HTML

Vízipók a messzeségben

A hosszú fehér felhő földje, Új-Zéland

Friss topikok

  • Vizipókom: @Soma Barnabás: Haha:) Jól esik, hogy lassan többet írsz az én blogomra, mint a sajátodra, de azér... (2011.08.22. 07:00) Otago-félsziget
  • Soma Barnabás: Hali. Örülök hogy tetszett, de ha netán a pingvinek is érdekelnek akkor a pingu-t ajánlom. Ezen me... (2011.08.13. 21:49) Study time
  • Soma Barnabás: hali Most hogy már ilyen jóban vagy a fókákkal ideje a lelküket is megismerni: sorozatokingyen.org... (2011.08.03. 22:17) Moeraki gömbkövek, Shag Point
  • Vizipókom: Nem-nem, jó lesz az a rafting, egyszerűen csak több rögbi meccsre kell járnunk mostantól. Bocsi, d... (2011.07.25. 10:22) Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...
  • allianna: egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:) vigyázz magadra, üdv.: AAnna (2011.07.19. 13:44) Faültetés, Sandfly Beach

Linkblog

2011.12.09. 08:25 Vizipókom

Coromandel-félsziget

 

Szóval szerda reggel elindultunk Briannel felfedezni a Coromandel-félszigetet. Nagyon szép volt az út mind Taurangáig, mind onnan a félszigeten, csak sajnos nem a tengerparton vezetett. Azért egy öbölnél megálltunk, tartottunk egy kis pihenőt. Egészen le is tudtunk sétálni a parton, mert apály volt. Gyűjtögettem kagylókat, az egyikben még egy kicsi rákot is találtam. Nem sokkal a célállomásunk előtt felvettünk egy francia stopposlányt, jó érzés volt kvázi „visszaadni” amit kaptam, bár ugye Brian volt a jófej, mert ő állt meg:) Következő megállónk már Hahei volt, ahonnan első útunk a Cathedral Cove-hoz vezetett. Kb fél órás sétával értünk le a tengerpartra, ahonnan gyönyörű volt az egész tenger a számtalan kis szigettel, valamint a tengerpartot is érdekes sziklaképződmények ékesítették. Itt jó sokáig elidőztünk a számtalan turista között mászkálással, napozással, Brian úszott is egyet. Utána visszasétáltunk a kocsihoz, kajáltunk, majd becsekkoltunk egy Holiday Parkba, csak sátraztunk, de még így is igen drága volt. Rögtön a sátortól kb 50 méterre lévő tengerpartra siettem, és jól belevetettem magam a habokba. Ezalatt (meg kb egész este) Brian a tündéri kis ukuleléjén játszott meg énekelt, kicsit elvarázsolt léleknek tűnt:) Pedig a nagy barna kalapjával, napszemüvegével és a kis gitárral tisztára olyan volt, mint Antonio Banderas A mexikóiban.
Hajnalban megint hatalmas madárricsajra ébredtem, akárcsak Abel Tasmanban, mikor sátraztam, aztán reggel összecuccoltunk, és irány Hot Water Beach! Ismét gyönyörű tengerpartra érkeztünk, de hirtelen nem is tudtuk, merre induljunk megkeresni a forróvíz forrást, aztán jót röhögtünk, mikor megláttunk a távolban egy csomó-csomó embert egyrakáson, onnantól kezdve nem volt kétségünk afelől, merre van az arra. Megérkeztünk a nagy tömegbe, s lassan nekiláttunk kiásni a saját gödrünket. Később kiderült (vagyis nem tudjuk még most sem biztosan), hogy csak 1-2 hőforrás van, azokból bugyog fel a 60-65 fokos forróvíz. Az egyik gödörben látszódott is, hol bugyog fel. Eleinte igen kellemes melegvíz volt ezekben a gödrökben, de ahogy az apály miatt a tenger egyre húzódott vissza, s a hullám nem mosta a gödröket, egyre forróbb lett a víz, majd egy idő után azt vettük észre, hogy csak 1-2 ember ül a medencékben. Mi jól fölbátorodtunk erre, s gondoltuk, akkor most lesz helyünk, és belevetjük magunkat az egyikbe. Na, jól le is forráztuk a lábunkat, s rohantunk a tengerbe lehűteni. Aztán egy idő után megpróbáltunk hozzászokni, s elfoglaltuk a helyünket a medence szélén, hogy csak a lábunkat lógattuk bele. Egy idő után pedig jött a dagály, s a hullámok újra elkezdték mosni a gödröt, s így egyre kellemesebb lett a víz. Kb 2 óra után sikerült elszakadnunk a tengerparttól, és elindultunk körbe egy kisebb északi kanyart téve a félsizgeten, bár csak Coromandel városig mentünk északra, nem mentünk el a legészakibb csücsökbe. Onnan délre viszont végre a tengerparton vezetett az út, és nagyon szép volt. Az egyik kilátóból még Aucklandet is lehetett homályosan látni a távolban, pont vele szemben voltunk az öböl túloldalán.
Brian felajánlotta, hogy elvisz Aucklandbe, amit próbáltam illedelmesen visszautasítani, mert tényleg nem akartam visszaélni a kedvességével – ugyanis az egész coromandeli kiruccanást ő állta–, de aztán amikor megállt, hogy kitegyen, és elkezdtem összecuccolni, úgy döntött, mégis inkább elvinne, mert nagyon szarul érezné magát, ha ott kitesz, és pont ezen az úton történik velem valami. Úgyhogy végül elvitt Aucklandbe, majd elváltak útjaink.
Este megkerestem a szállásomat, összességében végül jó nagyot sétáltam a cuccommal Aucklandben, és megállapítottam, nagyon tetszik az atmoszférája, olyan mint egy nyugis Sydney.
 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://megyavizipok.blog.hu/api/trackback/id/tr293449907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása