HTML

Vízipók a messzeségben

A hosszú fehér felhő földje, Új-Zéland

Friss topikok

  • Vizipókom: @Soma Barnabás: Haha:) Jól esik, hogy lassan többet írsz az én blogomra, mint a sajátodra, de azér... (2011.08.22. 07:00) Otago-félsziget
  • Soma Barnabás: Hali. Örülök hogy tetszett, de ha netán a pingvinek is érdekelnek akkor a pingu-t ajánlom. Ezen me... (2011.08.13. 21:49) Study time
  • Soma Barnabás: hali Most hogy már ilyen jóban vagy a fókákkal ideje a lelküket is megismerni: sorozatokingyen.org... (2011.08.03. 22:17) Moeraki gömbkövek, Shag Point
  • Vizipókom: Nem-nem, jó lesz az a rafting, egyszerűen csak több rögbi meccsre kell járnunk mostantól. Bocsi, d... (2011.07.25. 10:22) Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...
  • allianna: egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:) vigyázz magadra, üdv.: AAnna (2011.07.19. 13:44) Faültetés, Sandfly Beach

Linkblog

2009.10.05. 13:28 Vizipókom

Vadvízi kajakozás Svédországban

Ismét az Arckönyv segítségével sikerült ráakadnom a környékbeli vadvízelési lehetőségekre. Megtaláltam a whitewater.dk groupot (jó, tudom ez viccesen hangzik egy olyan országban, aminek a legmagasabb pontja 176 méter, de nem is itt vadvízelnek), és ott igen gyorsan le tudtam zsírozni ezt a hétvégét egy könnyed, jó hangulatú (ezt persze nem lehetett előre tudni) kajak-mókázásra. A FarOut cég olyasmi, mint a mi hőn szeretett Kanyon Aktívunk, legalábbis hasonlóan működik, bár inkább vadvízi- és tengeri kajakot oktatnak. Szóval most is volt egy kezdő tanfolyamuk, ilyenkor pedig mindig szerveznek „PaddleMed”-et is, ez haladóbbak számára van, és örömevezés lényegében, nagyjából egymásra vigyáztok, és a vízen nem kell alkalmazkodni a tanfolyami csoporthoz. Maga a kifejezés valami olyasmit jelenthet, hogy együtt evezés. A lényeg, hogy csak a „szállásért”, kajáért és utazásért kellett fizetnem. Szerencsére a fuvart is segített a cégtulaj (Jakob) beszervezni, úgyhogy elég flottul ment a dolog. Bár az első e-mailben Jakob úriember módjára felajánlotta, hogy ha nincs cuccom, akkor ők adnak, de azért később csak rákérdeztem, hogy mennyi lenne a kajakbérlés, hát 20 ropi lett volna 2 napra, úgyhogy villámgyors e-mail szerda este Lasse-nek, aki a múltkor felajánlotta a cuccát, hogy áll-e még az ajánlata. Mákom volt…állt (mármint az ajánlata). Úgyhogy pénteken kölcsönkértem egy franciától a bringának látszó tárgyát, ami a képen látható dolog (kajak nélkül is kihívás használni).

És végül így sikerült elhoznom Lasse-től a kajakot+lapátot, hálistennek csak 2 városon kellett átbringáznom így, ebben persze nem volt egyetlen méter sem amit sikerült volna egyenesen megtennem… ez a bringa simán elmenne a „Játék határok nélkülbe”. A bringások utáltak, a gyalogosok féltek tőlem, én meg féltem az autóktól. Úgyhogy mindenkit boldoggá tettem. De úgy voltam vele, hogy toldjuk meg az extrémhétvégét egy péntekkelJ Amúgy minden egyéb cuccot a dán raftosoktól csöveltem, tök jó fejek voltak, adtak mindent. Ja persze a kajak, meg minden egyéb cucc a 10 nm-es szobámban van, mondhatni szinte elvesznek benne…mondhatni, de nem mondanám mégsem, ugyanis én már alig férek be.

Azt hiszem felfedeztem némi összefüggés az időjárás-kajak-Vízipók „bermuda-háromszögben”. Ugyanis ha utóbbi két elem egymásra talál, akkor tuti, hogy nagyonnagyon fos idő vanJ Mert, hogy eddig ez volt a második igazán rossz időszak amióta itt vagyok, az első akkor volt amikor kajak-ugráltunk.

Szombat hajnalban indultunk, persze már szakadó esőben, ami egy pillanatra nem állt el kb. este 11-ig, akkor tartott egy szusszanásnyi szünetet, majd újult erővel folytatta.

Ebéd előtt mi vízre sem szálltunk, mert a többiek csak síkvizen tanulgattak, mivel a transzfert együtt intéztük, nagyon nem akartunk szétszakadni, úgyhogy csak délután eveztünk, kb 3 órát. Nagyjából barátságos volt a folyó (ez a ww 1 eufémizmusa:D), najó, persze voltak benne kis helyes zúgócskák, meg kövecskék, meg limányocskák. De igazából így is lehetett élvezni, mert gyönyörű, mondhatni gyönyörűűű volt a táj, kicsit mesebeli feelingem volt. Nagyon más mint a Salza, ha lenne valami abszolút skála, akkor azért talán a Salza nyerne, de nekem nagy élmény volt egy teljesen más, környezetben lenni. Amúgy volt néhány egész használható hullám, szerencsém volt, hogy játékhajót (hmm, lehet, hogy a playboat-ot nem kéne lefordítani magyarra…) tudtam szerezni, mert nagyobb hajóban kissé uncsi lett volna vadvízi szempontból. És főleg mivel most volt alattam ilyen először, nem bántam, hogy kicsiben gyakorolhatok.

Evezés után visszamentünk a bázisra, végre befűtöttek az amúgy igen szellős, padló nélküli faházba, így már elég is volt 8 pulcsi, kabát, 3 zokni, 3 nadrág, kesztyű, sapka, és egy pokróc. Amíg vártunk (kb. 3 órát) a vacsorára, előkerült a jó kis szatmári szilvapálinka (külön köszönet nagymamámnak, aki egyben a pálinka-menedzseremJ), meg sütöttem sütit is, úgyhogy hamar lekenyereztem (vagyis lesütiztem) a körülöttem ülőket. Konkrétan akikkel együtt jöttem kisbusszal, meg volt még két srác, akik nagyonnagyon jófejek voltak. Öööö, izé…igen, most az a hét van,amikor épp jófejnek tartom a dánokat:D. Najó, tényleg nem tudom, nem lehet általánosítani, de mindenesetre hihetetlen sokat röhögtünk, pedig nem vittem sok pálinkátJ Amúgy a többiek is kimondottan viccesek voltak, és ami nagyon nagy különbség volt a múltkorihoz képest (gyanítom, ez abból adódhatott, hogy akkor kb. 20 év volt az átlagéletkor, itt pedig legalább 30) , hogy sokat beszéltek angolul, szinte mindig figyeltek rá, hogy ha ott vagyok angolul beszéljenek (vízen is sokat beszélgettem az egyik túravezető tanoncukkal), ha pedig éppen nem azt tették, akkor a két kedvencem közül az egyik (ő egy újabb Simon) mindig fordított. Ja, elég vicces volt, hogy a mellettem ülő csaj meg én megittuk a pálinkát, megnyalogattuk a szánk szélét, aztán mosolyogtunk, a két srác meg még percekig fetrengett, hogy úristen, mit adtam nekik… Na mondanom sem kell, hogy aztán repetáztak. Cserébe nekem meg kellett kóstolnom a dánok sós cukorkáját… fúúúúúúj!!!! Ha ilyennel kínálnak titeket, el ne fogadjátok! Életem egyik legrosszabb 3 perce volt amíg sikerült elszopogatni végre. Amúgy tényleg nagyon bírtam őket…nevettek a vicceimen…képzeljétek vannak ilyen emberek a földön!!!!:) Tudom, hihetetlen.

Aztán, szép csendben leesett nekem, hogy nem lett volna baj, ha a Jysk hálózsákomon kívül viszek magammal mást is éjszakára, mert mint kiderült ez ilyen sátrazós buli. Hmm. Na, persze megvártam míg kellően részegek a túravezetők, majd megkértem az egyiket, hogy hadd aludjak má’ itt a faházban, ami konyha. Azt mondta ok, még polifoamot is adott, ami nem ártott, ugyanis sima, 5 centis kövekkel tarkított talaj volt a föld.

Vasárnap reggel szépen lassan, de inkább lassan, mint szépen összeállta a csapat, oszt’ uccu neki! A szokásos második napi enerváltságot nem is kicsit kompenzálta, hogy kisütött a nap!! Juppí. Igaz, hogy egész nap orkán tombolt, de legalább sütött a nap. Ez egy kicsit más szakasz volt, nagyonnagyon meg kellett szenvedni a fehér vízért, ugyanis hosszabb szakaszt is mentünk, voltak igen vadvízes részek viszont köztük néha kilométereken keresztül síkvíz. A vízszintről ne is beszéljünk, mert hihetetlen alacsony volt a legtöbb helyen, ez elég idegesítő tudott lenni, főleg a kölcsön lapátomért aggódtam. Igazából nem volt olyan nagyonnagyon zavaró, mert a táj, így napsütésben még csodálatosabb volt. A végefelé volt egy igen jó szörf hullám, legalábbis nekem jó volt, könnyű, de gyakorlásra jó. Majd a legvégére pedig egy tényleg jó zúgó jutott, ott többször is lementünk, csak kicsit szívás volt cipelni a kajakot, de párszor simán megérte. Közben ebédeltünk, volt, aki még be is aludt egy kicsit...elég gáz, nem tom ki lehetett:

Illetve volt pár nagyobb henger is, azokban játszadoztunk. Az egyik egy kicsit megszivatott, és beborultam, de persze itt sem volt túl mély, pont tökéletes volt arra, hogy néhány másodperc alatt összevissza verjem az arcomatJ. Végülis csak 2 maradandóbb zúzódásom van, nem kell aggódni, megmaradok. De cuki a bal járomcsontomJ Az állkapcsom meg fájdogál, de az legalább nem látványos. Aztán este felé persze még felfedeztem magamon érzékenyebb pontokat, de nem gáz. Olyan jó volt megint kajakozni!!! Így legalább még napok múlva is garantáltan sokat fog eszembe jutni ez a fantasztikus hétvégeJ.

Nem akarok tellhetetlen lenni, de még hiányzik a dán félévem palettájáról a tengeri kajak, a kajak szörf és a vitrolázás. Úgyhogy még nem nyugszom!:)

Ja, majd' elfelejtettem, az Öresund-hídon mentünk át, de szombat hajnalban és rossz időben persze nem sokat láttam belőle, bár a háborgó tengert érzékelni lehetett. Viszont a vasárnapi napsütésben nagyszerű volt. Valami ilyesmi:

 Európa egyik leghosszabb hídja, közel 8 kilométer hosszú. Koppenhágában egy alagúttal kezdődik, ami a tenger közepén jön fel a felszínre és alakul át híddá (egy mesterséges szigeten, ahol pl. van helikopter-leszállópálya). Egy szinttel az autópálya alatt közlekedik a vonat. Egy évben egyszer pedig Koppenhága-Malmö futóversenyt rendeznek, és olyankor a futóké a híd.

 

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://megyavizipok.blog.hu/api/trackback/id/tr1001428910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.