Sikerült megint olyan hétvégét kreálni, hogy legyen miről írniJ

Szombaton két lengyel Erasmusosal bebicajoztunk Koppenhágába (annyira nincs is közel, kb 15 km, és mivel a kölcsön-bringámon állandóan leesett a lánc, így még hosszabbnak tűnt). De csodálatosan tökéletes idő volt, úgyhogy nem igazán zavartak minket ilyen apróságok. Először a Botanikus kertbe mentünk (mert ingyen vanJ), és nagyon szép volt, úgyhogy mindenképp megérte.

És még finom fagyit is vettünk. Gyanítom, hogy 2009 utolsó fagyizása volt.

Ezután irány Christiania! Hmm…elég vicces hely. Nagyonnagyonnagyon gáz arcok laknak, meg járnak arrafelé, de így bejárni vicces. Van egy jó kis piacuk, esélyes, hogy ott fogom beszerezni mindenkinek a szuvenyíreket. A fűárusok persze nem hirdetik magukról, hogy hahó, itt lehet ezt-azt venni, de elég könnyű felismerni a hosszú sorokat, amik előttük állnak. Na, mi persze ilyenre nem fanyalodtunk, hiszen erasmusos diákok vagyunk, és azért jöttünk ide, hogy tanuljunk, nem azért hogy rosszalkodjunk…haha (na még mielőtt valaki azt hinné rólam, hogy…, nem, én nem!). Viszont egy valaminek nem tudtam ellenállni: egy néni árulta az old school dolgait (klasszikus pokrócos kiárusítás), volt egy kb. 30 éves fényképezőgépe is (mondta, hogy nem sokkal az előtt vette, hogy Christianiába költözött volna…hahh, szép dolog leélni az életet ilyen helyen), és mivel 20 koronáért (740 forint) adta (ja, persze megpróbáltam lealkudni, de ez nem az ecseri), nem lehetett otthagyni.  No és milyen látnivalók vannak Christianiában? Pl. a wcJ Mert, hogy az egyik bárban a wc-k tetején egy akvárium van és amíg trónolsz, addig nézegetheted a halakat. Amúgy minden, azaz minden nagyon csumpi ebben a városrészben.

Ezekután Nyhavn-t, a színes házas kikötőt vettük célba, ugyanis hallottuk, hogy a hétvégén ott sörfesztivál van. Nos, kb 6 dánt ismerek Koppenhágában, de ez elég volt arra, hogy pont az egyikkel találkozzam miközben sétálgatunk a kávézók előtt. Lasse volt, a kajakos srác. Nagyon édes volt, mondta, hogy következő hétvégén megint lesz kajakszörf, de ő nem tud menni, úgyhogy csak szóljak, ha én mennék, mert odaadja a felszerelését. Laza. Nem tudom kiismerni magamat a dánokon. Lehet, hogy mégis jófejek?:D

No, végül nem is igazán volt sörfesztivál, de volt helyette jazz…nem volt ám rossz! Aztán egy kebabozás után haza indultunk. Olyan fáradt voltam, hogy elaludni is alig bírtam…

Tehát nem kicsit volt megerőltető vasárnap kora reggel felkelni, hogy elérjem a vonatot Vordingborgba. Ott várnom kellett a buszra, úgyhogy sétálgattam egyet…félelmetesen kihalt volt a város vasárnap késő délelőtt. A busz ¾ órás út után megérkezett Stegébe, ahonnan elindultam gyalog Dánia talán legyszebb helye felé: a Møns Klinthez. Gondoltam kb olyan 10 km lehet. Persze közben stoppoltam. Végre felvett egy srác, de a nyaralójába ment, úgyhogy kb 5-10 kilométer után kitett…na és onnan volt még több mint 10 km a célpont, úgyhogy kicsit elszámoltam magamJ De aztán jött egy olasz, és ő is ugyanoda ment, úgyhogy házhozszállítás volt. Végül az egyik utat együtt jártuk be, a másikra ő már nem jött el. Ezek a hófehér mészkőszirtek a ragyogó kék tengerrel tényleg a leírhatatlan kategóriába tartoznak, úgyhogy inkább ismét a képek beszéljenek:

Pont jó időben voltunk ott, állítólag 1 órakor láthatók a legszebb megvilágításban. Valóban nem volt csúnya. Én is előre kinéztem a térképen, hogy mivel a sziget keleti partján van, délelőtt kell menni ( kb 12-re értünk oda), de korábban már nem tudtam volna felkelni. A második körömet az északi szakaszon 3 óra körül kezdtem meg, szóval nagyjából árnyékban, de így legalább más arcát láttam.

És annyira jellegzetes szaga volt végig a tengernek, mint talán egyik-másik képen is látszik, tele volt a part valami moszat félével.

Találkoztunk egy német sráccal, sajnos nem nagyon beszélt angolul, de olyan helyes volt, hétrét görnyedve ment szinte végig, mert kavicsokat keresett.

A második körömben is szembe jött, kérdeztem hogy miket talált, megmutatta, és lehet megérte hajolgatniJ

A szombati fáradtságot nem igazán sikerült kipihenni a 2-szer 500 lépcső felfele, és 2x500 lépcső lefele alatt. Sőt! Izomláz lett a vádlimban…tök gáz. Bár talán enyhítő körülmény, hogy már lassan egy hónapja földszinten lakomJ Szóval ezek után el kellett valahogy jutnom a kb. 20 km-re lévő buszállomásig (a másik buszról nem tudtam, hogy hol jár, az elvileg közelebb volt), vagy esetleg a vasútállomásig, vagy esetleg Koppenhágáig. Persze megint a stop. És megint mákom volt, anyu-apu-kislány vettek fel, és mentek hazafelé Koppenhágába. Hihetetlen drága mind a vonat, mind a busz, úgyhogy nem keveset spóroltam. Az időmről nem is beszélve, de végülis nem siettem sehova.

Ez az a hely, amit nem lehet kihagyni, ha Dániában vagy! Szinte biztos vagyok benne, hogy ide még télen is érdemes ellátogatni (ha egy kicsit is jó idő van), max annyi, hogy akkor nagyobb eséllyel vannak földcsuszamlások. De mindenképpen jó volt, hogy most mentem el, és nem hagytam későbbre. Egyrészt, mert tökéletes idő volt, nem is hittem, hogy Dániában van ilyen, másrészt pedig októbertől már alig-alig akad turista, úgyhogy nagy eséllyel legyalogolhattam volna azt a 20 km-t.

Na, ez a kép azért, hogy ne higyjétek, hogy csak letöltöttem google-ről a képeket:

Végre megkaptam a CPR-number-ömet, ezennel legálissá vált dániai tartózkodásom, s ennek örömére holnap elkezdek munkát keresni (amíg nincs meg ez az azonosító számod, szóba sem állnak veled). Drukkoljatok ezerrel!

Apropó drukkolás. Nagyon nagyon gratula minden EB-n részt vett evezősnek, de különösképpen Annáéknak a 4. helyhez! Jupppííííjééé!!! Büszke vagyok rátok!

További képek elvileg itt:

http://www.facebook.com/album.php?aid=2023324&id=1005653624&l=ec3a19dce6