Vízipók a messzeségben

Még Hollandiában meghívtak a dán raftos srácok (a vidékiek, akiknél kajakoztunk) a nagy dán „ünnepre”, amit most pénteken tartottak. Azon a napon 20:59-től lehet kapni a karácsonyi sört. Elvileg valami Tuborg napnak hívják az eseményt, de több dán sörgyár is ilyenkor hozza ki a karácsonyi sört (juleøl). Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen esemény ennyire felforgatja a várost. De már egész héten teljesen be voltak zsongva a dánok. Lényegében annyi, hogy a városban ingyen sört osztogatnak (kamionok járják a belvárosi bárokat, kék mikulássapkát és sört osztogatnak), műhó esik, és kb. olyan kötelező buli, mint a szilveszter.

Simonnál kezdtünk (vele mentünk a freestyle hétvégére), aki szerencsére a város totál másik felében lakik. Kicsit tetszett a nappalija: egy szörf kajak és egy rodeo kajak a falon, új-zélandi vadvízes képekkel megspékelve. Mikor megérkeztem azzal indítottak, hogy „bocsi Zita, de sajnos ma este nem lesznek brazilok…”utalva ezzel a hollandiai bulira (ráadásul azok szóltak be a legtöbbet, akik ott sem voltak; még szerencse, hogy nem pletykásak). Ők persze felettébb jókat szórakoztak vicces beszólásaikonJ De amúgy egyre jobb fejek kezdenek lenni. Rövid idő után elindultunk a „Biobar”-ba, ez a koppenhágai egyetem egyik bárja. Hatalmas tömeg volt, de itt nagyon nem divat a tánc, valahogy nem szeretik, és csodálkoztak is amikor mondtam, hogy a magyar bulik táncos bulik. Viszont nagyon élvezem, hogy sehol nem lehet Dániában cigizni, mármint zárt helyen.

Megismertem pár másik dánt meg portugált is a buliban, kicsit érdekesek voltak…az egyik pl. arról kérdezgetett, hogy Magyarország tagja volt-e a Szovjetuniónak. Éééés már szinte mindenki tudja, hogy beszélek dánul. Kb. ez az egy mondat, amit tudok, de ezt elmodnom mindenkinek…főleg néhány sör, meg néhány fogkrém ízű dán rövidital után.

Átmentünk egy másik helyre is valahol a belvárosban, de közben az egyikőjük felhívta egy haverját, s találkoztunk vele, aki nagyon ismerős volt. Kiderült, hogy ő meg abban a dán raftcsapatban evez, amelyikből még nem ismertem senkit (csak láttam őket Hollandiában). A változatosság kedvéért Simonnak hívják. Hajnalra eléggé belefáradtunk a „buliba”, úgyhogy tipli haza. Jót aludtam a buszon, de sokat nem segített, így is elég necces volt hazabringázni az állomásról. Mondjuk úgy, hogy kihasználtam a rendelkezésre álló teret. De épségben hazajutottam, amire azért nem volt sok esélyJ. Éljen a karácsonyi sör!

A szombati napomról nem sok mindent tudok mesélni…regenerálódás (hogy szépen fogalmazzak), de cserébe a vasárnap annál jobb volt!

A sokat emlegetett szarvasos erdő közepén van a király vadászkastálya (talán még királyi tulajdon, de ha jól tudom, nem használják), amiről már írtam korábban. Szóval ebben a hatalmas erdőben vadásztak régen, s ugye ősszel jön el ennek az ideje. Mivel ma már nem vadászhatnak, így csak képletesen, de megünneplik a szezon kezdetét, mégpedig vadászlovaglással. A koliból összeálltunk tizen-páran, és elmentünk megnézni. Hát eléggé megérte. Mondjuk nem mi voltunk az egyetlenek, akiknek eszébe jutott ez, hanem másik 40000 embernek is…hatalmas tömeg volt. Ha jól tudom, 100 lovas versenyzett, és persze nagyon jól mutattak a fekete csizma-fehér nadrág-piros kabát-fekete sisak egyenruhában, a gyönyörű lovaikról nem is beszélve. Nem egyszerű lovaglás volt ám az erdőben, hanem díjugratás szerűség, csak az akadályok bedőlt fák, tavak, ilyesmik voltak. Nagyon látványos!! Mivel nagy az erdő, és a verseny is hosszú volt, belefért az időnkbe, hogy négy helyen is nézzük a versenyt. Szerencsére az egyik srác már volt itt tavaly is, és tudta, hogy mikor, hova érdemes menni. És pont ebben az időszakban a legszebb az erdő, nagyon színes volt, már csak ezért is megérte volna elmenni sétálni egyet. Szóval soha rosszabb vasárnapi programot!