Vízipók a messzeségben

Második ausztrál keddem reggelén egyedül veselkedtem neki első sydney-i napomnak, ugyanis Dave annyira belejött a nagybátyjával való barkácsolásba, hogy nem akartam elrángatni turistáskodni. Eleinte térkép nélkül, majd később térképpel bolyongtam be a várost, amiről tudtam, de nem sejtettem, hogy ennyire hatalmas. Egy nap alatt kényelmesen a gyönyörű botanikus kertet és a híres-nagyhidas-operaházas öblöt sikerült bejárnom. Elég hamar megállapítottam, hogy ugyan Ausztrália is nagy álmom volt, és sokáig filóztam, hogy a sydney-i egyetemre vagy a dunedinire jelentkezzek, nagyon jól döntöttem. Annyira jó egészen más, sokkal nyugisabb hétköznapokat élni egy világ végi kisvárosban, mint ugyanazt az életet, mint otthon, bumlizás, tömeg, dugó, stb. Ja, és persze minden irtó drága. Este harmadik ausztrál BBQ-mat kaptam, és persze továbbra sem volt gondom az elalvással. Egész nyaralásom alatt 10-12 órákat aludtam egyébként, eszméletlen jó volt, már nagyon rám fért. Ezután szerdán már kicsit tudatosabban vettem nyakamba a várost, 10:30-ra bementem a városházához, mert onnan indult egy 3 órás ingyenes sétálós városnézés. Nagyon jó volt, csomó érdekes, mókás történetet meséltek Sydney-ről, miközben persze bejártuk a nevezetességeket. Utána pedig egy ír lánnyal áthajóztunk Manlybe, megnéztük a „hatalmas” strandot (így az új-zélandi, sokszor tök néptelen tényleg hatalmas strandok után nem volt nagy durranás:)), és egy jót bush walking-oltunk. Este pedig végre átköltöztem Hannáékhoz, és jujj de nagyon jó volt magyarul beszélni!!!:)

Csütörtökön immár Hannával jártuk be a strandokat, amik azért tényleg nagyon szépek, olyan ausztrálok. Bondi beach-en fish & chips-eztünk is, a rántott Mars szeletet viszont nem vállaltam be... Vacsorára végre székelykáposztát főztünk Hannával, és azt ettük...hihetetlenül jól esett, már nagyon hiányzott:) Pénteken újra a belvárost jártuk, ajándékokat vadásztunk, palacsintáztunk az ausztrál Nagyiban, aztán pedig naplementéztünk, amit persze lekéstünk, de azért kiéltem kicsit a fényképezős hajlamaimat, még jó, hogy Hannának birkatürelme van:) Este még lementünk a hozzájuk legközelebb eső beach-re is, ő 20 évvel ezelőtt is azt a homokot koptatta (ez így kicsit hülyén hangzik...).

És eljött a várva várt szombat. Na persze nem azért vártam, mert meguntam Ausztráliát, hanem mert az a piac napja, méghozzá kürtőskaláccsal!!! Szóval a magyar kürtőskalácsosnál kezdtük a napot...aaaaannyira finom volt!!! Volt bejgli is, de az nálam eltörpül a kürtőskalács mellett:) Utána beszereztük a hiányzó szuveníreket a családnak, majd a halpiacon bóklásztunk. Sok undormányt láttam, meg kell hagyni:D A nevezetességek közül már csak az Anzac Bridge hiányzott a listámról, ezt is bepótoltuk, illetve egy kis kultúrát is próbáltunk magunkba szívni az Art Gallery-ben, majd hazamentünk, összeszedtem a cuccaimait, Hanna és apukája kivittek a reptérre, fájdalmas búcsút vettem tőlük is, és Ausztráliától is.

Ja, és kedvencem Ausztráliában a reggeli madár „dal” volt, annyira vicces hangokra keltem minden reggel, hogy leírhatatlan. No, meg nem feledkezhetek meg arról sem, hogy így a kiwi akcentus után az ausztrál könnyen érthető volt. Tök vicces, mert emlékszem, amikor először találkoztam ausztrálokkal, kb semmit nem értettem, most meg már a kiwihez képest tényleg semmi extra. És végül az időjárás, ami az első pár napban esővel fogadott, azért megemberelte magát, és mint a képekről is látható, Sydneyben már kegyes volt hozzám. Kicsit irigykedem is az ausztrálokra (meg Hannára:)), hogy 15-20 fok jelenti nekik a telet.

Nagyon jó volt ez a 12 nap, de főleg az utolsó pár Hannával, azért már hiányoznak a régi barátok, és a magyar nyelv. És hát a magyar kaják külön csodálatosak voltak:) És Dave-nek és családjának, Ashleigh-nek és családjának, Dave nagybátyjáéknak, Hannának és apukájának pedig nem tudom hogy fogom tudni meghálálni ezt a sok jót, amit kaptam, mindenhol nagyon kedvesen fogadtak, és nagyon jól tartottak.

És végül, ha valakit érdekel a sok-sok kép Ausztráliáról: