lesz. Igazából marhára élveztem, hogy végre úgy voltam izgalmas helyzetben (ellentétben a raftinggal), hogy rajtam aztán nem múlt semmi. Nekünk persze akadt extra élvezet is egy defekt, vagy valami ilyesmi formájában, és a javítás alatt a már csak 40 fokban (lévén délután fél6) kellett ácsorognunk. Ekkor még nem gondoltuk, hogy lesz ennél izgibb is. Egy helyen kitett minket a sofőr, hogy fotózgassunk, mert szép a táj, majd minden cuccunkkal és a kocsival együtt elment, mondván, hogy majd visszajön. Öööö, hét vadidegen ember a 40 fokban, víz meg minden nélkül naplemente előtt...simán kezdődhetne így egy horrorfilm:)De aztán persze visszajött, utána pedig kaptunk bbq vacsorát, állítólag arab ételeket, lehetett vízipipázni, és persze tevegelni.
2. napra elég sok mindent sűrítettem, beneveztem egy hop on-hop off városnézős buszra, igyekeztem végigrohanni minden látványosságon, nagyjából arra volt jó, hogy tudom, hogy ha legközelebb erre járok, hova kell mennem. Volt egy hely, amibe nagyon beleszerettem -aki volt már Dubaiban biztos tudja miért-, a Souk Madinat Jumeirah. Este még egy kicsit járkáltam a környékünkön, többre nem voltam képes, bár aludni sem aludtam aznap éjjel, mert féltem, hogy elalszom a reggeli repülőt, úgyhogy inkább nem feküdtem le. Meg az átállást is el kellett kezdeni valamikor. Ez utóbbi nem nagyon sikerült, mert ezek után is csak kb 4 órát aludtam a végül 22 órás úton (ebből kb 18-19-et töltöttünk levegőben).
Dubai amúgy gyönyörű város, nagyon sok szépség van benne, de nekem hiányott belőle a rendszer. Nem nagyon van olyan, hogy városközpont, hanem városrészeknek van inkább központja, és a látnivalók eléggé szét vannak szórva. Aa sok hatalmas csili-vili felhőkarcoló is kicsit összevisszának tűnt. De lehet, hogy túlságosan hozzá vagyok szokva Európához. Nagyon tetszett az emberek sok színűsége is, kb mindenki máshonnan jött. Az indiaiak feltűnően sokan voltak, erre azt mondta a hostom, hogy a város 50-60%-a indiai. Ja, és ami szembe tűnő, hogy még mindig hihetetlen sok helyen látni építkezést, pedig annyit azért lehet tudni Dubairól, hogy eléggé megsínylette a válságot.
Dubairól ennyit dióhéjban.

Szólj hozzá!


2010.01.20. 17:01 Vizipókom

December

Elég szégyenletes, hogy november óta nem írtam. Pedig mikor jöttem haza karácsonyra, írtam egy bejegyzést, csupán feltenni felejtettem el (hát, igen, nagy volt a pörgés az itthoni két hétben). Ez jön most:

Megint sikerült sokáig nem írni, de most, hogy hajnalok hajnalán megyek a reptérre, és ott is 4 óra üldögélés vár rám, megpróbálom összeszedni az utolsó hetek történéseit. Leginkább az otthoni házikat írtam, meg az itteni két írásbeli vizsgámra készültem (ja, igen, mert végül meglett a projektünk…juppí).

Már említettem (talán nem is egyszer) a Hopenhagen Live programot. Jót önkénteskedtem. Szerencsére mindig délelőtti „műszakban” voltam, így nagyjából a többiekkel való pajtizással telt az idő, meg néha meg kellett mutatni 1-2 embernek a térképen, hol vagyunk. Najó, volt akit a program is érdekelt.. Az önkéntesek szerintem túlnyomó többsége külföldi volt, leginkább diákok, ezen kicsit meglepődtem, de persze volt nagymama korú dán néni is (aki a hóesésben is bringával jöttJ).

Azt hiszem, hogy most nem fogom leírni az összes kiállítást és programot amit  Hopenhagen kínált, max egy-két érdekeset kiemelek. Az egész cucc koncepciója az volt, hogy egy mini várost építenek a város közepén, „város a városban”. Volt minden, a karácsonyi kézműves vásártól kezdve kulturális központon át az étteremig. Az étteremben kaptuk a kajánkat, persze organikusat (ez nagyon divat itt Koppenhágában. Minden boltban lehet kapni sima uborkát 100 forintért, meg organikusat 400-ért). *Juhúúú, épp most megy le a vonat a tenger alá* Általában változtak a pavilonokban a napi programok, de mindegyiknek meg volt a maga koncepciója, vagy iránya. Az egyikben például lehetett használt ruhát csere-berélni, a másikban kerékpárt javítani meg összeszerelni. *Most jöttünk ki a tengerből, s megyünk át hídba…najó, nem mi, hanem az út. Amúgy 9 óra van, és most keledezik a nap…wow ez rohadt jó, az autópálya alatt megyünk, és tele van tartóelemekkel a vasút széle, már most szédülökJ* Azt hiszem a nagy földgömböt is említettem már, ami a Hopenhagen város „Eiffel-tornya” „Tower Bridge-e”, vagy valami hasonló. Ezt minden nap délután 4-kor kapcsolták be, és rávetítették a Föld térképét, s a világ első virtuális demonstárciójához interneten vagy smsben csatlakozók egy-egy zöld pontocskát képviseltek. Amikor valaki csatlakozott, megjelent egy zöld pötty (rajzszög alakú), repkedett a Föld körül, majd leszállt valahol. És a 2. hét végére soksoksok zöldpötty volt már. A kedvenc „attrakcióm” pedig a Karácsonyfa volt, amit minden évben felállítanak itt, a főtéren, de idén minden délután, és este csak akkor égtek rajta a fények, ha a körülötte felállított 50 (ha jól emlékszem) biciklin tekertek. Ha csak egy ember tekert, akkor egy-egy égő felpislákolt, de ha nagyon sokan akkor teljes fényében ragyogott a fenyő, ugyanis a kerékpárok által termelt energiával működött. Azt hiszem az ötlet és a megvalósítás a Siemenshez kötődik. Ezt mindig nagyon vicces volt nézni, ahogy gyerekek tekernek ezerrel, és közben nézik, hogy mennyit ér a munkájuk, de a legviccesebb mégis az volt, amikor a téren unatkozó rendőr-csoport ült fel a bringákra és tekertek jókedvűen. Amúgy a nagy hidegnek köszönhetően kiemelkedő népszerűségnek örvendtek a kerékpárok. Mint gondolom hallottátok, nem mindig kellett unatkozniuk a rendőröknek, a nagy és gázos tüntetéseket szerencsére elkerültem, de utolsó napra is maradt azért bikiniben rohangáló-kiabáló-fotózkodó-táblát mutogató brazil tűntetőlány, meg felvonulás. Poén volt, amikor röhögve jött be a Tourist Information-be az egyik rendőr, és kérdezte, hogy láttam-e a brazil nőt, úgyhogy jókedvűen kibeszéltük, mekkora baromJ A tűntetésekről túl sok szót nem ejtenék, mert hihetetlenül felidegesít mindig, amikor hallok róla, vagy eszembe jut, hogy a világ minden tájáról képesek „környezetvédeő” aktivisták a világ egyik legzöldebb városába eljönni tűntetni (ok, ez egy dolog), de hogy még ezt a várost szét is verik, hihetetlen. Egyszerűen nem látom a koncepciót. Na erről ennyit, mert tényleg felidegesít az emberi ostobaság végtelensége.

A Hopenhagen keretében voltak koncertek is, amik, mint minden más, ingyenesek voltak. Én csak az egyiken voltam. Múlt szerdán volt ugyanis a raftosokkal karácsonyi vacsoránk (julefrokost), ami itt decemberben kb minden nap kötelezőJ. Teresánál, a lányok csapatkapitányánál gyűltünk össze, volt minden ami ilyenkor kötelező: aebleskiver (kind of almagombóc) és glögg (forralt bor dán módra). Ahogy jól megtanultam a dánoktól (mármint nem tőlük, hanem róluk tanultam), halál pontosan érkeztem. A következő vendég 20 perccel később….ennyit a „híres” dán pontosságról. Amikor mondtam nekik, hogy hát én azt hallottam, hogy pontosan kell érkezni, kiröhögtek, hogy ők még nem láttak pontos dánt. Amúgy egy jó hangulatú este volt, de kár, hogy sokan nem jöttek el. Utána pedig Teresával ketten mentünk tovább a Gogol Bordello koncertre, ami még vicces is lett volna (akár kimondottan jó is), de azért decemberben, mínusz fokokban és hóesésben szabadtéri koncerten lenni mégsem normális. És mit csinálnak a dánok, hogy melegen tartsák magukat? Na mit? Hát persze, hogy hideg sört vedelnek… Na jó, ennyi idő után azért ezen már nem lepődtem meg annyira (annyira!).

Kedden elkezdett havazni, és a napok során egész jól felgyűlt, de a csütörtöki vizsgákig nem nagyon akartam tudomást venni róla, mert persze a tanulás helyett inkább hógolyózni húzott a szívem, de nem lehetettL Viszont csütörtök délután elmentünk négyen a tengerpartra, át az erdőn (egy szarvast sem láttunk sajnos) Nagyon szép volt, meg jól éreztük magunkat, de a tengerparton irdatlan hideg volt az orkánnak köszönhetően. Viszont volt egy néni, aki egyszer csak megjelent a semmiből egy szál köntösben+papucsban, lesétált a stéghez, levette a köntöst (nem volt alatta semmi, de a részletekbe inkább nem mennék bele:s), és zutty már bent is volt a vízben. Még most is kiráz tőle a hideg.

Utolsó héten pedig tartottunk a konyhánkban karácsonyi vacsorát, amihez én egy nagy sikerű mákosgubával járultam hozzá.

Na, a januári villámlátogatásról is megpróbálok majd összedobni valamit, de egyenlőre még az itthoni vizsgadömping köti le energiáimat.

 

Szólj hozzá!


2009.12.02. 23:38 Vizipókom

Újra

Hát igen, már elég régóta nem írtam. Mondhatnám, hogy nem történt semmi, de igazából belegondolva, most már akármi történik, azt az életem részének érzem, és így nem annyira ad ihletet a blogon való lelkendezéshez.

Közeledik az első etap vége, és ez nagyonnagyon rossz érzés!!! De tényleg. Ma is voltam Koppenhágában, a legaranyosabb belvárosi részen egy kávézóban, és annyira fílinges az egész környék, hogy…na:) Szóval, jó, hogy karácsony, meg minden, de nagyon nem várom. Aki volt már így külföldön, az biztosan megérti, aki még nem, az lehet, hogy nem. Viszont ha túl leszek a januári itteni és otthoni szíváson, akkor nagyon gyorsan el kell kezdenem gondolkodni azon, hogy hogyan (és leginkább HOL) tovább. Már megvettem a januári repjegyet, 11 napra jövök vissza, ebben lesz 2 vizsga, és a többi remélhetőleg csak boldogság. Mivel itt a koliban csak úgy lehet szobát bérelni, ha az egész hónapot kifizeted, én nem kértem januárra, úgyhogy legrosszabb esetben csövelek. De Koppenhágában szerintem még az is jó:) Vannak ötleteim, a „legrosszabb” eset a youth hostel, ami persze csupa-móka-kacagás, de nagyon drága, meg talán nem a legtökéletesebb hely a tanulásra. Elsődlegesen pedig Couch surfing-gel próbálkozom, és nem akarom elkiabálni, de már fel is merült egy lehetőség. A svéd kajakozásból ismert Simonnak van egy haverja, aki fogad couch surfingeseket. Simon megígérte, hogy megkérdezi, de az utóbbi időben pár dologgal bizonyította, hogy a memóriája nem tökéletes (pl. mentünk házibuliba, írt mailt 5 körül, hogy 9-re legyek ott…csak a címet nem írta meg, rákérdeztem, aztán megírta, hogy x utca 54…odamegyek…x utca 32-ig van számozva…anyukád:)), úgyhogy még utána kell járnom a dolognak.

A tanulásról meg csak annyit, hogy túl vagyunk a nagy projektünkön, egy hetünk volt megírni, 5 fős csapatokban. Jó sokat szenvedtünk vele, de nagyon hasznos volt, és szerintem elég jól is sikerült. Na, erre ma megkaptuk az eredményt…FAILED. Kösziiiiiiiiiiii!!! Mint kiderült, az összes csoport megbukott az osztályban. Fantasztikus. (Mindezt azután, hogy mondta, hogy nagyon jó munkákra számít, mert eddig mi vagyunk az egyik legtehetségesebb osztálya.) Talán van rá még egy hetünk, hogy újra írjuk (holnap mondják meg, hogy mi nem tetszett nekik), de nekem nagyon durván kéne gyártanom az okos gondolatokat az otthoni 10 kredites projektemhez is, úgyhogy semmi időm nem lesz. És ha másodjára sem sikerül elfogadhatót kreálnunk, akkor nem vizsgázhatunk, és az szívás az Erasmus félévemre nézve. És ha még vizsgázhatok is, van egy tárgy, amiből annyira katasztrófa a tanár, hogy csodálkoznék, ha nem buknék meg. Az első pár hétben minden órán ott voltam, és még viccesnek tartottam, hogy állandóan elront valamit (de inkább mindent), és mi javítjuk ki. De ez hamar unalmassá, majd idegesítővé vált, és azóta nem bírtam minden órára rávenni magam. Van 2 lány, akik rendesen bejárnak, és ők is annyira nem értenek semmit, hogy épp miről beszél, hogy inkább csak röhögnek.

Két hete voltam a „Hopenhagen Live” (ez a Klímakonferencia körítés-programja) önkéntes megbeszélésén. Kaptunk kabátot meg kaját:D Érdekesnek tűnik a téma, úgyhogy nagyon várom. Már látszódnak az előkészületek, a főtéren már áll a 20 méter átmérőjű földgömb. A részletekről majd később írok, amikor már többet tudok, meg benne leszek. Most vasárnap fognak minket körbevezetni a helyszínen, és mutatják meg, hogy mi micsoda.

Néhány link a témával kapcsolatban:

https://www.youtube.com/watch?v=5FVYUTr61rc

www.hopenhagen.org

www.hopenhagenlive.org

Előbbi 2 angolul, az utolsó dánul.

Végülis csak három napot leszek önkéntes, de így a nagy félév végi hajtásban, meg vizsgák között ez is elég lesz szerintem.

Szülinapomra (pontosabban előtte, és akkor ment haza) kijött anyu meglátogatni. Én a tanulás miatt nem tudtam minden nap vele tartani, de azért voltunk együtt Koppenhágában, még arra is rá tudott venni, hogy múzeumba menjek;) Na jó, ez nem is nagy szó, akartam én magamtól is menni, de amíg kicsit is jó idő volt, nem akartam.

Múlt pénteken pedig Karácsonyi bingó volt a suliban, mindenféle tradicionális adventi ételekkel, italokkal. Állítólag ez a bingó nagyon dán. Bele sem merek gondolni, hogy mennyit költhetett a suli erre a délutánra, mert összesen 9 forduló volt, és egyre nagyobb nyereményekkel (a fődíj egy laptop volt, meg még millió más dolog hozzá), és amin leginkább meglepődtem (de végül nekem jól jött), hogy nem csak a nyertes kapott ajándékot, hanem a 2-2 jobb és baloldali szomszédja, akik ültek az asztalnál. Illetve ezen kívül az asztalánál mindenki kapott egy nagy doboz Nesquik kakaót:) Én mivel szomszéd voltam, kaptam még egy társasjátékot, meg nescafét is.

És ma megint havazott. Annyira gyönyörű volt!! Legalább öt percig tartott, és el is olvadt:)

No, ma ennyire futotta, legkésőbb jövő héten megint írok, ha másról nem is, a Hopenhagenről biztosan.

 

 

2 komment


2009.11.07. 21:32 Vizipókom

Csak úgy

Nagyon kell tanulnom, és persze nagyon nincs kedvem, úgyhogy gondoltam inkább írok valamit a blogra.

Jó nyugis hetem volt, bár megint kellett írni egy rövidebb projektet (igen, ez azt jelenti, hogy a határidő előtti éjszaka nem sokat alszom, mert mikor máskor csináljam meg…). Még van egy hét a suliból, aztán projekt hetünk lesz, ami a félév nagy projektje, 5 fős csoportokban. Én három lengyellel meg egy dánnal vagyok. Utána pedig még lesz két hét suli, majd vizsgák (egy hét alatt 3…szuper). Ezalatt pedig ha minden jól megy, a Koppenhágai Klíma Konferencián leszek önkéntes. És utána megyek haza…

Szerdán havazottJ. Egész sokáig, és ha nem is nagy pelyhekben, de meggyőzően. Persze nem maradt megL. Pedig elviselném, ha mostantól minden nap szánkózni kéne menni a szarvasok közé. De ez még várat magára (jobb esetben).

Tegnap átköltöztem egy másik konyhába, mert az eredeti nagyonnagyon piszkos, senki nem takarít maga után, és a spanyolok cigiznek a konyhában. Még szerencse, hogy azon a 25 négyzetméteren legalább 3 helyen ordít, hogy tilos a dohányzás. Aki ismer az meg tudja, hogy a cigarettát gyűlölöm a legjobban a világon, úgyhogy talán érthető a költözésem. És most az új konyhában meg arra is rájöttem, hogy eddig a legszarabb arcokkal voltam összezárva. Ebben a konyhában meg mindenki aranyos, kedves, jó a társaság.

Ugye keddenként a raftosokkal edzem (megint nagyon jó volt!), a többi napon pedig csak ide Lyngbybe megyek a konditerembe. Azt hiszem talán szerdán volt, hogy nyújtás közben hallottam valami szokatlanul hangzó beszédet, aztán csak kivettem a szavakból, hogy magyarokJ. Egy orvos pár volt, nagyon kedvesek, meséltek ők is sok mindent a dánokról, illetve az itteni életről.

A pénteki kondizásom alkalmával pedig megtalált az egyik edző, hogy rosszul csinálom a gyakorlatokatL. Hát a mozgásomra elég érzékeny vagyok, úgyhogy csak azért nem sírtam, mert kedvesen mosolygottJ. Mondta, ahogy csinálom az egykezes felhúzás szerűséget, rosszat tesz a derekamnak, megmutatta hogyan kell helyesen….na ez volt az első nap, hogy fájt a derekam, mikor hazaértemJ De ma olyan izom lázam van, hogy ihajj…mekkora szégyen. Emiatt most egy kicsit utálom is a srácot, de hogy őszinte legyek, azért nagyon jófej dolog, hogy csak úgy odajön segíteni (és nem is egyszer, mert hát eléggé berögzült már a rossz mozgás, úgyhogy mindig rugdosni kellett, hogy jól csináljam). Ja, és a legcsodálatosabb, hogy azzal jött oda, hogy „mire gyúrok?”. Mondtam, raftingra. Első csoda: simán tudta, az milyen mozgást jelent. Aztán elkezdte magyarázni, hogy ahhoz nekem mit, hogyan kell használnom (mellesleg tényleg nem mondott hülyeségeket), meg hogy egy-két dolog pl. hasonló, mint az evezésnél. Második csoda: tudta mi az az evezésJ. Ez egy magyar evezős számára tényleg megható. Amire viszont nagyon nem vagyok büszke, hogy az egyik gyakorlatomat elnézve megállapította, hogy tuti sok-sok évet kajakoztam. Na, gyorsan elillant a varázs:p

Ma a Copenhagen Business School (nagyon szeretnék ide jönni mester képzésre, mert nagyon jó hírű iskola és ingyen is van, viszont annyira drága a lakhatás mind koliban, mind albérletben 2-300e/hó, hogy lehet többől jönne ki egy félév, mint Franciaországban, vagy Angliában, ahol fizetni kell a felsőoktatásért…szóval egyelőre sajnos csak álom) könyvtárában voltam, mert az otthoni projektfeladatomhoz kellettek könyvek. Kb. egy perc és 0 pénz volt beiratkozni, illetve kivenni a könyveket. Nem olyan rossz. De megint bringáztam emiatt vagy 2 és fél órát. És, hogy őszinte legyek el is fáradtam. De néha kisütögetett a nap. Arról volt szó, már nem látjuk tavaszig a napot, úgyhogy jól meg kell becsülni az ilyen perceket.

 

Szólj hozzá!


2009.11.03. 11:18 Vizipókom

Hétvége

Még Hollandiában meghívtak a dán raftos srácok (a vidékiek, akiknél kajakoztunk) a nagy dán „ünnepre”, amit most pénteken tartottak. Azon a napon 20:59-től lehet kapni a karácsonyi sört. Elvileg valami Tuborg napnak hívják az eseményt, de több dán sörgyár is ilyenkor hozza ki a karácsonyi sört (juleøl). Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen esemény ennyire felforgatja a várost. De már egész héten teljesen be voltak zsongva a dánok. Lényegében annyi, hogy a városban ingyen sört osztogatnak (kamionok járják a belvárosi bárokat, kék mikulássapkát és sört osztogatnak), műhó esik, és kb. olyan kötelező buli, mint a szilveszter.

Simonnál kezdtünk (vele mentünk a freestyle hétvégére), aki szerencsére a város totál másik felében lakik. Kicsit tetszett a nappalija: egy szörf kajak és egy rodeo kajak a falon, új-zélandi vadvízes képekkel megspékelve. Mikor megérkeztem azzal indítottak, hogy „bocsi Zita, de sajnos ma este nem lesznek brazilok…”utalva ezzel a hollandiai bulira (ráadásul azok szóltak be a legtöbbet, akik ott sem voltak; még szerencse, hogy nem pletykásak). Ők persze felettébb jókat szórakoztak vicces beszólásaikonJ De amúgy egyre jobb fejek kezdenek lenni. Rövid idő után elindultunk a „Biobar”-ba, ez a koppenhágai egyetem egyik bárja. Hatalmas tömeg volt, de itt nagyon nem divat a tánc, valahogy nem szeretik, és csodálkoztak is amikor mondtam, hogy a magyar bulik táncos bulik. Viszont nagyon élvezem, hogy sehol nem lehet Dániában cigizni, mármint zárt helyen.

Megismertem pár másik dánt meg portugált is a buliban, kicsit érdekesek voltak…az egyik pl. arról kérdezgetett, hogy Magyarország tagja volt-e a Szovjetuniónak. Éééés már szinte mindenki tudja, hogy beszélek dánul. Kb. ez az egy mondat, amit tudok, de ezt elmodnom mindenkinek…főleg néhány sör, meg néhány fogkrém ízű dán rövidital után.

Átmentünk egy másik helyre is valahol a belvárosban, de közben az egyikőjük felhívta egy haverját, s találkoztunk vele, aki nagyon ismerős volt. Kiderült, hogy ő meg abban a dán raftcsapatban evez, amelyikből még nem ismertem senkit (csak láttam őket Hollandiában). A változatosság kedvéért Simonnak hívják. Hajnalra eléggé belefáradtunk a „buliba”, úgyhogy tipli haza. Jót aludtam a buszon, de sokat nem segített, így is elég necces volt hazabringázni az állomásról. Mondjuk úgy, hogy kihasználtam a rendelkezésre álló teret. De épségben hazajutottam, amire azért nem volt sok esélyJ. Éljen a karácsonyi sör!

A szombati napomról nem sok mindent tudok mesélni…regenerálódás (hogy szépen fogalmazzak), de cserébe a vasárnap annál jobb volt!

A sokat emlegetett szarvasos erdő közepén van a király vadászkastálya (talán még királyi tulajdon, de ha jól tudom, nem használják), amiről már írtam korábban. Szóval ebben a hatalmas erdőben vadásztak régen, s ugye ősszel jön el ennek az ideje. Mivel ma már nem vadászhatnak, így csak képletesen, de megünneplik a szezon kezdetét, mégpedig vadászlovaglással. A koliból összeálltunk tizen-páran, és elmentünk megnézni. Hát eléggé megérte. Mondjuk nem mi voltunk az egyetlenek, akiknek eszébe jutott ez, hanem másik 40000 embernek is…hatalmas tömeg volt. Ha jól tudom, 100 lovas versenyzett, és persze nagyon jól mutattak a fekete csizma-fehér nadrág-piros kabát-fekete sisak egyenruhában, a gyönyörű lovaikról nem is beszélve. Nem egyszerű lovaglás volt ám az erdőben, hanem díjugratás szerűség, csak az akadályok bedőlt fák, tavak, ilyesmik voltak. Nagyon látványos!! Mivel nagy az erdő, és a verseny is hosszú volt, belefért az időnkbe, hogy négy helyen is nézzük a versenyt. Szerencsére az egyik srác már volt itt tavaly is, és tudta, hogy mikor, hova érdemes menni. És pont ebben az időszakban a legszebb az erdő, nagyon színes volt, már csak ezért is megérte volna elmenni sétálni egyet. Szóval soha rosszabb vasárnapi programot!

 

Szólj hozzá!


2009.10.30. 12:15 Vizipókom

Rafting Világ Kupa - Hollandia

Ott hagytuk abba, hogy elindultunk Zoetermeerbe. 120000-es város, 50 km-re Amszterdamtól, illetve 15 km-re Hágától. Az már vicces dolog, hogy Hollandiában van vadvíz, de ugyanebben a városban van Hópark is, sípályávalJ.

Szóval korán reggel megérkeztünk, gyorsan megsasoltuk a pályát, amiben ekkor még nem volt víz (igen drága üzemeltetni egy ilyen szivattyús épített pályát, tehát csak akkor nyitják meg a vízet, amikor kell). Én, mint a csapat internacionális tagja, képviseltem magunkat a Kapitány találkozón (milyen vicces…de inkább maradjunk a captains meetingnél). Lényegében annyit mondtak el, hogy mikor lesz a következőJ.

A pálya nagyon profi. Vagyis inkább az egész komplexum nagyon profi. Van ez a vadvízi pálya (a pekingi olimpia szlalom pályájának másolata) egy síkvizes résszel megtoldva, illetve van egy fedett Flow rider aréna is, ahol télen-nyáron lehet body boardozni.

Az első nap, csütörtök, edzés nap volt. Eredetileg egyszer másfél és egyszer két óránk lett volna gyakorolni, ami optimális is lett volna, de kiderült, hogy olyan sokan neveztek a versenyre (36 fiú, és 18 lány csapat), hogy csak kétszer egy óra fért bele. Na hát ez már minden volt, csak nem optimális. Főleg, hogy az első körökben azt kellett kitapasztalni, mit csináljunk, hogy ne boruljunk, majd a többedik körnél már az evezésre is tudtunk figyelni. Oké, szerencsére mi nem úsztunk sokat, de összesen talán 8-szor jöttünk le a pályán a két óra alatt (mert egy időben 18 csapat volt a pályán). Ja, ami viszont a legjobb dolog volt, hogy futószalag vitt fel minket a célból a rajtba, úgyhogy nem csak, hogy hajót nem kellett cipelni, de még ki sem kellett szállni.

Azt eddig lehet nem írtam, hogy mivel jövőre 4-es hajókban lesz a VB, ez a verseny is 4 fős csapatoknak volt (+1 tartalék).

A pálya igen izgalmas, és technikás, egy-két akadály kivételével szerintem olyan a pálya (szerintem), hogy tökéletesen be lehet gyakorolni, ha kitaláltad, hogy hol mit kell csinálni. Nekünk a vasárnapi hosszútávú versenyszámban már volt olyan körünk, ami ha jól emlékszem közel hibátlan volt. Viszont ha rontassz, akkor mutatja meg igazán a csúnya oldalát a pálya. Na, ilyen körünk is voltJ.

Az edzés nap első órájában (szerencsére akkor még nem mi edzettünk) annyi borulás, és akadályra tekeredés volt, hogy átépítették a pályát. Ezt úgy kell érteni, hogy a középső akadályokat helyezgették át. Amúgy ezek nélkül egy sima nagy hullámos folyó volt. A középső akadályok viszont…megdolgoztattak minket. Hmmm…lehet ez volt a céljuk?

A csütörtök délutáni captains meetingen volt a sorsolás, ami úgy ment, hogy 18 kicsi fapapucsból kellett választanunk, és az alján volt a rajtszámunk. Ez nagyon helyes voltJ.

Ezután jött a nagy hercehurca, hogy hol aludjunk. A megoldás egy hágai youth hostel lett, ahol a többi magyar csapat is megszállt. Kanyonos fiainkkal pedig csaptunk egy igazi csöves estét Hága egyik utcáján. Kanyon busz kinyit; gázfőző, vízipipa, kaja előpakol; táskákra leül; alkohol felbont, és már minden szép és jóJ. Nórival mi végül a buszban aludtunk, másik három leányzónk pedig a youth hostelben.

Pénteken két versenyszám is várt ránk, hogy megnyerjük. Végül nem tettük. Megkegyelmeztünk a mezőnynekJ. Első megmérettetés a sprint volt, ahol a cél a kb. 300 méteres nagyon fehérvizes pálya minél rövidebb idő alatt való teljesítése. A kikötés csak az, hogy a célvonalban mind a négy embernek a hajóban kell lennie. Sajnos nem sikerült tökéletes pályát mennünk, viszont így is nagyon jó időt mentünk, és ez a meglepően jó 6. helyre volt elég. Mindezt úgy, hogy új felállású a csapatunk, arról nem is beszélve, hogy ugye én nem tudtam velük edzeni. Szóval a kétszer egy órás edzés alatt egész jól sikerült összeráznunk magunkat. A hatodik hely pedig jót jelentett a következő futamra, a Head to headre nézve, ott ugyanis a sprint 14. helyezettjével kerültünk össze, s lévén egyenes kieséses verseny, csak a jobbik jut tovább. Már az elején nagyon elmentünk nekik, úgyhogy végül verekedésre sor sem került (a fenébe…pedig ez a lényege ennek a versenyszámnakL), a pálya első harmadát (amiben van egy nagyon nehéz rész, és mindig arra koncentrálunk) igen szépen teljesítettük. Ez elég volt mind a négyünknek arra, hogy elbízzuk magunkat. Ez pedig elég volt az első akadálynak arra, hogy egy pillanat alatt beborítson minket. Hát nem kicsi volt a meglepetésünk. Amilyen gyorsan csak tudtunk, visszamásztunk a hajóba (az addigi előnyünkről elmond valamit, hogy már mindannyian a hajóban ültünk, mire az ellenfél elment mellettünk), de innentől kezdve már nem hibáztak nagyot az osztrákok, így csúnyán kiestünk. Tökéletes példa volt az eset arra, hogy ha kihagysz egy pillanatra, a következőben már a meder alját nyaldosod. Nálunk elég szerencsétlen volt, hogy mind a négyen ugyanakkor hagytunk ki. Máskor mindig volt valaki, aki észnél volt. Itt nem. Ennél a borulós időnknél persze jobbat ment a másik magyar csapat, úgyhogy izgalmassá vált a válogató. Összesen 1000 pontot osztottak ki a magyar csapatoknak a válogató 3 napja alatt, ebből az első napon mi 100-at, a másik csapat 200-at vitt el. Ez egyben azt is jelentette, hogy a hátralévő két, sokkal nehezebb, versenyszámot mind meg kellett nyernünk (mármint megelőzni a másik magyar csapatot), ahhoz, hogy miénk legyen a válogató. Érthető módon a péntek esti hangulatunk már nem volt olyan fényes, bár azért elmentünk a tengerpartra, hogy egy kicsit feldobjuk magunkat. Nagyon hangulatos volt, úgyhogy valamennyire sikerült is. Péntek és szombat estére már Nórival mi is beköltöztünk a youth hostelbe. Persze, a földre. Csak hogy hűek legyünk csöves életmódunkhoz.

Szombaton ugyan csak késő délután volt a nők szlalom versenye, mi már délelőtt kimentünk, hogy drukkoljunk a fiúknak, illetve, hogy lássuk a pályát, mit változtattak rajta. Kanyonos fiainkon kívül nekem ugye hazafias kötelességből dán „honfitársaim” alakítását is követnem kellett. Akik szervezték a szeptember eleji freestyle hétvégét, most összedobtak egy rafting csapatot. Ez így jópofa volt, hogy mindegyikőjüket ismertem. És most már sokkal kedvesebbek meg közvetlenebbek voltak még józanon is. A futamunk előtt kérték, tanítsam meg, hogyan kell magyarul drukkolni. Végül a hopp, hopp és a hajrá hajrá maradt meg nekik. Bár később elfelejtették, és visszakérdeztek, hogy mi volt, hulla hulla? Mondtam, hogy ezt felejtsék el mert mást jelent, és ne akarják, hogy röhögőgörcsben kelljen végigszenvednünk a szlalom pálya 3-4 percét. Mondták, hogy jó persze, hajrá hajrá. Gondolhatjátok, mit kiabáltak nekünk… „hulla hulla, hopp hopp” :D

A szlalom verseny számban 12 kaput kellett megkerülnünk, ötöt alulról felfele, a többit pedig folyásirányban (na ebből hány volt? A helyes megfejtők között raftinghétvégét sorsolunk kiJ). Elsőre nehéznek tűntek a kapu-kombinációk, de aztán hamar rájöttünk, hogy is kell megcsinálni. Sajnos, a verseny két körében ( a két idő közül a jobbik számít; ha kihagysz egy kaput +50 mp, ha érinted hajóval/lapáttal/testtel +5mp.) nem sikerült hibátlan pályát mennünk, pedig mindegyik kaput megtudtuk volna csinálni elvileg. Viszont az első kör után harmadik helyen álltunk. Ez azt jelenti, hogy nagy csapatok is könnyen hibáznak. Bár ők össze is szedték magukat a 2. körre, s mi mivel nem tudtunk javítani, lecsúsztunk a 7. helyre. Ami tekintve, hogy nincs vadvízünk, amin gyakorolhatnánk a szlalomozást, még mindig jó eredmény. S bíztató a jövő évi versenyekre nézve. A másik magyar csapatot viszont sikerült tetemes, több mint két perces előnnyel megelőzni. Ezzel egy kicsit megkönnyebbültünk, bár még nem lélegezhettünk fel, hiszen a vasárnapi down riveren dőlt el minden. Addig viszont a szombat esti „flow rider” partiban lazultunk. Ami végülis abból állt, hogy a brazilok műsoroztak. Hihetetlen jól és szórakoztatóan táncolnak, és rövid időn belül dobos tehetségükkel még a DJ-t is elüldöztékJ. Az est fénypontja viszont az volt, mikor összecsőditették a lelkesebb nézőket, és betanították a táncukat (minden versenyen ugyanezt nyomjákJ). Vicces volt. Majd pedig buli hajnalig…lett volna, ha nem versenyeztünk volna másnap, de így inkább hazabandukoltunk.

A vasárnapi down river versenyszámot Hollandia adottságainak köszönhetően csak úgy tudták megrendezni, hogy ezen a másfél-két perces pályán kellett öt kört mennünk, de ezt azért megtoldották egy hosszabb síkvízi és egy futó szakasszal. Így összesen 30-40 perc volt a verseny. A lányokat két 9-es futamban indították, s mire a mi futamunk indult már tudtuk a másik csapat eredményét, így nekünk csak arra kellett koncentrálnunk, hogy biztonságosan teljesítsük a pályát. Ez meg is történt (leszámítva egy fél csapatnyi úszástJ), így végül újfennt jelentős különbséggel előztük meg a másik magyar csapatot, ami azt jelentette, hogy 800:200 pont arányban megnyertük a válogatót. Nagyon örültünk, hiszen ez sokat jelent, annak ellenére, hogy tavasszal lesz még egy válogató.

Vége lett a versenynek, fel lehetett lélegezni…legalábbis annak, aki tudta, hogy jut haza. Úgyhogy én pörögtem még egy sort valami hazautazási lehetőséget keresve, és végül tesóm segítségével estére tudtam repjegyet venni vissza Kph-ba. A lányok kocsival elvittek a reptérre, ott a 4-5 órás várakozásomból jó időt töltöttem azzal, hogy három tömött táskámból kettőt csináljak, illetve a súlyokat is kisakkozzam. Kicsit jól sikerült…úgy lett 19.4 kilós a poggyászom (ami max 20 kg lehet), hogy még indulás előtt megettem belőle egy babgulyáskonzervet. Hát igen, egy hideg konzerv kajával megkoronáztam a csövelős hétvégét. Szerintem méltó befejezés voltJ

 

2 komment


2009.10.28. 15:20 Vizipókom

Amszterdam

Mint már említettem egy korábbi beszámolóban, kis csapatommal lelkesen készültünk a hollandiai rafting elő Világbajnokságra (ezt mindig a VB előtti évben rendezik, a VB helyszínén). Maga az esemény 22-25-ig tartott, de én már 20-án este átrepültem Amszterdamba, hogy azért egy kis világot is lássak. Igazából nagyon rossz érzés volt eljönni Koppenhágából, még úgy is, hogy tudtam, hogy csak 5 nap (na jó, akkor még igazából nem tudtam, hogy mikorra keveredem haza). A repülőn két ausztrál srác mellett ültem…akik ismernek, tudják, hogy a gyengéimJ. Kicsit beszélgettünk néha, de csak sejtettem, hogy ausztrálok, mert angolul beszéltek…de egy szót nem értettemJ Aztán elköszöntek, hogy see you, én meg gondoltam magamban, milyen hülyeség ez az elköszönés, mert hogy úgysem fogunk soha többé találkozni. Aztán nem így lett. Még aznap este 2-szer összetalálkoztunk AmszterdambanJ Jól megbeszéltük, hogy egyikünknek sincs térképe, és egyikünknek sincs fogalma róla, hol a szállásunk. Utólag belegondolva nem annyira okos ötlet így elindulni egy idegen városba (6 évvel ezelőtt voltam egy napot Amszterdamban, úgyhogy végülis nem idegen…sőt arra még emlékeztem is, hogy hol van a Hard Rock Café…tök büszke voltam magamraJ). Szóval este 11-re csak megtaláltam a szállásomat (amit aznap reggel foglaltam). Elég nyomi kis youth hostel volt, de adtak reggelit, meg egy éjszakára nem igazán érdekel, hol alszom (mint ez majd kiderül a hollandiai kiruccanás folytatásábólJ). Úgy volt, hogy másnap délben találkozom a csapatommal, aztán várost nézünk, de engem kitettek 10-kor a hostelből, úgyhogy inkább bementem korábban a városba, mert 11-kor indult egy ingyenes gyalogos városnéző túra. Gondoltam biztos valami gagyi lesz, de időtöltésnek jó. De már megint tévedtem. Szuper jó volt, egy nagyon vicces új-zélandi srác volt az idegen vezető, jókat sztorizgatott. És akkor arról nem is beszélve, hogy amíg nézelődtem az indulásra várva, megpillantottam két ismerős srácotJ Szóval végül az ausztrálokkal néztünk várost. Nagyon jófejek voltak.

Amszterdam pedig olyan…AmszterdamJ Még mindig. Ahol mindig lehet furcsaságokat látni, pl.:

A sok csatornát még mindig szeretem, de a kedvenceim akkor is az ide-oda dőlő házak. A pálmát viszont a pisivisszaverő viszi. Sok helyen van, hogy egymás melletti házak különböző mértékben ugranak ki az utcára, s így a kettő találkozásánál éjszaka részegen tántorgó fiúk számára vonzó kis sarkok alakulnak ki. Természetesen odapisilnek. Ennek a háztulajdonosok nem örülnek, ezért odatámasztanak egy ferde pléh lapot a sarokba, így ha odapisil valaki, arról egyenesen visszaverődik a vízsugár a gatyájára-cipőjére… Szerintem viccesJ Az már nem annyira, hogy régen még volt, hogy áramot is vezettek bele…gondoljátok tovább… A piroslámpás negyedben is jókat sztorizgatott az idegenvezetőnk, de ezeket most nem írom leJ Az egy dolog, hogy van marihuána és hasis múzeumuk…de hogy marihuána főiskolájuk is…az már kicsit talán túlzásJ

A közlekedés viszont katasztrófa. Olyan jól hozzászoktam a nyugis, szabályos dán közlekedéshez, hogy 12 óra leforgása alatt, legalább 5-szor múlott hajszálon az életem (ebből 8 órát aludtam!!). Tök összevissza vannak a bicikli utak is. Ők biztos tudják értelmezni, merre kell menniük, de nekem nem sikerült rájönnöm, és sose tudtam, honnan leselkedik rám a veszély. Persze az autók, villamosok sem jelentettek biztonságot. Aztán kicsit megnyugodtam, mert az idegenvezetőnk elmondta, hogy nagyon veszélyes Amszterdamban közlekedni bármivel…szóval nem bennem volt a hiba. A városnéző körút felénél sajnos le kellett lépnem, mert megjöttek a csajaim. Velük meg nyakunkba szedtük a várost, hogy találjunk valami szállást éjszakára. Végülis találtunk egy nagyon olcsót, és nagyon színvonalasat, de durván megdobta a parkolás. Hihetetlen drága az egész városban, és persze alig van parkolóhely. Szóval egy kis pihenő és étkezés után (ja, valami kész kaját kellett vennem a boltban, mert csak mikrónk volt, de olyan furán néztek ki a holland kaják…meg a mozgásuk is furcsa volt, hogy inkább gulyásleves konzervet vettemJ éljen a globalizáció) elindultunk az esti Amszterdamba. Nagyjából bejártuk a belvárost. Szerintem nem találtuk meg az igazi piroslámpás negyedet, mert én sokkal nagyobbra emlékeztem, meg mindenféle szobrokra…de most nem láttunk semmi extrát (vagy csak azóta másképp értékelem a dolgokatJ) pár „kirakaton” kívül. És ráadásul mindegyikben lányok voltakL Időközben ausztrál pajti megírta, hogy melyik hostelben vannak, és hogy mehetünk oda inni…de hát fogalmam sem volt hol van az a hostel. Aztán ahogy sétálgattunk egyszer csak belebotlottunkJ Ha már ott voltunk, be is köszöntünk, de mentünk tovább, mert a lányok fáradtak voltak. Később még Rékával visszamentünk a főtérre körhintázni…na, nem klasszikus körhinta volt, hanem felvitt a város fölé, és ott pörgött… Para volt, és hidegJ De cserébe gyönyörű látvány. Majd visszamentünk felköszönteni az egyik ausztrált, mert éppen szülinapja volt… nem vagyok benne biztos, hogy túlélte, nem voltak már teljesen józanokJ Egy röpke alvás után pedig indulás a versenyre!

De ez majd egy következő (remélhetőleg kevésbé összecsapott) iromány leszJ

Ez meg olyan nagyon Amszterdam kép.

Szólj hozzá!


2009.10.16. 11:26 Vizipókom

Dán-magyar focimeccs

Érkezésem után első dolgaim egyike volt elkezdeni jegyet vadászni a dán-magyar vb-selejtezőre (akkor még ugye esélyünk is volt kijutni). Persze nem kaptam, de azóta hallottam, hogy júniusban néhány nap alatt elfogytak a jegyek. Szóval csak egy ici-picit csúsztam le róla. A jegyárak tekintetében talán nem is baj. B tervként még mindig ott volt, hogy Koppenhágában valami sport pubban nézzük. Annát (a régóta itt élő magyar lányt) nem volt nehéz befűzni, úgyhogy együtt néztük a meccset valahol a belvárosban. Mivel éjszaka már 0 fok körül van, és még hozzá jön a 20-25km/h-s szél, nem akartam bringázni, tehát vonatoztam, de megérte, mert az emberek kb. fele drukker volt a járművökön. Persze semmi probléma nem volt velük, teljesen jó hangulat volt. A városházánál találkoztunk Annával, s a hidegre való tekintettel még ott a téren letoltunk egy kis pálinkát (csakis a hideg miatt!!!:)). Egy kicsi maradt még, ez majd előjön az este folyamán…

Végülis kicsit sem volt tömve a pub, ahova mentünk, nekünk még valahogy szorítottak helyet a biliárdasztalon, de csak azért, mert időben érkeztünk. Amíg nem kezdődött el a meccs, azt hittem ez tök jó ötlet dánokkal nézni, aztán amikor elkezdődött és szembe jött velem a véres valóság, hogy ezek nem ugyanannak drukkolnak, akinek én, az már kicsit rossz volt. Aztán elképzeltem milyen őrjöngés lesz itt, ha gólt lőnek a dánok… ezt szerencsére nem kellett megtapasztalnomJ Viszont, hogy megörültem, amikor mi lőttünk gólt…és hogy felpattantam az asztalról…és milyen gyorsan konstatáltam, hogy ezt mégsem kellett volnaJ Mindenki ül némán, meglepetten, szomorúan, csak egy idióta magyar csaj ugrál… Gyorsan visszaültem.

Összességében nagyon jó este volt, Anna nagyon jófej, meg hát mégiscsak nyertünk.

Most, hogy már ismerek vagy tíz dánt Koppenhágában, nem is olyan meglepő, hogy éjjel a metrón megint összefutottam eggyel. Ráadásul a legkedvencebbemmel (ilyen szó lehet, hogy nincs, de már kezdem törni a magyartJ), az egyik kajakos-pálinkás sráccal. És ha már összefutottunk, akkor ezt kihasználva be is jelentkezett egy újabb pálinkázós estére. Na és itt jön képbe a pálinka-maradék, mert eszembe jutott, hogy hohó, az még nálam van, úgyhogy odaadtam Simonnak, had örüljenekJ És örültek.

 

Hétfőn beiratkoztam konditerembe. És tudjátok milyen hangot lehet bent hallani??? Fitneszt…hahaha. Ne mondjátok, hogy ez rossz volt!;) Az első kondi után jó kis izomlázam lett, de üzenem a csapatomnak, hogy ne aggódjanak, már elmúltJ Az a jó, hogy a havi bérlettel mindenféle aerobic, spinning, jóga, stb. órára is lehet járni, nem kell külön fizetni értük. Ééééééés ergóztam. Legyetek rám büszkék! Aki nem evezős az nem tudja, hogy milyen undorító dolog is az ergométer, de ti is legyetek rám büszkékJ És van szauna, úgyhogy azzal mindig megjutalmazom magam edzés után. Még a végén egészséges leszek.

A múltkori dán közlekedést dicsőítő bejegyzésem örömére egyik reggel majdnem ottmaradtam a zebrán. Tök szabályos voltam, de tényleg, még lámpám is volt, mert még nem jött fel a nap, és a belső sávból indexelés nélkül kanyarodott rám egy kocsi, nem lassan! Elég kaki a féke a bringának, úgyhogy az egyetlen esélyem az volt, hogy én is bekanyarodok mellette…végülis ez sikerült, de nagyonnagyon vékony hajszálon múlott. Legalább meg volt a pulzusszám az edzéshez (mert épp oda igyekeztem). Szóval tök jó, hogy az autósok 99, 998 %-a figyel a bringásokra, és akár gondtalanul (gondatlanul is) lehet közlekedni, csak ha megtalál az a maradék 0,002, akkor bye-bye.

 

Az idő még mindig nagyon szép tud lenni, lassan már azért szaporodnak az esős napok, de még többségben van a szép idő. Mondjuk olyankor meg hidegebb van. És annak ellenére, hogy nem vagyunk nagyon messze a belvárostól (az 1-es körzet szélétől, ami a belvárost jelenti, kb. 8 km-re van Lyngby), ragyogóan tiszta az ég. Néha kicsit Ausztria feelingem van, annyi csillagot lehet látni. S a Holdat is lehet látni, nem csak a sarlót, hanem azt is, ami árnyékban van. Lehet, rosszul gondolom, de én ezt a tiszta levegőre fogom (meg, hogy ugye nincs akkora a fényszennyezés).

 

Szólj hozzá!


2009.10.12. 00:30 Vizipókom

Copenhagen Night of Culture

Péntek délután öt és éjjel kettő óra között került megrendezésre a „Night of culture” Koppenhágában. Nagyjából hasonló, mint a budapesti Múzeumok Éjszakája, de ez kicsit szélesebb körű. 85 koronáért minden programot, illetve helyszínt (több, mint 200-at) ingyen látogathattunk, illetve ingyenes volt a közlekedés. Itteni árakhoz mérve ez nagyon baráti, hiszen 1-1 múzeum is kerülhet akár ennyibe, a közlekedésről nem is beszélve. Egy szlovák meg egy lengyel kolitársammal mentünk, 10-11 látnivalót terveztünk megnézni, de végülis nem jött össze. Volt, ami zárva volt, volt, amelyik tele volt, volt ahol már vége volt mindennek. Eltervezett körünket az állatkertben kezdtük, ami kicsit csalódás volt, ugyanis néhány gyertyán kívül nem volt semmi világítás…nem tudom, hogy így mi értelme van éjszaka is nyitva tartani. Mi még szürkületben voltunk ott, szóval legalább láttunk is valamit. Elég jól ki van találva amúgy az állatkert. Innen néhány utcányira volt a Carlsberg múzeum, amit persze nem hagytunk ki, bár most, hogy ingyenes volt nem járt a 2 üveg látogatói sör L De maga a kiállítás kellemes csalódás volt, elég szuper volt. A legdurvább egy galéria volt, ami tele volt vitrinekkel, azok meg tele voltak a világ és a történelem sörös üvegeivel. Több ezer darab.

Aztán mondjuk azt nem igazán értettem, hogy a Carlsberg múzeum ajándékboltjában miért árulnak Tuborgos szuvenyíreket…mondom én, hogy furcsák a dánok:D

Következő állomásunk a „Round Tower” volt, és azt hiszem itt csúszott el nagyjából az éjszakánk. Kb. egy órát álltunk sorba, hogy a csigalépcsőn felmenjünk a belváros szívében a házak fölé tornyosuló obszervatóriumba. Elvileg a Jupitert és a Holdat láthattuk volna, de mire felértünk, pont befelhősödött az ég…szuper. Oké, mondjuk az „erkélyről” legalább szép volt a kilátás a városra. Következő célpont a régi tőzsde épület lett volna, ha nem lett volna zárva (annak ellenére, hogy a nyitva tartó látnivalók között szerepelt). Következő áldozataink pedig már mind telítettek voltak, nem fogadtak több embert. Végülis sétálgattunk a Nyhavn-on, próbálkoztunk még pár hellyel, sikertelenül. Út közben persze azért voltak szabadtéri kiállítások és előadások is (utcai zenészek most sem maradtak el: dobostól kezdve a skót dudáson át, a hegedűsökig…minden). Maga a belváros pedig pezsgőbb volt, mint a szilveszteri Budapest. A sétálóutcákban effektíve gyalogos dugó volt… viccesJ Ja, a jegyhez persze járt kitűző, és mindenkin ott virított az egész városban, egy ilyen kis egyszerű kitűző, és mégis milyen egységet kovácsol a városban. Szóval már csak a feeling miatt is érdemes volt bemennünk Koppenhágába.

Vasárnap este pedig közös vacsorát csaptunk az egyik konyhában. Igen jó hangulatú volt, és nem mellesleg nagyon finom. Kevesen maradtunk a koliban a szünetre (ja, ha nem említettem volna, ezen a héten szünetünk van), úgyhogy nagyjából mindenki elfért egy konyhában, három asztalnál.

 

Szólj hozzá!


2009.10.11. 02:20 Vizipókom

Bringa, ősz, miegymás

Ez félig-meddig múlt heti bejegyzés, csak lusta voltam befejezni.

Szóval a múlt heti raft edzés után megért bennem a gondolat, hogy mégiscsak érdemes a koppenhágai biciklizésnek szentelni néhány sort-néhány oldalt-néhány könyvet akár. De tényleg, ezt tanítani kéne. Hihetetlen, hogy itt mennyire tökéletesen működik…ez is.

Nagyon fílinges a városban bringázni, illetve a mi kis külvárosunkban is, igaz, más élmény, de élmény. Ma például visszavittem Lasse-nek a kajakját (persze megint a csodabringával), és este 8-kor kb üresek voltak az utcák (bár nem ez a lényege a koppenhágai bringázásnak, ezt csak úgy megemlítettem, mint érdekesség). Át kellett mennem két autópálya felett is, ott volt forgalom, csak innen gondoltam, hogy mégsem érte minden-embert-elpusztító-atomcsapás kisvárosunkat. Mellesleg az autópályák kimondottan jól néznek ki így éjszaka. Muszáj lesz majd csinálnom képeket.

Na, de kanyarodjunk vissza a belvárosba. Szóval fantasztikus, ahogy hömpölyög a biciklis tömeg. Irtó jól néz ki, ahogy a pirosnál várakozó biciklisek együtt megindulnak, eközben néhány autó is persze, de sokkal több a biciklis…mindebben pedig részt venni szuper jó. Annyira pezsgővé, élettel telivé varázsolja a várost.

Szinte mindig más útvonalon megyek raftedzésre, legalábbis már Koppenhágán belül. A múltkor át kellett mennem egy hídon, ahol két autóssávnyi bicikli út volt…nem akartam elhinni, aztán amikor elhittem, nevetnem kellett.

Igazából könnyen a városi bringázás függőjévé lehet itt válni, de bennem mindig nagyon kettős érzések vannak (bár örömmel tapasztalom, hogy a pozitív már kezdi elnyomni a negatívat, ahogy szokom hozzá): egyrészt eszméletlenül élvezem az egészet, ahogyan működik, ahogy mindenki betartja a szabályokat, ahogy nem tudsz olyan útvonalon menni, hogy egy pillanatra is le kelljen térned az igen biztonságos bringaútról, na persze a kátyú szó itt ismeretlen (nem csak azért, mert viszonylag kevés dán tud magyarul…). Ugyanakkor eleinte nagyon hamar előfurakodtak azok a gondolatok is, hogy mennyire igazságtalan, hogy ez nem tud így működni Magyarországon. Most persze leírhatnám, hogy miért nem szeretek Budapesten bringázni, de ez a blog nem erről szól, különben pedig talán nem is kell magyarázzam. Szóval egyszerűen hihetetlen, hogy emberek az egyik helyen mennyire kultúráltan közlekednek, a másikon pedig mennyire nem.

No persze, Koppenhága, illetve Dánia tesz is azért, hogy sokan térjenek át autóról bringára, illetve szeressék meg a bringázást. Az egész város a bringásokra van ráállva. Mindenhol, nagyjából minden utcaarkon van biciklitároló, a forgalmasabb csomópontokban hatalmas, illetve több helyen emeletes bringatároló van. A metróhoz, vasúthoz van külön bringás lift, a közlekedési lámpákat biciklis sebességhez állítják (!!!). Hát ez már bőven elég lenne, hogy otthon se szálljak le a kerékpáromról, de itt ehhez hozzájön még az autósok figyelmessége. Ami azért nem utolsó szempont, ha az ember túl is akarja élni a közlekedést. Egyszerűen mindenkinek természetes, hogy ha be akar kanyarodni eléd, Te hiába vagy még 50 méterre, ő megáll, és csak utánad kanyarodik be. Nap, mint nap millió ilyet tapasztalok. A jóhoz persze könnyű hozzászokni, úgyhogy otthon majd óvatos kell legyek. Bár még mindig sokszor zavarban érzem magam, amikor átengednek, pedig simán átférnének előttem, én meg nem szólnék egy rossz szót sem, ha esetleg egy pillanatra lassítanom kéne.

Múlt hétvégén az egyik kajakossal beszélgettünk a bringázásról, és tök érdekes volt, mondta, hogy imád csak úgy bringázni Koppenhágában, mert nagyon nagy fíling. Az egy dolog, hogy én is imádok, de nekem ez új, meg ugye „turista” vagyok itt, de az tök jó, hogy ő, mint őshonos is ennyire odavan érte. MeghatóJ

Na, hogy azért ne csak ajnározzam a népet, a biciklisek között itt is vannak nagyon vakmerők, illetve közveszélyesek. Ők ebben a kétkerekű világban nőttek fel, szóval nekik lehet, hogy teljesen normális, hogy jobbról-balról összevissza előzgetnek, mobiltelefonálnak, miközben az ölükben ül a gyerek, stb. És szinte mindenki sisak nélkül. Megkockáztatom, hogy szám szerint kb. annyian bicajoznak itt sisakban, mint otthon. Csak, hát ugye az arányok…

Ja, és tök fura, hogy biciklis futárt még nem láttam, pedig amióta ez először feltűnt, figyelem őket, de azóta sem.

Arra leszek kíváncsi, hogy a tél beálltával mennyire változik a bicikli utak népsűrűsége. Állítólag télen is simán bicajozik mindenki. Azért majd megnézemJ

Ha már tél… hát, igen itt már megjött az ősz. Múlt héten edzés után 7 fokban tekertem haza, nem volt már annyira kellemes. Egyik éjjel vihar is volt, majd reggel, amikor mentem suliba, még a fű tele volt borsónyi jégdarabokkal. Ez biztos azt jelentette, hogy kb 25-30 fok volt földközelben:s…

Az ősz, és a hideg beállta ellenére, még mindig szerencsésnek monhatjuk magunkat az időjárással, mert még nem sok olyan nap volt, amikor legalább egy kicsit ne sütött volna ki a nap. Bár az egész napos jó időket már elfelejthetjük. Viszont én teljesen boldog tudok lenni, hogy milyen jó időnk van, 12-13 fok. Erre mesélitek, hogy otthon 20-on akármennyi van, na akkor azért egy picit sírdogálok.

A múlt heti raft edzésen pedig felfedeztünk egy újabb sightseeing útvonalat…nem olyan rossz az opera tövében evezgetni.

Hallottam, hogy a dánok nagy utazók, és akárhány dánnal eddig beszéltem, mind ezt igazolta. Tényleg, a raftosok, kajakosok, vadvízesek, mindenki, akivel eddig beszéltem, évekig élt külföldön (ja, nem, az a 4 éves kislány, aki az utcán szólított le minket, az talán még nem). Ez nagyon tetszik. Csak azt nem értem, hogy ez alapján sokkal nyitottabbnak kéne lenniük a külföldiekre. Szerintem. Bár még Anna mesélte, hogy az ő barátja dán, és tipikusan az antiszoc dán, aki nagyon nehezen nyílik meg, addig pedig azt hiszed, hogy utál (pedig nem). No, és ő is élt külföldön, és hogy ott abszolút nyitott, és átveszi a külföldi virtust, aztán hazajön és visszatér a dánsága. Fura.

Jaaaaj, és most kedden, amikor tekertem haza Koppenhágából, rámtört az érzés, hogy itt élek. Nem tudom, fura volt, de eljött ez a pillanat is. És jó érzés itt élni.

No, ez csak egy olyan „megosztom a gondolataimat” bejegyzés voltJ

 

U.i: azé figyeltétek, hogy megjósoltam Riot?! ;)

 

2 komment


2009.10.05. 13:28 Vizipókom

Vadvízi kajakozás Svédországban

Ismét az Arckönyv segítségével sikerült ráakadnom a környékbeli vadvízelési lehetőségekre. Megtaláltam a whitewater.dk groupot (jó, tudom ez viccesen hangzik egy olyan országban, aminek a legmagasabb pontja 176 méter, de nem is itt vadvízelnek), és ott igen gyorsan le tudtam zsírozni ezt a hétvégét egy könnyed, jó hangulatú (ezt persze nem lehetett előre tudni) kajak-mókázásra. A FarOut cég olyasmi, mint a mi hőn szeretett Kanyon Aktívunk, legalábbis hasonlóan működik, bár inkább vadvízi- és tengeri kajakot oktatnak. Szóval most is volt egy kezdő tanfolyamuk, ilyenkor pedig mindig szerveznek „PaddleMed”-et is, ez haladóbbak számára van, és örömevezés lényegében, nagyjából egymásra vigyáztok, és a vízen nem kell alkalmazkodni a tanfolyami csoporthoz. Maga a kifejezés valami olyasmit jelenthet, hogy együtt evezés. A lényeg, hogy csak a „szállásért”, kajáért és utazásért kellett fizetnem. Szerencsére a fuvart is segített a cégtulaj (Jakob) beszervezni, úgyhogy elég flottul ment a dolog. Bár az első e-mailben Jakob úriember módjára felajánlotta, hogy ha nincs cuccom, akkor ők adnak, de azért később csak rákérdeztem, hogy mennyi lenne a kajakbérlés, hát 20 ropi lett volna 2 napra, úgyhogy villámgyors e-mail szerda este Lasse-nek, aki a múltkor felajánlotta a cuccát, hogy áll-e még az ajánlata. Mákom volt…állt (mármint az ajánlata). Úgyhogy pénteken kölcsönkértem egy franciától a bringának látszó tárgyát, ami a képen látható dolog (kajak nélkül is kihívás használni).

És végül így sikerült elhoznom Lasse-től a kajakot+lapátot, hálistennek csak 2 városon kellett átbringáznom így, ebben persze nem volt egyetlen méter sem amit sikerült volna egyenesen megtennem… ez a bringa simán elmenne a „Játék határok nélkülbe”. A bringások utáltak, a gyalogosok féltek tőlem, én meg féltem az autóktól. Úgyhogy mindenkit boldoggá tettem. De úgy voltam vele, hogy toldjuk meg az extrémhétvégét egy péntekkelJ Amúgy minden egyéb cuccot a dán raftosoktól csöveltem, tök jó fejek voltak, adtak mindent. Ja persze a kajak, meg minden egyéb cucc a 10 nm-es szobámban van, mondhatni szinte elvesznek benne…mondhatni, de nem mondanám mégsem, ugyanis én már alig férek be.

Azt hiszem felfedeztem némi összefüggés az időjárás-kajak-Vízipók „bermuda-háromszögben”. Ugyanis ha utóbbi két elem egymásra talál, akkor tuti, hogy nagyonnagyon fos idő vanJ Mert, hogy eddig ez volt a második igazán rossz időszak amióta itt vagyok, az első akkor volt amikor kajak-ugráltunk.

Szombat hajnalban indultunk, persze már szakadó esőben, ami egy pillanatra nem állt el kb. este 11-ig, akkor tartott egy szusszanásnyi szünetet, majd újult erővel folytatta.

Ebéd előtt mi vízre sem szálltunk, mert a többiek csak síkvizen tanulgattak, mivel a transzfert együtt intéztük, nagyon nem akartunk szétszakadni, úgyhogy csak délután eveztünk, kb 3 órát. Nagyjából barátságos volt a folyó (ez a ww 1 eufémizmusa:D), najó, persze voltak benne kis helyes zúgócskák, meg kövecskék, meg limányocskák. De igazából így is lehetett élvezni, mert gyönyörű, mondhatni gyönyörűűű volt a táj, kicsit mesebeli feelingem volt. Nagyon más mint a Salza, ha lenne valami abszolút skála, akkor azért talán a Salza nyerne, de nekem nagy élmény volt egy teljesen más, környezetben lenni. Amúgy volt néhány egész használható hullám, szerencsém volt, hogy játékhajót (hmm, lehet, hogy a playboat-ot nem kéne lefordítani magyarra…) tudtam szerezni, mert nagyobb hajóban kissé uncsi lett volna vadvízi szempontból. És főleg mivel most volt alattam ilyen először, nem bántam, hogy kicsiben gyakorolhatok.

Evezés után visszamentünk a bázisra, végre befűtöttek az amúgy igen szellős, padló nélküli faházba, így már elég is volt 8 pulcsi, kabát, 3 zokni, 3 nadrág, kesztyű, sapka, és egy pokróc. Amíg vártunk (kb. 3 órát) a vacsorára, előkerült a jó kis szatmári szilvapálinka (külön köszönet nagymamámnak, aki egyben a pálinka-menedzseremJ), meg sütöttem sütit is, úgyhogy hamar lekenyereztem (vagyis lesütiztem) a körülöttem ülőket. Konkrétan akikkel együtt jöttem kisbusszal, meg volt még két srác, akik nagyonnagyon jófejek voltak. Öööö, izé…igen, most az a hét van,amikor épp jófejnek tartom a dánokat:D. Najó, tényleg nem tudom, nem lehet általánosítani, de mindenesetre hihetetlen sokat röhögtünk, pedig nem vittem sok pálinkátJ Amúgy a többiek is kimondottan viccesek voltak, és ami nagyon nagy különbség volt a múltkorihoz képest (gyanítom, ez abból adódhatott, hogy akkor kb. 20 év volt az átlagéletkor, itt pedig legalább 30) , hogy sokat beszéltek angolul, szinte mindig figyeltek rá, hogy ha ott vagyok angolul beszéljenek (vízen is sokat beszélgettem az egyik túravezető tanoncukkal), ha pedig éppen nem azt tették, akkor a két kedvencem közül az egyik (ő egy újabb Simon) mindig fordított. Ja, elég vicces volt, hogy a mellettem ülő csaj meg én megittuk a pálinkát, megnyalogattuk a szánk szélét, aztán mosolyogtunk, a két srác meg még percekig fetrengett, hogy úristen, mit adtam nekik… Na mondanom sem kell, hogy aztán repetáztak. Cserébe nekem meg kellett kóstolnom a dánok sós cukorkáját… fúúúúúúj!!!! Ha ilyennel kínálnak titeket, el ne fogadjátok! Életem egyik legrosszabb 3 perce volt amíg sikerült elszopogatni végre. Amúgy tényleg nagyon bírtam őket…nevettek a vicceimen…képzeljétek vannak ilyen emberek a földön!!!!:) Tudom, hihetetlen.

Aztán, szép csendben leesett nekem, hogy nem lett volna baj, ha a Jysk hálózsákomon kívül viszek magammal mást is éjszakára, mert mint kiderült ez ilyen sátrazós buli. Hmm. Na, persze megvártam míg kellően részegek a túravezetők, majd megkértem az egyiket, hogy hadd aludjak má’ itt a faházban, ami konyha. Azt mondta ok, még polifoamot is adott, ami nem ártott, ugyanis sima, 5 centis kövekkel tarkított talaj volt a föld.

Vasárnap reggel szépen lassan, de inkább lassan, mint szépen összeállta a csapat, oszt’ uccu neki! A szokásos második napi enerváltságot nem is kicsit kompenzálta, hogy kisütött a nap!! Juppí. Igaz, hogy egész nap orkán tombolt, de legalább sütött a nap. Ez egy kicsit más szakasz volt, nagyonnagyon meg kellett szenvedni a fehér vízért, ugyanis hosszabb szakaszt is mentünk, voltak igen vadvízes részek viszont köztük néha kilométereken keresztül síkvíz. A vízszintről ne is beszéljünk, mert hihetetlen alacsony volt a legtöbb helyen, ez elég idegesítő tudott lenni, főleg a kölcsön lapátomért aggódtam. Igazából nem volt olyan nagyonnagyon zavaró, mert a táj, így napsütésben még csodálatosabb volt. A végefelé volt egy igen jó szörf hullám, legalábbis nekem jó volt, könnyű, de gyakorlásra jó. Majd a legvégére pedig egy tényleg jó zúgó jutott, ott többször is lementünk, csak kicsit szívás volt cipelni a kajakot, de párszor simán megérte. Közben ebédeltünk, volt, aki még be is aludt egy kicsit...elég gáz, nem tom ki lehetett:

Illetve volt pár nagyobb henger is, azokban játszadoztunk. Az egyik egy kicsit megszivatott, és beborultam, de persze itt sem volt túl mély, pont tökéletes volt arra, hogy néhány másodperc alatt összevissza verjem az arcomatJ. Végülis csak 2 maradandóbb zúzódásom van, nem kell aggódni, megmaradok. De cuki a bal járomcsontomJ Az állkapcsom meg fájdogál, de az legalább nem látványos. Aztán este felé persze még felfedeztem magamon érzékenyebb pontokat, de nem gáz. Olyan jó volt megint kajakozni!!! Így legalább még napok múlva is garantáltan sokat fog eszembe jutni ez a fantasztikus hétvégeJ.

Nem akarok tellhetetlen lenni, de még hiányzik a dán félévem palettájáról a tengeri kajak, a kajak szörf és a vitrolázás. Úgyhogy még nem nyugszom!:)

Ja, majd' elfelejtettem, az Öresund-hídon mentünk át, de szombat hajnalban és rossz időben persze nem sokat láttam belőle, bár a háborgó tengert érzékelni lehetett. Viszont a vasárnapi napsütésben nagyszerű volt. Valami ilyesmi:

 Európa egyik leghosszabb hídja, közel 8 kilométer hosszú. Koppenhágában egy alagúttal kezdődik, ami a tenger közepén jön fel a felszínre és alakul át híddá (egy mesterséges szigeten, ahol pl. van helikopter-leszállópálya). Egy szinttel az autópálya alatt közlekedik a vonat. Egy évben egyszer pedig Koppenhága-Malmö futóversenyt rendeznek, és olyankor a futóké a híd.

 

 

Szólj hozzá!


2009.10.01. 00:08 Vizipókom

Még hétközebb napok

Mára terveztem egy jó hangulatú bejegyzést, de sajnos akadt egy kis probléma, ami csöppet lelohasztotta a kedvemet. Történt ugyanis, hogy a szomszédomban lakó srác (tutira nem százas, de ez már az elején levágós volt, pl. állandóan olyan mintha csontra be lenne szívva, illetve szakadt alsógatyánál komplettebb öltözetben még senki nem látta, meg még sorolhatnám) ma kb. négyünk kajájából vacsorázott meg. Én először észre sem vettem, hogy hiányzik egy-két dolog, de aztán jött a francia szomszédlány, aki a pulton találta a kajáját, így kikerekedett, hogy valami nem stimmel, na, akkor szépen kifakadtak a spanyolok is (ők ott voltak, amikor összecsövelte a szekrényekből, hűtőkből a vacsiját, csak nem mertek rászólni, mert sejtették, hogy nem százas), megpróbáltuk éreztetni a sráccal, hogy ez így nem kóser. Na, végül hálistennek hívta a francia lány Linust, a kameruni kisön-menedzsert (igen, ő így ejti, hogy kisönJ), ő tudott vele beszélni…elvileg holnap megveszik, amit lenyúlt. De mondjuk nem ez a lényeg. Bár elég vicces hogy egy vacsorára megette a kenyerem felét, meg két banánomat, plusz még amit másoktól nyúlt le. És ez idáig szomorú, de még nem para.

Bezzeg, amit utána Linussal beszélgettünk. Kb nyolcszor mondta ezalatt, hogy „de amúgy nagyon rendes srác”, csak éppen ezek között 1-1 sztorit mesélt róla. Ezeket nem részletezném, mindegyiknél egy kicsit sápadtabbra váltunk. Aztán a végén rákérdeztünk, hogy és akkor most mi legyen, ha bármit csinál, akkor inkább ne is szóljunk rá, mert bántani fog minket? Erre Linus nagyban bólogat, hogy ja, perszepersze, az lehet. Amúgy meg számítógép-zseni, de ez egy csöppet sem vígasztal. Állítólag Linus holnap szól a gondoknak, de már évek óta itt van, és eddig sem tették ki a szűrét, úgyhogy nem várok túl sok eredményt. De ha egyszer valamit randalírozik, akkor rendőrség, és soha többet nem teheti be a lábát Dániába. Még jó, hogy itt működnek az ilyen dolgok:) Nem egyszer volt már rá példa.

Az egyetlen, ami „megnyugtató”, hogy egy hónapja itt vagyunk, és még nem volt semmi galiba. Meg amíg csak kaját lop, addig „ok”. Linus is néha összevissza beszél, az akcentusáról nem is beszélve, úgyhogy lehet, csak félreértettük… Bízzunk ez utóbbi lehetőségben.

 

Na, de akkor írogatok egy kicsit a nagyon nagyon hétköznapjaimról. Néhányan nehezményezték, hogy a hétvégéimről ugyan beszámolok, de nem lehet tudni, mit  is csinálok én hétköznap.

A szürke hétköznapjaim nagyjából úgy néznek ki, hogy 8:40-től 14:20-ig suli. Délben van egy 40 perces ebéd szünet, amibe pont belefér, hogy visszajövök a koliba, gyorsan főzök valamit, és húzok vissza órára. Ugye van egy study dayünk, amikor egyáltalán nincs óránk, illetve szerdán általában csak 12-ig van sulim. Vasárnap óta tanulok!!! Mármint konkrétan nem kell tanulnunk, csak olvasni célszerű óráról órára. Úgyhogy most próbálok négy hetes lemaradást pótolni. Az a baj, elég demotiváló, hogy én ezeket már tanultam, akkor most minek gyötörjem magam. De igazából rég volt, meg ugye vizsgázni is angolul fogok, szóval nem hülyeség folyamatosan készülni. Makroökonómián ma elhatároztam, hogy figyelni fogok, így is tettem, de hát nagyon szájbarágós, és elég alap dolgokról van szó. A másik közgázos órán még mindig azzal nyaggatnak a padtársaim, hogy hogy kell megoldani egy elsőfokú egyenletet. Nem baj, még szerencse, hogy birka-türelmem van (így mondják?:)). A marketingünk (10 kredit, heti 5-6 duplaóra) viszont szuer: élvezetes, hasznos, új dolgokat tanulunk, nagyon tetszik a tanár szemlélete, illetve a tanítási stílusa. Szóval ebből garantáltan profitálni fogok. Nem mintha a többi tantárgyból nem férne rám az ismétlés, de ez különösen hasznos.

No, szóval suli után változó. Két-három naponta vásárolok, bár ahogy jövök bele az önellátásba, elég ritkábban is, mert végig tudom gondolni, hogy mennyi minden kell egy hétre előre. Mostanság már keveset gyalogolok, mert tudok kérni kölcsön bringát, azzal azért jóval gyorsabb. Múlt héten rájöttem, hogy nagyon gyorsan rövidülnek a nappalok, úgyhogy ha futni megyek, akkor azt suli után teszem, hogy ne sötétedjen rám. Az kicsit izgi volt, amikor elindultam, hogy futok 30 percet, de 5 perc után kitaláltam, hogy legyen inkább negyven, azután mivel nem arra ment az út, amerre én szerettem volna, 70 perc lett belőleJ És már szürkületben futottam vissza az erdőben. A sebesség megvolt, mert bőgtek körülöttem a szarvasok. Lehet amőbázás helyett inkább figyelnem kellett volna biosz órán, mert így nem tudtam, hogy ez azt jelenti-e, hogy agresszívek is lesznek, vagy csak simán dugni akarnak (mármint szarvaslányokatJ). Szóval egy kicsit azért paráztam. Najó, néha nem is kicsit. Aztán azóta kétszer voltam futni, mindkétszer korábban indultam, de megint nem arra mentek az utak, amerre én gondoltam…ez nem számít eltévedésnek, ugye?:)

Délutánonként néha be is alszom kicsit, olyan jól esikJ Amióta elballagtam oviból, ez nagyon hiányzott (persze oviban szinte sosem aludtam…én, kis hülye, nem hittem el, hogy vissza fogom sírni a lehetőséget).

Az új rutinom szerint vacsora előtt még tanulok, vagyis olvasok egy kicsit. Amilyen könnyen megy az olvasás angolul, illetve a tanárokat is 99,8%ban értem -még akkor is, ha fél agyammal néha netezek órákon- olyan nehezen jövök bele a beszédbe. Meg tudom magam értetni, de én azt hittem, hogy egy hónap után már folyamatosan fogok angolul beszélni, illetve hogy angolul fogok gondolkodni. Vagy naív voltam, vagy nagyon tehetségtelen vagyokL

Este megint főzőcskézek. Most már állandósult, hogy napi kétszer főzök. Azért szerencsém van, hogy szeretek főzni, mert látom azokat, akik nem szeretnek…minden nap ketchupos tésztát esznek. Kivéve reggelire, mert olyankor ketchupos kenyér a menü. No comment.

Aztán vacsi után általában már csak netezek, szerencsére sokatokkal e-mailezekJ Néha filmet nézünk a többiekkel, vagy valami közös punnyadás van.

Eközben (leginkább órák alatt…) gőzerővel szervezzük a hollandiai utazásunkat a rafting elő VB-re. A jövő évi VB helyszínén rendezik, illetve nekünk magyaroknak ez válogató is lesz egyben. Úgyhogy nagyon kell majd drukkoljatok, de még messze van, október 22-25. Jó lesz, 12 óra vonattal… De már hihetetlen vadvíz-elvonási tüneteim vannak, úgyhogy nagyon várom. Azért is kellenek ezek az eltévedős szarvasos futások, hogy az adrenalin-éhségemet csillapítsamJ

Apu írta e-mailben, hogy nehogy kibújjak Erasmusos programok alól. Hát az nehéz lenne, ugyanis nincsenek. Ez azért egy elég nagy csalódása a félévnek, de hát ez van, beletörődtem. Csinálok én magamnakJ

Múlt héten vettem dán telefont (muszáj a munkakereséshez), és egy made in Hungary-ra sikerült szert tennem! De még működik. Haha.

 

Ígérem, most már gyakrabban fogok írni!

Köszönöm a figyelmet, jóéjt.

 

2 komment


2009.09.22. 00:00 Vizipókom

Best of Dánia: Koppenhága, Møns Klint

Sikerült megint olyan hétvégét kreálni, hogy legyen miről írniJ

Szombaton két lengyel Erasmusosal bebicajoztunk Koppenhágába (annyira nincs is közel, kb 15 km, és mivel a kölcsön-bringámon állandóan leesett a lánc, így még hosszabbnak tűnt). De csodálatosan tökéletes idő volt, úgyhogy nem igazán zavartak minket ilyen apróságok. Először a Botanikus kertbe mentünk (mert ingyen vanJ), és nagyon szép volt, úgyhogy mindenképp megérte.

És még finom fagyit is vettünk. Gyanítom, hogy 2009 utolsó fagyizása volt.

Ezután irány Christiania! Hmm…elég vicces hely. Nagyonnagyonnagyon gáz arcok laknak, meg járnak arrafelé, de így bejárni vicces. Van egy jó kis piacuk, esélyes, hogy ott fogom beszerezni mindenkinek a szuvenyíreket. A fűárusok persze nem hirdetik magukról, hogy hahó, itt lehet ezt-azt venni, de elég könnyű felismerni a hosszú sorokat, amik előttük állnak. Na, mi persze ilyenre nem fanyalodtunk, hiszen erasmusos diákok vagyunk, és azért jöttünk ide, hogy tanuljunk, nem azért hogy rosszalkodjunk…haha (na még mielőtt valaki azt hinné rólam, hogy…, nem, én nem!). Viszont egy valaminek nem tudtam ellenállni: egy néni árulta az old school dolgait (klasszikus pokrócos kiárusítás), volt egy kb. 30 éves fényképezőgépe is (mondta, hogy nem sokkal az előtt vette, hogy Christianiába költözött volna…hahh, szép dolog leélni az életet ilyen helyen), és mivel 20 koronáért (740 forint) adta (ja, persze megpróbáltam lealkudni, de ez nem az ecseri), nem lehetett otthagyni.  No és milyen látnivalók vannak Christianiában? Pl. a wcJ Mert, hogy az egyik bárban a wc-k tetején egy akvárium van és amíg trónolsz, addig nézegetheted a halakat. Amúgy minden, azaz minden nagyon csumpi ebben a városrészben.

Ezekután Nyhavn-t, a színes házas kikötőt vettük célba, ugyanis hallottuk, hogy a hétvégén ott sörfesztivál van. Nos, kb 6 dánt ismerek Koppenhágában, de ez elég volt arra, hogy pont az egyikkel találkozzam miközben sétálgatunk a kávézók előtt. Lasse volt, a kajakos srác. Nagyon édes volt, mondta, hogy következő hétvégén megint lesz kajakszörf, de ő nem tud menni, úgyhogy csak szóljak, ha én mennék, mert odaadja a felszerelését. Laza. Nem tudom kiismerni magamat a dánokon. Lehet, hogy mégis jófejek?:D

No, végül nem is igazán volt sörfesztivál, de volt helyette jazz…nem volt ám rossz! Aztán egy kebabozás után haza indultunk. Olyan fáradt voltam, hogy elaludni is alig bírtam…

Tehát nem kicsit volt megerőltető vasárnap kora reggel felkelni, hogy elérjem a vonatot Vordingborgba. Ott várnom kellett a buszra, úgyhogy sétálgattam egyet…félelmetesen kihalt volt a város vasárnap késő délelőtt. A busz ¾ órás út után megérkezett Stegébe, ahonnan elindultam gyalog Dánia talán legyszebb helye felé: a Møns Klinthez. Gondoltam kb olyan 10 km lehet. Persze közben stoppoltam. Végre felvett egy srác, de a nyaralójába ment, úgyhogy kb 5-10 kilométer után kitett…na és onnan volt még több mint 10 km a célpont, úgyhogy kicsit elszámoltam magamJ De aztán jött egy olasz, és ő is ugyanoda ment, úgyhogy házhozszállítás volt. Végül az egyik utat együtt jártuk be, a másikra ő már nem jött el. Ezek a hófehér mészkőszirtek a ragyogó kék tengerrel tényleg a leírhatatlan kategóriába tartoznak, úgyhogy inkább ismét a képek beszéljenek:

Pont jó időben voltunk ott, állítólag 1 órakor láthatók a legszebb megvilágításban. Valóban nem volt csúnya. Én is előre kinéztem a térképen, hogy mivel a sziget keleti partján van, délelőtt kell menni ( kb 12-re értünk oda), de korábban már nem tudtam volna felkelni. A második körömet az északi szakaszon 3 óra körül kezdtem meg, szóval nagyjából árnyékban, de így legalább más arcát láttam.

És annyira jellegzetes szaga volt végig a tengernek, mint talán egyik-másik képen is látszik, tele volt a part valami moszat félével.

Találkoztunk egy német sráccal, sajnos nem nagyon beszélt angolul, de olyan helyes volt, hétrét görnyedve ment szinte végig, mert kavicsokat keresett.

A második körömben is szembe jött, kérdeztem hogy miket talált, megmutatta, és lehet megérte hajolgatniJ

A szombati fáradtságot nem igazán sikerült kipihenni a 2-szer 500 lépcső felfele, és 2x500 lépcső lefele alatt. Sőt! Izomláz lett a vádlimban…tök gáz. Bár talán enyhítő körülmény, hogy már lassan egy hónapja földszinten lakomJ Szóval ezek után el kellett valahogy jutnom a kb. 20 km-re lévő buszállomásig (a másik buszról nem tudtam, hogy hol jár, az elvileg közelebb volt), vagy esetleg a vasútállomásig, vagy esetleg Koppenhágáig. Persze megint a stop. És megint mákom volt, anyu-apu-kislány vettek fel, és mentek hazafelé Koppenhágába. Hihetetlen drága mind a vonat, mind a busz, úgyhogy nem keveset spóroltam. Az időmről nem is beszélve, de végülis nem siettem sehova.

Ez az a hely, amit nem lehet kihagyni, ha Dániában vagy! Szinte biztos vagyok benne, hogy ide még télen is érdemes ellátogatni (ha egy kicsit is jó idő van), max annyi, hogy akkor nagyobb eséllyel vannak földcsuszamlások. De mindenképpen jó volt, hogy most mentem el, és nem hagytam későbbre. Egyrészt, mert tökéletes idő volt, nem is hittem, hogy Dániában van ilyen, másrészt pedig októbertől már alig-alig akad turista, úgyhogy nagy eséllyel legyalogolhattam volna azt a 20 km-t.

Na, ez a kép azért, hogy ne higyjétek, hogy csak letöltöttem google-ről a képeket:

Végre megkaptam a CPR-number-ömet, ezennel legálissá vált dániai tartózkodásom, s ennek örömére holnap elkezdek munkát keresni (amíg nincs meg ez az azonosító számod, szóba sem állnak veled). Drukkoljatok ezerrel!

Apropó drukkolás. Nagyon nagyon gratula minden EB-n részt vett evezősnek, de különösképpen Annáéknak a 4. helyhez! Jupppííííjééé!!! Büszke vagyok rátok!

 

További képek elvileg itt:

http://www.facebook.com/album.php?aid=2023324&id=1005653624&l=ec3a19dce6

 

 

4 komment


2009.09.17. 15:32 Vizipókom

Hétköznapok

Gondolom levágtátok, hogy az előző bejegyzés csak amolyan hiánypótló voltJ De még az is lehet, hogy valakit érdekelt. Most, a csokis-banános palacsinta mámorában írogatok magamról is egy kicsit.

A kajakos hétvége óta nem sok minden történt, kezdenek kialakulni a hétköznapok.

Múlt héten megint egy nagyon jót „raftingoltunk” Koppenhágában, ismét csodás időben. Többek között a képen látható híd alatt szoktunk elszáguldani (a jobb oldali épület a régi tőzsdéjük). 

És már búcsúzáskor megöleltek;) Ez állítólag jó jel. Sajnos az eheti edzés elmaradt, emiatt szomorkodtam egy kicsit.

 

Múlt hét csütörtökön találkoztam egy itt élő magyar lánnyal. Egy közös norvég ismerősünk adta meg az elérhetőségét, hogy vegyem fel vele a kapcsolatot…hát egy kicsit szorongtam a találkozó előtt, mert jó, hogy hajlandó velem találkozni, de miért is kell ez nekem? De aztán az első pillanattól kezdve jól kijöttünk, nagyon kedves volt. Sokat beszélgettünk dánokról, én kérdeztem, ő mesélt. Vagyis én megosztottam vele a tapasztalataimat, ő meg megmagyarázta, hogy mi miért vanJ. Mint kiderült ő már elég régóta él itt. Oké, hogy Koppenhága egyik belvárosi terén ültünk be egy kávézóba, de egy korsó sör akkor se legyen 3000 forint (az övé volt ennyi, én mivel csak egy Carlsberget ittam, az csak 2300 volt)!!! Haza akarok mennnniiiiii!:D Najó, ez persze csak vicc, maradok, de küldjetek pénzt:D Haha. De a lényeg, hogy jól éreztük magunkat, remélhetőleg még találkozunk, ha mást nem legalább a dán-magyar foci meccset illene együtt nézni. Ja, persze megint korábban bementem Koppenhágába, és még általam felfedezetlen helyeken jártam. Még mindig imádom…egyre jobban. Azután este, miután elköszöntünk egymástól volt még egy kis időm a busz indulásáig, úgyhogy csatangoltam még egy kicsit. Éjszaka sem csúnyaJ A képen a Nemzeti színház, ahova biztos sokat fogok járni, hisz csak 40000 ft egy jegy.

Péntek este eljött a bulizás ideje. Ezt nem nagyon részletezném, mert igyekszem eltuszakolni az emléket mélyen a tudatalattimba. Nem sikerült jól választani klubot, és hiába mentünk mi vagy 20-an így sem lett belőle jó buli, de legalább cserébe egy csomó pénzbe került. Jíhhááá. Azt hiszem, legközelebb kétszer (vagy ha kell még többször) is meggondoljuk, mielőtt elindulunk (meg megválogatjuk a pajtásokat, mert hogy a jó helyre azért nem mentünk, mert volt akinél nem volt igazolvány, és volt aki még nem múlt el 20, és őket oda nem engedték be).

Hétvégén elmentünk páran Erasmusosok Frederiksborgba, megnézni az egyik legszebb kastélyukat. Tényleg szép volt. Kb ennyi:D Jó, na hát nem vagyok annyira romantikus típus, hogy hosszú sorokat ömlengjek egy kastélyról. Ami mélyebb nyomokat hagyott bennem, hogy álmos voltam és éhesJ

De legalább csináltam szép képeket, beszéljenek azok helyettem:

Ezek után meg este (szombat este!) fogtuk magunkat, átmentünk a suliba, ahol óriáskivetítőn néztünk filmet (najó nem óriás, csak nagy, de muszáj volt valami figyelemfelkeltőt írnom). Fura érzés volt késő este a sötét suliban járkálni. A 300-at néztük, kis helyes, kosztümös film. Reális, hogy egyszál alsógatyában harcoltak. De érthető, hogy valamivel a női nemet is be kellett csalogatni a moziba.

Kiderítettem, hogy miért van a többieknek mind bringájuk. Mert „találták”. Hahh, lopás eufémizmusa. Na jó, én is hallottam, hogy ha nincs lelakatolva egy bringa, akkor viheted, de még nem vitt rá a lélek. Még igyekszem legálisan beszerezni egyet.

Hétfőn megcsináltuk az első projektünket. 5-ig a suliban ültünk:s Pedig nem volt kötelező, de azt mondta a tanár, hogy a megoldásokat elküldi egy marketing ügynökségnek, és ők fogják értékelni. Ez túl jól hangzott ahhoz, hogy kihagyjuk.

Amúgy nyugisan telnek a napjaim. Igen büszke vagyok magamra, mert eddig (pedig már lassan 4 hete vagyok kint) minden nap főztem, sokszor napi kétszer (ritkábban háromszor). Szóval jól tartom magam, mert még van miből. De tényleg nagyon jókat eszem. Apu már fél éve azon aggódik, hogy nehogy lefogyjak Dániában. Hát eddig inkább hízókúra feelingem van. Pl. néhányszor megpróbálkoztam azzal, hogy 2 adagot főzzek, mondván, elteszem másnapra…de eddig mindig csak megettem együltő helyemben az egészet.

Persze az sem rossz, hogy ebéd szünetben haza tudok ugrani, még egy gyors főzésre is van időm, aztán megyek vissza a suliba.

Még mielőtt felrémlene előttetek Zita, alias Jabba…megnyugtatlak titeket, járok futni rendszeresen, úgyhogy még nem vagyok nagyon dagadt. Majd szólok, ha kezdhettek aggódni. De szerintem az kb akkor lesz, amikor elfogy a pénzem, az pedig majdcsak megoldja ezt a problémát.

Még mindig imádok a szarvasos erdőben futni, nagyon helyesek. És kezdődik a szarvas bőgés időszaka! Tegna pedig láttam farvast. Ez a farkas és a szarvas keveréke. Oké, lehet, nem létezik ilyen állat, de nagyon ez volt a benyomásom. Rusnya egy dög.

Tegnap egy osztálytársammal mentünk el ugyanide a szarvasos erdőbe sétálni, hú, jó nagy kört tettünk, de szuper volt, ragyogó idő, sok futó, még több szarvas. Az erdő közepén lévő mező közepén lévő "Ermitage":

Az egyik mezőn például voltak ilyen apró kivágott fák csonkjai…vagyis azt hittük, mert annyira sok volt belőle. De aztán kiderült, hogy ott hevert több száz szarvas. Hihetetlen látvány volt. (A képen persze csak egy kis része látható a "csordának")

Üdv mindenkinekJ

 

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása