HTML

Vízipók a messzeségben

A hosszú fehér felhő földje, Új-Zéland

Friss topikok

  • Vizipókom: @Soma Barnabás: Haha:) Jól esik, hogy lassan többet írsz az én blogomra, mint a sajátodra, de azér... (2011.08.22. 07:00) Otago-félsziget
  • Soma Barnabás: Hali. Örülök hogy tetszett, de ha netán a pingvinek is érdekelnek akkor a pingu-t ajánlom. Ezen me... (2011.08.13. 21:49) Study time
  • Soma Barnabás: hali Most hogy már ilyen jóban vagy a fókákkal ideje a lelküket is megismerni: sorozatokingyen.org... (2011.08.03. 22:17) Moeraki gömbkövek, Shag Point
  • Vizipókom: Nem-nem, jó lesz az a rafting, egyszerűen csak több rögbi meccsre kell járnunk mostantól. Bocsi, d... (2011.07.25. 10:22) Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...
  • allianna: egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:) vigyázz magadra, üdv.: AAnna (2011.07.19. 13:44) Faültetés, Sandfly Beach

Linkblog

2011.09.29. 14:07 Vizipókom

Egy kedves színfolt

 

Ma reggel elmentem bevásárolni, és mivel ugye tegnap rájöttem, hogy Dunedinről még nem írtam, gondoltam magammal viszem a fényképezőgépet, fényképezgetek útközben a városban, hogy majd képekkel is tudjam illusztrálni az irományt. Épp Dunedin leghíresebb épületét, a vasútállomást próbáltam fényképezni, nem sok sikerrel, met persze csomó lámpaoszlop, meg zavaró autók, stb. Na, végre találtam egy szöget, ahol kb minden klappolt, erre mielőtt lenyomtam volna a gombot, beparkolt elém egy furgon. Kösziiiii! Aztán magamban duzzogva arrébb álltam, és onnan csináltam ezt a képet:
Majd kiszállt emberünk a furgonból, és kedvesen mosolyogva kérdezte: „Próbálsz valami jó képet készíteni a vasútállomásról?”, mondom: „Hááát, igen, próbálnék, de nem az igazi.”, erre ő: „Akkor gyere utánam!”. Nem tudtam hova menjek és mi lesz belőle, de Új-Zélandon vagyok, nem igazán gondolkoztam, mentem utána. Bement a kulcsmásoló üzletébe egy kulcsért (bármily meglepő:)), majd egy másik kapun felvitt a padlásra, és láss csodát, innen már ilyen fotót tudtam készíteni:
 
Kicsit jobb, nem?:)
Annyira feldobta a napomat ez a villámgyors kis szösszenet, hogy utána órákig vigyorogva járkáltam. Még szerencse, hogy ezt a világ egyik legboldogabb országában tettem, így még csak hülyének sem néztek érte:)
 
Anyunak meséltem el először a sztorit, és ő azért az öröm mellett persze megemlítette, hogy jó lenne, ha kicsit óvatosabb lennék. Egyfelől igaza van, másfelől bennem azt világosította meg, hogy mennyire könnyen hozzá szoktam az új-zélandi vidéki város nyugalmához, biztonságához. És összességében mégiscsak azt szűröm le belőle, hogy nagyon jó dolog így élni. Nem kell mindenen parázni, az emberek pedig kedvesek és megbízhatók. Kivételek persze vannak...de létezik 6. érzék is.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://megyavizipok.blog.hu/api/trackback/id/tr393265100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.