Mivel tudtam, hogy vasárnapra szép időt mondtak, nem akartam itthon ülni, így kitaláltam, hogy el kéne jutni a kb 70 km-re lévő híres Moeraki Boulders-hez. Mi sem alkalmasabb erre, mint a stoppolás, de amikor a szomszédék kiwi hostját kérdezgettem a buszokról (azért biztos ami biztos ki akartam nézni egy esti buszt visszafelére, ha nem szedne fel senki), felajánlotta, hogy neki van kocsija, és elvisz minket. Így persze már nagyobbra duzzadt a csipetcsapat, úgyhogy végül ma délután 7-en vágtunk neki az útnak (egy 4 személyes autóban: 4-en a hátsó ülésen, 1 pedig a csomagtartóban). Fél 3 körül értünk le az ominózus tengerpartra, hogy meglessük a Moeraki gömbköveket, de 4 órára írták a dagályt, úgyhogy már igen necces volt. Ezek a gömbkövek nagyon különleges képződmények, kb 1-3 méter átmérőjű sziklák hevernek szanaszét az óceánpart egyik részén, és ami miatt különlegesek az az, hogy szinte tökéletes gömb formájúak. A maoriknak természetesen izgalmasabb legendáik vannak a keletkezésükről, a geológusok szerint a kövek agyagpalából alakultak ki a környező üledékes kőzetet megelőzően. Mivel sokkal keményebbek, mint az üledékes kőzetek, jobban ellenállnak az eróziónak, s ezt látni is lehet, hiszen a part folyamatosan eródálódik, míg ezek már mióta ott állnak, és mossa őket a víz...szinte hiába. Bezzeg minket nem hiába mosott;) Az egyik nagyobb kőcsoportra ki akartunk állni mindannyian egy csoportképre, de az egyik lány nagyon nem akart bemenni a vízbe, ezért őt egy másik kapta a hátára. És amint belelépett egy gödörbe, mindketten hanyatt vágódtak, bele a téli, 8-10 fokos Csendes-óceánba... azt hiszem mi jobban jártunk a nadrág felhajtogatással:) Ezek után végül kb több időt töltöttünk a kávézóban melegedve, mint lent a tengerparton, de a kilátás tökéletes volt a kandalló mellől is, úgyhogy egy szavam nem lehet!

Visszafele én vállaltam be a csomagtartót, hát vicces volt. Őszintén szólva elaludtam, úgyhogy amikor szólongattak, hogy jól vagyok-e meg minden oké-e, akkor jól megijedtek, hogy nem válaszolok. Na én meg akkor ilyedtem meg, mikor bementünk egy kútra tankolni, és mikor kinyitották a csomagtartót, egy idegen nő kukucskált rám föntről... még jó, hogy nem Nyolcadon tankoltunk...mert mint ismeretes, a nyolcadi kutas: a halál:P (Ezt küldeném azoknak, akikben már felmerült az elmúlt egy hónapban, hogy hiányzom...így gondolom, máris nem :)) Na, de azért komolyabb dolgokat is csináltunk visszafele, pl megálltunk a Shag Pointnál. A shag egy itt jellegzetes madár fajta, megnéztem a szótárban, elvileg bóbitás kormoránt jelent. Szóval csudaszép szirtre sétáltunk ki, rögtön meg is láttunk egy fókát heverészni lent a sziklák között, majd a parttól kicsit bentebb lévő külön álló szirteken is láttunk mozgó szikladarabokat, amik valószínűleg inkább fókák voltak. Valamint volt néhány szirt, amit teljesen elleptek a madarak, logikusan a kormoránok. Szerintem ez a hely még szebb volt, mint a gömbköves tengerpart.