Mára terveztem egy jó hangulatú bejegyzést, de sajnos akadt egy kis probléma, ami csöppet lelohasztotta a kedvemet. Történt ugyanis, hogy a szomszédomban lakó srác (tutira nem százas, de ez már az elején levágós volt, pl. állandóan olyan mintha csontra be lenne szívva, illetve szakadt alsógatyánál komplettebb öltözetben még senki nem látta, meg még sorolhatnám) ma kb. négyünk kajájából vacsorázott meg. Én először észre sem vettem, hogy hiányzik egy-két dolog, de aztán jött a francia szomszédlány, aki a pulton találta a kajáját, így kikerekedett, hogy valami nem stimmel, na, akkor szépen kifakadtak a spanyolok is (ők ott voltak, amikor összecsövelte a szekrényekből, hűtőkből a vacsiját, csak nem mertek rászólni, mert sejtették, hogy nem százas), megpróbáltuk éreztetni a sráccal, hogy ez így nem kóser. Na, végül hálistennek hívta a francia lány Linust, a kameruni kisön-menedzsert (igen, ő így ejti, hogy kisönJ), ő tudott vele beszélni…elvileg holnap megveszik, amit lenyúlt. De mondjuk nem ez a lényeg. Bár elég vicces hogy egy vacsorára megette a kenyerem felét, meg két banánomat, plusz még amit másoktól nyúlt le. És ez idáig szomorú, de még nem para.

Bezzeg, amit utána Linussal beszélgettünk. Kb nyolcszor mondta ezalatt, hogy „de amúgy nagyon rendes srác”, csak éppen ezek között 1-1 sztorit mesélt róla. Ezeket nem részletezném, mindegyiknél egy kicsit sápadtabbra váltunk. Aztán a végén rákérdeztünk, hogy és akkor most mi legyen, ha bármit csinál, akkor inkább ne is szóljunk rá, mert bántani fog minket? Erre Linus nagyban bólogat, hogy ja, perszepersze, az lehet. Amúgy meg számítógép-zseni, de ez egy csöppet sem vígasztal. Állítólag Linus holnap szól a gondoknak, de már évek óta itt van, és eddig sem tették ki a szűrét, úgyhogy nem várok túl sok eredményt. De ha egyszer valamit randalírozik, akkor rendőrség, és soha többet nem teheti be a lábát Dániába. Még jó, hogy itt működnek az ilyen dolgok:) Nem egyszer volt már rá példa.

Az egyetlen, ami „megnyugtató”, hogy egy hónapja itt vagyunk, és még nem volt semmi galiba. Meg amíg csak kaját lop, addig „ok”. Linus is néha összevissza beszél, az akcentusáról nem is beszélve, úgyhogy lehet, csak félreértettük… Bízzunk ez utóbbi lehetőségben.

Na, de akkor írogatok egy kicsit a nagyon nagyon hétköznapjaimról. Néhányan nehezményezték, hogy a hétvégéimről ugyan beszámolok, de nem lehet tudni, mit  is csinálok én hétköznap.

A szürke hétköznapjaim nagyjából úgy néznek ki, hogy 8:40-től 14:20-ig suli. Délben van egy 40 perces ebéd szünet, amibe pont belefér, hogy visszajövök a koliba, gyorsan főzök valamit, és húzok vissza órára. Ugye van egy study dayünk, amikor egyáltalán nincs óránk, illetve szerdán általában csak 12-ig van sulim. Vasárnap óta tanulok!!! Mármint konkrétan nem kell tanulnunk, csak olvasni célszerű óráról órára. Úgyhogy most próbálok négy hetes lemaradást pótolni. Az a baj, elég demotiváló, hogy én ezeket már tanultam, akkor most minek gyötörjem magam. De igazából rég volt, meg ugye vizsgázni is angolul fogok, szóval nem hülyeség folyamatosan készülni. Makroökonómián ma elhatároztam, hogy figyelni fogok, így is tettem, de hát nagyon szájbarágós, és elég alap dolgokról van szó. A másik közgázos órán még mindig azzal nyaggatnak a padtársaim, hogy hogy kell megoldani egy elsőfokú egyenletet. Nem baj, még szerencse, hogy birka-türelmem van (így mondják?:)). A marketingünk (10 kredit, heti 5-6 duplaóra) viszont szuer: élvezetes, hasznos, új dolgokat tanulunk, nagyon tetszik a tanár szemlélete, illetve a tanítási stílusa. Szóval ebből garantáltan profitálni fogok. Nem mintha a többi tantárgyból nem férne rám az ismétlés, de ez különösen hasznos.

No, szóval suli után változó. Két-három naponta vásárolok, bár ahogy jövök bele az önellátásba, elég ritkábban is, mert végig tudom gondolni, hogy mennyi minden kell egy hétre előre. Mostanság már keveset gyalogolok, mert tudok kérni kölcsön bringát, azzal azért jóval gyorsabb. Múlt héten rájöttem, hogy nagyon gyorsan rövidülnek a nappalok, úgyhogy ha futni megyek, akkor azt suli után teszem, hogy ne sötétedjen rám. Az kicsit izgi volt, amikor elindultam, hogy futok 30 percet, de 5 perc után kitaláltam, hogy legyen inkább negyven, azután mivel nem arra ment az út, amerre én szerettem volna, 70 perc lett belőleJ És már szürkületben futottam vissza az erdőben. A sebesség megvolt, mert bőgtek körülöttem a szarvasok. Lehet amőbázás helyett inkább figyelnem kellett volna biosz órán, mert így nem tudtam, hogy ez azt jelenti-e, hogy agresszívek is lesznek, vagy csak simán dugni akarnak (mármint szarvaslányokatJ). Szóval egy kicsit azért paráztam. Najó, néha nem is kicsit. Aztán azóta kétszer voltam futni, mindkétszer korábban indultam, de megint nem arra mentek az utak, amerre én gondoltam…ez nem számít eltévedésnek, ugye?:)

Délutánonként néha be is alszom kicsit, olyan jól esikJ Amióta elballagtam oviból, ez nagyon hiányzott (persze oviban szinte sosem aludtam…én, kis hülye, nem hittem el, hogy vissza fogom sírni a lehetőséget).

Az új rutinom szerint vacsora előtt még tanulok, vagyis olvasok egy kicsit. Amilyen könnyen megy az olvasás angolul, illetve a tanárokat is 99,8%ban értem -még akkor is, ha fél agyammal néha netezek órákon- olyan nehezen jövök bele a beszédbe. Meg tudom magam értetni, de én azt hittem, hogy egy hónap után már folyamatosan fogok angolul beszélni, illetve hogy angolul fogok gondolkodni. Vagy naív voltam, vagy nagyon tehetségtelen vagyokL

Este megint főzőcskézek. Most már állandósult, hogy napi kétszer főzök. Azért szerencsém van, hogy szeretek főzni, mert látom azokat, akik nem szeretnek…minden nap ketchupos tésztát esznek. Kivéve reggelire, mert olyankor ketchupos kenyér a menü. No comment.

Aztán vacsi után általában már csak netezek, szerencsére sokatokkal e-mailezekJ Néha filmet nézünk a többiekkel, vagy valami közös punnyadás van.

Eközben (leginkább órák alatt…) gőzerővel szervezzük a hollandiai utazásunkat a rafting elő VB-re. A jövő évi VB helyszínén rendezik, illetve nekünk magyaroknak ez válogató is lesz egyben. Úgyhogy nagyon kell majd drukkoljatok, de még messze van, október 22-25. Jó lesz, 12 óra vonattal… De már hihetetlen vadvíz-elvonási tüneteim vannak, úgyhogy nagyon várom. Azért is kellenek ezek az eltévedős szarvasos futások, hogy az adrenalin-éhségemet csillapítsamJ

Apu írta e-mailben, hogy nehogy kibújjak Erasmusos programok alól. Hát az nehéz lenne, ugyanis nincsenek. Ez azért egy elég nagy csalódása a félévnek, de hát ez van, beletörődtem. Csinálok én magamnakJ

Múlt héten vettem dán telefont (muszáj a munkakereséshez), és egy made in Hungary-ra sikerült szert tennem! De még működik. Haha.

Ígérem, most már gyakrabban fogok írni!

Köszönöm a figyelmet, jóéjt.