HTML

Vízipók a messzeségben

A hosszú fehér felhő földje, Új-Zéland

Friss topikok

  • Vizipókom: @Soma Barnabás: Haha:) Jól esik, hogy lassan többet írsz az én blogomra, mint a sajátodra, de azér... (2011.08.22. 07:00) Otago-félsziget
  • Soma Barnabás: Hali. Örülök hogy tetszett, de ha netán a pingvinek is érdekelnek akkor a pingu-t ajánlom. Ezen me... (2011.08.13. 21:49) Study time
  • Soma Barnabás: hali Most hogy már ilyen jóban vagy a fókákkal ideje a lelküket is megismerni: sorozatokingyen.org... (2011.08.03. 22:17) Moeraki gömbkövek, Shag Point
  • Vizipókom: Nem-nem, jó lesz az a rafting, egyszerűen csak több rögbi meccsre kell járnunk mostantól. Bocsi, d... (2011.07.25. 10:22) Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...
  • allianna: egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:) vigyázz magadra, üdv.: AAnna (2011.07.19. 13:44) Faültetés, Sandfly Beach

Linkblog

2011.07.01. 14:31 Vizipókom

Christchurch-Dunedin

 

Végül egy kicsit több mint 22 órás út után megérkeztem Christchurchbe. Bangkokban és Sydneyben álltunk meg, ez utóbbinál, amíg a tranzitban vártuk, hogy visszaszállhassunk, ügyes Zita persze úgy bealudt, hogy mire felriadt, már senki nem volt körülötte, és jól összecsinálta magát:) Az utolsó utas amúgy pont akkor szállt be, úgyhogy nem lett belőle para, de nem tudom, felébresztettek-e volna, ha alszom tovább. Az Ausztrália-Új-Zéland utat viszont sajnos átaludtam, úgyhogy nem láthattam felülről a déli-szigetet, pedig ha jól sejtem, nagyon szép helyek felett repültünk át.
Christchurchbe az érkezés nagyon jó volt, megcsapott a kb 10 fok (itt most van tél), ami egyrészt felüdülés volt a 45 fok után, másrészt pedig ekkor éreztem meg igazán a nagy utazás fílingjét. Bebuszoztam a városba, majd kicsit több, mint fél órát gyalogoltam a cuccaimmal a hostelig, ami marha jól esett...másnap reggel ugyanez vissza...az is jól esett:) Ami viszont tényleg jól esett, az az ágyban alvás volt. Christchurchben sajnos nem tudtam körül nézni, mert másnap reggel 8-kor indult a buszom Dunedinbe, de azért is szerveztem így, mert a földrengések miatt nagyon ramatyul néz ki a város, a központ kapásból le is van zárva, de elég volt látni a romokat a reptérről bevezető úton is.  Ma hallottam, hogy azóta megint volt egy kisebb rengés, úgyhogy jó, hogy nem maradtam még egy napot, mert akkor kaptam volna belőle.
Szóval tegnap reggel újra egy 6 órás utazás várt rám, nem mondom, hogy nagyon kívántam volna. De gyönyörű tájakon jöttünk keresztül, mindent láttam a havas hegycsúcsoktól kezdve, a nagyon zöld, nagyon birkás legelőkön át a homokos tengerpartig. Így azért túlélhető volt:) (A képekért elnézést, buszból fotóztam, de azért hátha átadnak valamit...)

Buszozás közben néha kicsit összezavarodtam, 1-1 pillanatra azt hittem, rossz irányba megyünk, mert a hátam mögül sütött délben a nap, holott nekünk egyenesen délnek kellett volna mennünk. Aztán gyorsan eszembe jutott, hogy hát itt északról süt a nap...úgyhogy megnyugodtam:)

A központban, ahol leszálltam Dunedinben, Ashleigh, az itteni mentorom várt. Felajánlotta, hogy lakhatok náluk, amíg nem költözhetek be a végső lakásomba. Rögtön elmentünk bankszámlát nyitni nekem, meg vettünk átalakítót az elektorinkus cuccokhoz. Később anyukájával hármasban megsétáltattuk a tök jó arc kutyájukat az óceánparton. Áááá, az gyönyörű volt!!!! A hatalmas hullámokról nem is beszélve. Ma a város többi nevezetes pontját néztük meg, felsétáltunk a világ hivatalosan legmeredekebb utcáján (Guiness rekord...mármint az utca, nem a felsétálásunk;)), ahol amúgy egy öreg bácsi futkosott le-föl...pislogtam nagyokat. Tegnap egyébként gyönyörű idő volt, legalább 10 fok, ma viszont már kicsit csípősebb volt, kb 6, és jól kiröhögtek, hogy miért fázom ilyen melegben:) Amire már felkészítettek előre, az sajnos nagyon beigazolódni látszik, hogy a házakban irtó hideg van...fűtés híján. Holnap beköltözöm a végleges lakásba, ahol 2 kiwivel (=új-zélandival) és 3 másik külföldivel fogok együtt lakni. Valószínűleg ott sem lesz jobb a helyzet. Ma szereztem amúgy tengernyi prospektust a déli-szigeti látnivalókról, végig nézni is rengeteg idő lesz, nemhogy végig járni (amire azért remélem lesz lehetőségem).
Eddigi tapasztalatom alapján irtó kedvesek az emberek, sokat mosolyognak (de lehet, csak azon mosolyogtak, hogy ilyen meleg 6 fokban sapka volt rajtam...), viszont cserébe valami egészen furcsa nyelvet beszélnek. Mivel van új-zélandi pajtim, sejtettem, mire számíthatok, de azért elég frusztráló. Az egy kicsit megnyugtatott, amikor Ashleigh mesélte, hogy az USA-ban sem igazán értették meg. De a bankban például az ügyintéző nagyon kedves volt, mikor levágta, hogy külföldi vagyok, elkezdett angolul beszélni, és így már elég jól értettem is:).
Akik esetleg aggódnának a földrengések miatt: Dunedin az egyik legbiztonságosabb hely Új-Zélandon, mert nem közvetlenül törésvonalon fekszik, és nem is nagyon szokott itt lenni rengés. Legalábbis Ashleigh szülei ezt üzenték a szüleimnek, hogy nem kell aggódjanak:)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://megyavizipok.blog.hu/api/trackback/id/tr983030199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.