HTML

Vízipók a messzeségben

A hosszú fehér felhő földje, Új-Zéland

Friss topikok

  • Vizipókom: @Soma Barnabás: Haha:) Jól esik, hogy lassan többet írsz az én blogomra, mint a sajátodra, de azér... (2011.08.22. 07:00) Otago-félsziget
  • Soma Barnabás: Hali. Örülök hogy tetszett, de ha netán a pingvinek is érdekelnek akkor a pingu-t ajánlom. Ezen me... (2011.08.13. 21:49) Study time
  • Soma Barnabás: hali Most hogy már ilyen jóban vagy a fókákkal ideje a lelküket is megismerni: sorozatokingyen.org... (2011.08.03. 22:17) Moeraki gömbkövek, Shag Point
  • Vizipókom: Nem-nem, jó lesz az a rafting, egyszerűen csak több rögbi meccsre kell járnunk mostantól. Bocsi, d... (2011.07.25. 10:22) Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...
  • allianna: egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:) vigyázz magadra, üdv.: AAnna (2011.07.19. 13:44) Faültetés, Sandfly Beach

Linkblog

2011.07.31. 01:48 Vizipókom

Mount Cargill: hógolyózás az esőerdőben

 

Egy finn barátnőm szervezett kirándulást tegnapra. Végül szép számmal összegyűltünk (12-en, azt hiszem: 3 holland, 2 cseh, 2 francia, 2 svájci, 1 német, 1 finn és én), és a 10:15-ös megcélzott indulásból 10:15-ös indulás lett. Hihetetlen:) Kicsit kibuszoztunk a városból, majd pedig irány az erdő. A cél a 676 méter magas Mt Cargill volt, ahonnan a legjobb a kilátás a környékre. Igen felhős időben indultunk, de délutánra napsütést ígért az eddig mindig megbízhatónak tűnő időjárás előrejelzés, szóval bizakodtunk. Fölfele kb 2 óra volt az út, ennyit írtak hivatalosan is, de igen lassan mentünk, persze nagyban ment a trécselés (főleg, hogy csak európaiak voltunk, úgyhogy jól ki lehetett beszélni a „felsőbbrendű” amerikaiakat:)). Nagyon jó kis csapat voltunk. Azért a vége fele már kezdett nagyon frusztrálni a lassúság, úgyhogy páran kiléptünk, és végül emberi tempóban vágtáztunk fel a hegytetőre.
Az erdő csodálatos volt. Lehet, egy hozzáértő leharapná a fejemet ezért a könnyelmű kijelentésért, de egy az egyben olyan volt, mintha esőerdőben gyalogolnánk. Tél ellenére irdatlan sűrű volt a növényzet, tele páfránnyal, pálma szerűségekkel, és egyéb egzotikus csodával. A néha keresztbe szaladó patakokról, vízesésekről nem is beszélve. Egy mezőről indultunk, és hihetetlen érzés volt, ahogy beléptünk az erdőbe, és a páratartalom minimum megduplázódott pár méteren belül. Az erdő sűrűségét pedig az is mutatta, hogy a pénteki nagy esők miatt mindenhol máshol tocsogtunk, sár volt, pocsolyák, az erdőben visoznt max nedves volt a talaj. Miközben mentünk, néha esegetett az eső, de csak hallottuk, nem éreztük, illetve sötét is volt.
A tetőre felérve valóban gyönyörű látvány tárult elénk, hosszú kilométereken (10 kilométereken?) át el lehetett látni É-ra, és D-re is. Az Otago-félsziget pedig még tisztábban terült el alattunk. Amikor ott voltunk, nem is érzékeltem, hogy vannak magas hegyek is, de innen jól látható volt az egész domborzata. A legjobb az volt, hogy egyik pillanatban még ebben a látványban gyönyörködtünk, egy perc múlva viszont beburkolóztunk egy felhőbe, és a tv-torony tetejét, ami mellett álltunk, sem láttuk. Kb fél órát tölthettünk fent a tetőn piknikezéssel, ezalatt legalább 5-ször változott így az idő.
Visszafelé szerencsére meg tudtuk győzni a többieket, hogy másik útvonalon menjünk lefelé, így láttuk az Orgonasíp nevezetű képződményt is, ahonnan szintén szép volt a kilátás. Útközben pedig találtunk egy pici barlang szerűséget, aminek a szájában egész nagy hókupac volt, úgyhogy megleptük a többieket egy kis hógolyózáporral. Értékelték:) tunk végéhez érve ismét egy nem várt döntés elé kerültünk. Mehettünk volna az eredeti terv szerint még fél órát betonon, majd felszálltunk volna a buszra (esetleg visszagyalogoltunk volna a városba, szintén autóút mellett), vagy a Graham Bush Walk-on keresztül egy Dunedinen kívüli kis faluba gyalogolni, majd ott felszállni buszra. Ez utóbbit választottuk, mivel 90 percnek volt jelölve az út, sokan ódzkodtak tőle, de aztán ők is rájöttek, hogy ha már gyalogolnak, akkor jobb inkább valami erdőben, mint úton. A 4-es fogatunkkal megint előre vágtáztunk, kb 40-45 perc alatt tettük meg az utat, ami még a másik erdőnél is csodálatosabb volt. Leírhatatlan, de komolyan. Hasonló volt, de még sűrűbb, még különlegesebb, még édesebb vízfolyások, még romantikusabb, és legalább olyan szép kilátások, amikor épp kiláttunk a fák közül. Fotókat sajnos itt már nem nagyon készítettem, mert csúszós volt az út, elővenni meg nem akartam lépten-nyomon a gépet, mert olyan jól belejöttünk végre a túrázásba. Illetve sajnos a gépem nem annyira szerette ezt a párát (és a fényhiányt sem), úgyhogy sok jó képet amúgy sem sikerült volna csinálnom. Magamban mindenesetre mindent elraktároztam:)
Délutánra valóban kisütött a nap, úgyhogy a buszra a napon sütkérezve vártunk. A napot egy szaunázással koronáztuk meg...igen jól esett, és így még talán „az erdőben megizzadás, majd a tetőn szélben fagyoskodás” általi megfázást is elkerüljük. Összesen 3 vagy 4 órát gyalogoltunk, és így ezzel a szaunával megtoldva, egyáltalán nem kellett altató. A menetrend szerinti szombati bulizásról pedig hallani sem akartam:)

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://megyavizipok.blog.hu/api/trackback/id/tr743113307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.