No ez kemény diónak ígérkezett, mert a Tekapo-tó nagyon bent van a sziget belsejében, és max turisták járnak erre, azok is csak néha-néha, de végül 20 percen belül (miután bevetettem a földön szomorúan ülős - megszánásra váró leány trükkjét) egy texasi turista felszedett minket, s elvitt a tengerpartig, ahonnan már könnyebbnek ígérkezett az ügy, lévén jóval forgalmasabb útvonal. Amcsi haverunk felajánlotta, hogy neki ugyan kicsi (kb 6-7 órás) kitérő, de levisz minket Dunedinig. De mivel néha otthon érezte magát (értsd: jobb oldalon közlekedett a baloldali közlekedésben...) inkább udvariasan visszautasítottuk....mégiscsak fiatalok vagyunk még a halálunkhoz. Végül Timaru északi végénél tett ki minket, nekünk a stoppolás szempontjából a déli volt az alkalmas, úgyhogy elkezdtünk legyalogolni stoppolás közben..jpg)
Egy idősebb ember szedett fel minket kb 10 percen belül, mondta, hogy épp másik irányba ment, de látta, hogy stoppolunk, és hogy itt senki nem fog felszedni minket, ezért visszafordult és elvisz minket a város túloldalára. Tök rendes volt, végül majd’ 20km-t tett meg velünk, és egy útszéli büfénél tett ki minket, így még egy jó meleg pitét is benyomhattam. Újra nekiálltunk tehát stoppolni, ezúttal kb ¾ órát kellett várnunk (elvileg ez lett volna a legegyszerűbb szakasz, én mondjuk 10 perc várakozásra tippeltem volna...pedig itt is ültünk földön nagyon szomorúan), míg egy srác felszedett minket, és végül minden gond nélkül, pikk-pakk leértünk Dunedinbe.
Egy idősebb ember szedett fel minket kb 10 percen belül, mondta, hogy épp másik irányba ment, de látta, hogy stoppolunk, és hogy itt senki nem fog felszedni minket, ezért visszafordult és elvisz minket a város túloldalára. Tök rendes volt, végül majd’ 20km-t tett meg velünk, és egy útszéli büfénél tett ki minket, így még egy jó meleg pitét is benyomhattam. Újra nekiálltunk tehát stoppolni, ezúttal kb ¾ órát kellett várnunk (elvileg ez lett volna a legegyszerűbb szakasz, én mondjuk 10 perc várakozásra tippeltem volna...pedig itt is ültünk földön nagyon szomorúan), míg egy srác felszedett minket, és végül minden gond nélkül, pikk-pakk leértünk Dunedinbe.Szóval összességében egész jó időt futottunk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.