HTML

Vízipók a messzeségben

A hosszú fehér felhő földje, Új-Zéland

Friss topikok

  • Vizipókom: @Soma Barnabás: Haha:) Jól esik, hogy lassan többet írsz az én blogomra, mint a sajátodra, de azér... (2011.08.22. 07:00) Otago-félsziget
  • Soma Barnabás: Hali. Örülök hogy tetszett, de ha netán a pingvinek is érdekelnek akkor a pingu-t ajánlom. Ezen me... (2011.08.13. 21:49) Study time
  • Soma Barnabás: hali Most hogy már ilyen jóban vagy a fókákkal ideje a lelküket is megismerni: sorozatokingyen.org... (2011.08.03. 22:17) Moeraki gömbkövek, Shag Point
  • Vizipókom: Nem-nem, jó lesz az a rafting, egyszerűen csak több rögbi meccsre kell járnunk mostantól. Bocsi, d... (2011.07.25. 10:22) Jazz koncert, rögbi meccs, templombuli...
  • allianna: egyelőre keresem a szavakat, ha megtaláltam, majd folytatom:) vigyázz magadra, üdv.: AAnna (2011.07.19. 13:44) Faültetés, Sandfly Beach

Linkblog

2009.09.16. 12:28 Vizipókom

Eszek-iszok, dínok-DÁNOK

 

Első héten dán nyelv óra mellett volt dán kultúra óránk is, úgyhogy néhány dolgot megtudhattunk elöljáróban a dánokról, de ahogy az ember jár-kel, illetve megismerkedik dánokkal, több érdekes dolgot lehet megfigyelni.

Az egyik legfontosabb tudni való a dánokról, hogy nagyon pontosak, és ezt mindenkitől el is várják. Ha meghívnak 4-re vendégségbe, akkor ott vagy a kapu előtt 3:55-kor, 3:58-kor felcsöngetsz, s így 4:00-kor betoppansz a lakásba. Hát, ezt még gyakoroljukJ

Nagy egyenlőség-fanok, és ez például olyan, ami már az országba lépéskor kiszúrja az ember szemét. Legalábis én amikor megérkeztem ebbe a külvárosba, nagyon feltűnő volt, hogy minden ház kb. egyforma, nem túl nagy; kicsi kerttel, mindenhol jó autók állnak (viszonylag kevés a szuper kocsi, de mondjuk egy 5 éves Opelnél rosszabb kocsit szinte csak külföldi rendszámmal lehet látni).

 

Errefelé ez már bőven átlagon felüli ház

 

Szóval aztán kiderült, hogy jogos volt a megfigyelésem, és ez azért van, mert az emberek mentalitása ilyen, illetve igen segíti ezt a látszatot megtartani a progresszív adórendszerük, ami szintén a különbségek elsimítását igyekszik előmozdítani (sikeresen). A hihetetlen magas adóknak köszönhetően viszont ingyenes az oktatás, színvonalas a társadalom biztosítási rendszerük, illetve pl. az egyetemistáknak jár havi 3500 korona (kb. 130000 forint), hogy meg tudjanak élni. Ja, mert persze 18-20 évesen már minden fiatalnak van saját lakása (nyilván apu-anyu veszi, de van…), nem nagy cucc, hiszen egy nem belvárosi 50 nm-es lakást már kis szerencsével találhatsz 35-40 millióért ( najó, ennyiért csak nagy szerencsével).

2025-re Koppenhága elvileg zöld város lesz, azaz csak megújuló energiát fognak használni…erre azért kíváncsi leszek. És Simon elárulta, hogy mi a fenét akarnak még fejleszteni a kerékpárutakon: bringás „autópályát” terveznek, ami a nagyforgalmú autóutak felett menne, hogy ne kelljen szegény bringásoknak annyi lámpás kereszteződésnél megállni J Amúgy tényleg nagyon környezettudatosak, állítólag már 60 évvel ezelőtt is szelektíven gyűjtötték a szemetet (az információ hitelességéért nem vállalok felelősséget…az egyik tanár mondta).

Azt már biztos említettem, hogy szinte minden háznál dán nemzeti zászló, akárcsak az evezőshajókon, meg ha épp nincs ház, akkor csak úgy az útszélén is simán lobog 1-1 zászló. De persze nem azért, mert nacionalisták, jó néhány másik indokot sorolt a tanár, de azok szerintem csak kamuk:D Amikor egy háznál pl szülinapi zsúrt tartanak, akkor az utcában az út mellet ilyen kis pálcikás papírzászlókkal jelölik az utat. Szerencsére ilyet még nem láttamJ

Ami még szintén első napi élmény, hogy nagyon sok a grafiti. Persze nem a belvárosban (kivéve a kp-i pályaudvart),

 

Mintha csak otthon lennék

de az ipar-negyedekben nagyon jellemző. Végülis lehet, hogy csak fel akarták dobni a szürke betondzsungelt. Aztán kiérve persze a külvárosba (agglomerációba…de szép is ez a szó) megint semmi ilyesmi.

 

Dánokra jellemző a kis család, már rég nem divat, hogy 2-nél több generáció éljen együtt. Állítólag (hát igen, van a kis hazugság, van a nagy hazugság, és van a statisztika) 1.2 millió szingli él Dániában, ami igen sok. Olyannyira, hogy kevés a lakás ennyi egyedülállónak… Nagyon magas az öngyilkosságok száma, de gyanítom nem Koppenhágában, mert az olyan jó hely, hogy ott nem lehet valaki öngyilkosJ

A legtöbb nagy család szétszórva él több városban, de nem is nagyon fontos nekik, hogy találkozzanak. Még csak a pénz sem tartja őket össze, mint mondjuk Magyarországon, mert itt a nyugdíj simán elég arra, hogy jól eléldegéljenek az öregek.

 

Na, hát a fiatalokról előzetesen annyit hallottam, hogy partizósak, facebook-fanok, és sokat isznak. Mindegyiket tanusíthatom!!!:) Alapvetően barátságosak, de ez elég felszínes, közel nehezen engednek magukhoz, bár az alkohol segíthet ezt oldani.

 

Ennyi alkohol meg már mindent megold (kép a vesztdzsátlend partiról)

 

Ha valaki ide akar költözni, és barátokat szerezni, annak nagyon nincs könnyű dolga. Ezt már több forrás is megerősítetteJ Zárt társaságok vannak, nehezen fogadnak be újakat, illetve a saját társaságaikat sem keverik (suli, sport, munkahely, család). Pl egy gyereknek is rendeznek akár 3 szülinapi zsúrt: egyet az osztálytársaknak, egyet a focicsapatnak, egyet meg a családnak…:s

 

18 alatt nem szolgálnak ki alkohollal, és szórakozóhelyekre sem engednek be. Múlt héten akartunk menni egy helyre, ahol 20 év volt a korhatár, és mindegyikőnk ID-ját elkérték és lecsekkolták a belépéskor. Persze volt egy 18 éves köztünk, illetve egy, aki nem hozott semmiféle igazolványt, és egyiket sem engedték be. Elég meghökkentő ez a nagy szigor.

Amúgy a dánok otthon is nagy ivósak, a legtöbb családnál együtt isznak a szülők a gyerekekkel.

Múlt hétvégén hazafelé Simon kérdezte, hogy na Zita, hány facebook-barátod lett a hétvégén? Mondom mivan? Tényleg ekkora facebookfanok? Hát kiderült, hogy igen. Hétfőn reggel 10-ig kb. már mindenki bejelölt, akivel legalább egy szót váltottam (az egy szóba beleértve a köszönést). Ez azért kicsit furcsa. “Áj tink it iz dö bigining of ö bjútifúl frencsip”. Na, azon meg külön jót röhögtem, hogy ha akár csak a fülcimpájuk egyetlen szőrszála rajta van egy fotón, akkor már bejelölik magukat rajta. Na mindegy, lehet ettől boldogok (merthogy boldogok ám a dánok! Legalábbis azok, akik nem öngyilkosok:D)). Ez a facebook-láz azért érezhetően a 15-25 éves korosztályt érinti súlyosan (logikusan, amíg iskolába járnak, addig van idejük ilyesmire). Ja, Dánia ugye az internet országa, ehhez egy kis érdekesség, hogy Grönlandon (50-60000 lakos) összesen annyi internet kapcsolat van, mint 2 koppenhágai házbanJ.

 

Közlekedésben elsők a dánok, és ez nem csak statisztika, hanem tényleg szembeötlő. Egy dudaszót nem hallottam még, egy balesetet nem láttam még, és mindig átengednek a zebrán. Nem ritka látvány, hogy még éjszaka részeg emberek is megállnak a piros lámpánál, annak ellenére, hogy kilométeres körzetben nem jön kocsi, de piros van, úgyhogy megvárják, míg zöld lesz.

 

Dánok kezet csak az első alkalommal fognak (de akkor találkozáskor, és búcsúzáskor is). Később, ha szimpatikusak egymásnak, akkor öleléssel köszönnek. Puszi nuku. És nem célszerű úgy beszélgetni velük, hogy huzamosabb ideig a szemükbe nézve, mert az nagyon zavarja őket.

Ugyan barátságos nép, de pl. a tömegközlekedési eszközökön nem nagyon lehet hallani beszédet (egymással sem nagyon beszélgetnek), pl. ha az ablaknál ülő le akar szállni, akkor nem mondja, hogy „elnézést, kiengedne?”, hanem elkezdi összeszedegetni magát, és abból a mellette ülőnek le kell vágnia, hogy őt most ki kéne engedni. Szóval még véletlenül se kelljen hozzászólni egy idegenhez.

 

Ha egy dolgot kéne kiemelnem, hogy mi az, ami különösen jellemző a dánokra, akkor az az lenne, hogy az összes fiú (mármint a facebookos korosztályból) a s.gge alatt hordja a gatyáját:D Nem úgy mint otthon, hogy a fiúk egy része, hanem az összes… Irtó nevetséges. Azért szerencsére a dolgozó népre ez sem terjedt át. Így is elég dános, hogy az üzletemberek aktatáskájának elmaradhatatlan tartozéka a bukósisak és a kerékpár-lakatJ

 

Na a lényeg, hogy furák, de szerethetőekJ.

 

 

Szólj hozzá!


2009.09.08. 14:35 Vizipókom

Nyugat-jütlandi kiruccanás: X-treem Big Air Kajak Festival

Most jöttem vissza egy órás futásból, lefutottam a tengerpartra, nem volt rossz. De azért majdnem belehaltam:)Az elmúlt évben futottam talán 20 km-t, így igazi hegyifutás fílingem volt Dánia hatalmas domjaira felfutva. Úgyhogy most, ha fáradtan is, de mesélek a hétvégéről.

Múlt héten megkérdeztem egy dán tengeri (meg vadvízi) kajakos srácot, akivel már emailezgettem egy ideje, hogy mi van azzal az általa már emlegetett extrémhétvégével. Kiderült, hogy most hétvégén van (volt), és persze nyugodtan csatlakozhatok hozzájuk. Nem kellett kétszer mondania. Csütörtökön el is mentem a Jysk (jüszk)-be venni egy hálózsákot, csak hogy legyen egy biztos pont… meg amúgy is kellett mennem Ikeába venni ezt-azt (de főleg 100 forintos hotdogot, ami itt 200). Hazafelé (egy másik Erasmusossal voltam) irtó jó helyeken jöttünk keresztül. Gyönyörű utcák, persze sehol egy kerítés, igényes kertek, minden 2. sarkon lólegelő (nem tudom igazából minek híjják),meg egy erdőn kellett átvágnunk. Ki is néztem magamnak futásra, mert nagyon feelinges. Illetve megtapasztaltuk, hogy tényleg a 4 éves óvódás is beszél angolul (kicsit frusztrált, hogy jobban, mint én).

No, szóval pénteken egy ici-picit ellógva az utolsó órámról elindultam Koppenhága másik végébe, mert ott lakik Simon (a tengeri kajakos srác). Nagyon rendes(és magas:P) srác, mivel ugye nem sok vadkajakos cuccot hoztam magammal, elvitt a munkahelyére és ott összeszedegedte nekem a hiányzó cuccokat, aztán uccu neki. Najó, még nem teljesen, mert útközben felszedtük a haverját, Lasse-t. Szóval ezek után uccu neki, irány West-Jylland (dzsátlend-nek ejtik). Dániában nincs autópálya díj, viszont van híddíj, ami alig 16000 forint egy hídra oda-vissza, meg van cserébe dugó az autópályán. A szokásos péntek délutáni indulástól már majdnem Ausztria-fílingem volt, csakhogy még 4 óra utazás után sem közeledtek a hegyek… Bár láttunk egy vagy 10 méter magas szemétdombot, jól meg is csodáltam, hogy feltöltődjek a fenomenális magasság látványával:D

Megérkeztünk Holsetbroba, persze rögtön megnéztük a rámpát, amiről másnap ugráltunk…hát nem kellett volna, mert megláttuk, és rögtön el kellett kezdeni inni, hogy fel tudjuk dolgozni. Ez az egész hétvége X-treem Big Air Kajak Festival néven futott, ami először is tartalmazott egy szombati Big Air-t (9 méter magas, 28 méter hosszú “csúszda”, a végén egy ugratóval, és mire odaérsz, kb 30 km/h-val zúzol. Ja, természetesen mindezt rodeo kajakkal).

A vendéglátó kajak klub (mellettünk volt az evezősklub, ahol láttam szép Hudson és Empaci hajókat. S mint kiderült, ott is szivatják egymást a kajakosok-evezősök) emberei nagyon kedvesek voltak, pl. nem kellett sátraznunk, hanem aludhattunk a kondiban. Péntek este még volt nagy beszélgetés meg sörözés. Pl. olyan bíztató dolgok hangzottak el, hogy aki először tesztelte a rámpát, utána négy napig nem bírt felkelni, mert megsérült a gerince. Ó, mondom, jó helyre kerültem. De azóta átépítették, úgyhogy tényleg biztonságos volt.  Ja, meg még volt egy részeg csávó a nyáron, aki fogta a szánkóját éjjel, felment a rámpára, le akart csúszni, el is indult, csak a felénél darabokra törött a szánkó…úgy fogalmaztak, hogy a srác már sosem lesz olyan jóképű, mint volt:(

Szombaton kényelmesen felkeltünk, aztán elkezdtük a mókát. Én igazából fesztivál alatt valami nagyszabású rendezvényt értettem, de végül kb voltunk összvissz 10-en akik ugráltunk. Nézők azért voltak mindig, az tény.

Eleinte csak a rámpa kb 2/3-áról indultunk, tehát kb 5-6 méter magasról, odáig kötélen engedtek le,  aztán ott állt valaki aki kioldotta a kötelet, és juhúúúú. Na azért amikor ott vagy, akkor inkább azt érzed, hogy ááá. Eredetileg úgy volt, hogy ez valami verseny lesz, gondoltam, biztos nem lehet majd ilyen amatőröknek kipróbálnia, úgyhogy nem voltam lelkileg felkészülve ilyen állatságokra, de aztán Simon kajakjában nekem is lehetőségem nyílt kipróbálni. Nem kicsit f.stam, de ha már ott vagyok, csak nem hagyom ki. Először megpróbáltam a hajójában az eszkimót. Az simán ment, úgyhogy ezen belelkesültem, s már caplattam is fel a lépcsőn a rámpa tetjére. Amikor a rámpa tetején voltam és még csak a kötélen engedtek le, azt gondoltam be vagyok sz.rva.

De nem. Mint kiderült, igazán csak akkor sz.rtam be, amikor zúgtam lefelé. Para:) Igazából csak két dologra kell figyelni: ne fejeld le a lapátodat (ellenkező esetben átrendeződik az arcod), illetve bárhogyan érkezz, csak ne full a kajak ‘lapjára’ (ellenkező esetben a gerinced sérülhet). Jó tudom, ezek nem újak a vadkajakosoknak, de a laikusoknak le kellett írnom;)

Na szóval első ugrás kb. életem adrenalin-zuhanya volt, de aztán visszaeszkimóztam, s lévén az első nő aki ugrott a rámpájukról jó kis tapsvihart arattam:) Első ugrásom meg is lett örökítve videón, ja és ha jól emlékszem akkor, vagy pont előtte a High way to hell bömbölt…nem éreztem jó ómennek. De utána még percekig fogassal a számban járkáltam (gy.k.: vigyorogva), nagyon nagy feeling. A második menet előtt meg már nem is paráztam, bezzeg közben annál inkább:) De erre már csak a délutáni etapban került sor. A kettő között zuhanyoztunk, átöltöztünk, melegedtünk, ebédeltünk, beszélgettünk ( most már többet angolul, mint dánul), eléggé odavoltak, hogy én voltam az első lány, aki ki merte próbálni. Nem egy embernek sikerült brutál rosszul érkeznie a vízre (többek között nekem a második menetben:D), és olyankor egyemberként hördült fel a közönség. Végre egy nemzet, amelyik akkor örül, amikor valaki ügyes, és akkor aggódik, amikor valaki veszélyben van…és nem fordítva, mint egyes helyeken. Aztán elment az a srác, aki értett a kötelezéshez, úgyhogy már csak a rámpa tetejéről lehetett indulni, azt meg még nem vállaltam be két menet után. Majd legközelebb. Megbeszéltem az ottaniakkal, hogy mehetek bármikor, előzetesen novembert beszéltünk meg, és bárki csatlakozhat, aki akar. Nálam lehet jelentkezniJ Qva jóóóóóó dolog, elhihetitek!!! Csak Nikoflexet vagy Ben-Gayt hozzatok, mivel másnap mindhárman (Lasse, Simon, én) brutál nyakfájással ébredtünk:) Délutáni menet után volt még időnk az esti partiig…gondoltam én, de már a szaunában elintéztük az első néhány sört. Igen jól esett. Aztán egy kis vacsi, és elkezdtek szállingózni az emberek a partira. És nem ám úgy, hogy mindenki hoz egy kis piát, vagy néhányan hoznak sok piát, nem, hanem mindenki (azaz mindenki) egy rekesz sörrel jelent meg. Hát nem maradt egy korty pia sem… Félelmetes, hogy milyen mennyiséget isznak ezek. Ahogy ők mondták, egy igazi west-jyllandi partiba csöppentem (tánc alig, csak piálás meg éneklés, egy kis állatkodással megspékelve). De jó volt, mert ahogy egyre többet ittak, egyre több embernek lett kedve angolul beszélni. Úgyhogy, végül egészen összepajtiztunk. Amúgy meg bevallották, hogy szarul helyezkedtem, mert a west-jyllandiak arról híresek, hogy nem beszélnek angolul, legalábbis nem szeretnek. De, mint írtam, ezzel estére már nem volt gond.

Kértek tőlem magyar zenét, megörvendeztettem őket egy Limbó hintóval…hát többet nem kértek:D Viszont ezek a klasszikusnak hangzó dán ivós dalok, amiket folyamatosan nyomattak (és ordítottak), irtó viccesek voltak. És volt egy nagyon jó cuccuk, nem tudom hogy hívják, de bele kell tölteni a sört a tartályba, aztán a lenti csövet bekapni, kinyitni egy csapot, és csak vedelni a sört. Szuper jó dolog, mert amilyen gyorsan ömlik a szádba, olyan gyorsan be is lehet állni tőle. Najó, persze nem egy sörtől, de lényegesen gazdaságosabb, mint csak úgy pohárból inni. Időközben kiderült, hogy a holstebroi srácok közül 4-en összeraktak egy raftcsapatot, úgyhogy már lezsírozuk a hollandiai ivászatot októberben az elő VB-n. Biztos jó lesz a csapatuk, abból kiindulva, hogy éjjel kettőkor beszálltak egy túrakenuba, mondván bemennek bulizni a városba, de félóra múlva enyhén átázva, gyalog érkeztek meg, mert útközben beborultak:) LOL

Az alvás nem volt felhőtlen, mert egy enyhén ittas állapotú dán egyed férkőzött közénk, majd a párnámat is megpróbálta ellopni, úgyhogy átköltöztem a lábgép és a fekvehúzópad közé:) A srácra reggel talált rá az edző… a bárpulton. Haha!

 

A vasárnapi csodálatos program (amiért igazából mentem) a kajak surf lett volna Klitmöller beachen. Szombaton még 4, majd már 7 méteres hullámokról beszéltek (nem is voltam nyugodt), de arra keltünk reggel, hogy megnézték a webcamet, és nincsenek hullámok:( Szóval el sem indultunk. Persze a szombati folyamatos eső és brutál szél után ragyogó napsütés volt, csakhogy még jobban fájjon a szívünk. Jó, hát persze így sem volt rossz a hétvége…sőt! De azért ezt még muszáj lenne gyorsan bepótolni ősszel. Aki pedig azt mondta, hogy Dániában nem is lehet csinálni semmit, az bekaphatja:D

Hazafelé meg egyszer csak mondja a Simon, hogy “Zita, most egy olyan helyre megyünk, amit úgy hívnak McDonald’s. Ez egy ilyen gyorsétterem”. No, ezen a ponton kezdtem el neki sorolni, hogy ja, Magyarországon (ami Kelet-Afrikában van) nem ismerjük azt, hogy étterem, illetve késsel-villával sem tudunk enni, és wc-t sem használunk. Hát ebből vagy levágta, hogy nálunk is van McDonald’s, vagy azt hiszi, hogy én voltam, aki a wc mellé pisilt:). Majd meglátjuk, hogy hív-e még:)

 

A vasárnapi csalódást az elmaradt kajak szörfözés miatt, egy kis esti közös palacsintasütéssel gyógyítottam. Ezt már itt, a koliban, az Erasmusosokkal.

Tegnap megvolt a harmadik közgáz óránk. Még mindig az első fokú egyenlet megoldását magyarázta a tanár, úgyhogy kezdek én is rászokni a facebookra. Az egyik kedvenc franciám kérdezte, hogy vajon a tanórák valódi célkitűzése a facebook-képzettségünk fejlesztése? Elgondolkodtató:)

 

A hétvége képei itt érhetők el (elvileg...szóljatok, ha nem), remélem majd tudok szerezni a saját ugrásaimról is:

 

 

 

 

http://www.facebook.com/album.php?aid=2021745&id=1005653624&l=3b548cc8f6

5 komment


2009.09.02. 14:40 Vizipókom

Suli, Koppenhága, raftos sighteseeing tour

Túl vagyunk az „első-nap-az-iskolában”-élményen. A 24 fős osztályból 15-en bent is voltunk. Rajtam kívül még egy lengyel Erasmusos lány van az osztályban a többiek hagyományos tanulók, szóval már második évüket tapossák itt. De közülük is sok a külföldi (lengyel, litván, ugandai, kameruni, stb.), viszonylag kevés a dán. Viccesek, jó hangulatban telt az első nap, kaptunk csapatépítős-ismerkedős feladatokat, amikbe persze mindenki „hatalmas” lelkesedéssel vetette bele magát.

Tegnap nagyjából vázolták a félév menetét. Tanítás csak december elejéig lesz (és lesz őszi szünet, juhuhuhúú), aztán néhány hét vizsga, illetve januárban is vizsgák. Fura, hogy nincs órarendünk, mint otthon. Vagyis van, de minden héten más. Kedden study dayünk van…ez azt jelenti, hogy otthon ülsz és tanulsz…haha! Amúgy annyira nem is vicces, mert holnapra pl 50 oldalt kell olvasnom marketingből (és még csak nincs is study day).
A tegnapi eligazító napot a változatosság kedvéért egy BBQ parti zárta a suli kertjében. Ingyen kaja-ingyen pia: teljesen jó:) Ja, hétfőn meg az elsősöknek volt ugyanilyen eligazító napjuk, és utána megnyitott a suli bárja, ahol a tanárok itatták ingyen piával a diákokat. Tudnak kapcsolatot teremteni:)
Ma kezdődött az igazi tanítás, egy marketing és egy közgáz órával. Igen tetszik, hogy eddig mind a három tanárunk, akivel megismerkedtünk, üzletember (tanácsadó, vállalkozó, befektetési bankár), és mondjuk 10-15 év tapasztalattal a háta mögött tanításra adja a fejét. Az első sokk közgázon ért, amikor kitöltetett velünk egy kvízt a tanár, hogy felmérje, hol tart a csoport. Miután megcsináltam (általános iskola 8. osztályáig ezeket a feladatokat gyakoroltuk), elmagyaráztam a padtársamnak, hogyan kell első fokú egyenletet megoldani. Mikor már a két ismeretlenes egyenletrendszer rejtélyeit ecseteltem, kezdett nagyokat pislogni. Aztán a deriválásról még nem hallott soha, úgyhogy abba inkább nem is kezdtem bele. Szóval ment a nagy csodálkozás, hogy nekem honnan vannak ilyen természetfeletti képességeim:).
Amúgy az órák fílinge nagyon más, mint otthon. Körben ülünk, a tanár sokkal közvetlenebb, és mindenki előtt laptop az asztalon, ugyanis az oktatási anyagok előre fel vannak töltve a suli rendszerébe, amit mi ott szépen letöltünk, és azt bambuljuk, míg a tanár okoskodik.
 
Tegnap, miután délben vége lett a napnak az ingyen ebéddel, gondoltam bemegyek korábban Koppenhágába (ugyanis 17:30-ra voltam hivatalos a női raft csapat edzésére). Össze sem lehet hasonlítani a múltkori buszos városnézéssel. Több órát barangoltam a belvárosban…na, így már bele lehet szeretni. Helyes kis utcák, csomó kisebb-nagyobb tér, szoborral, illetve tele van szórva a belváros hatalmas, de eldugott templomokkal. És bárhol jár az ember, valamelyik utcazenész hangja biztosan elér hozzá.
Hihetetlenül pezsgő város ilyen jó időben. És a főutakon kívül szinte sehol nincsen autó. Ez azért a levegőn is érződik. Aztán ha már arra jártam, bementem abba az étterembe, ahol egy ismerősöm dolgozott tavaly, és mondta, hogy próbáljak meg ott munkát szerezni. Szóval bent le is szólítottam az első embert, akiről fél percen belül kiderült, hogy magyar volt. De nem nagyon lelkesített, mert most küldenek el sok embert, valószínűleg nem azért, hogy aztán engem meg felvegyenek. Aztán Réka kedvéért bementem egy csoki boltba; de nem csak, hogy bementem, vettem is csokit, és meg is ettem. De tényleg csak a Réka kedvéért! Úgyhogy ő is hízott tőle, nem én:) Már kezdtem nagyon elfáradni, és még volt másfél órám, ezért gondoltam beülök egy kávéra valahova, hiszen lépten-nyomon kávéházak meg éttermek voltak. Azt már az elején láttam, hogy kajálni nem fogok, mert nem akarom egy havi ösztöndíjamat elkölteni egy szelet pizzára, de aztán a kávézóban kiderült, hogy kávézni sem fogok, legalábbis amíg nincs munkám, addig nem (nem a munka és a kávé között kell keresni az összefüggést, hanem a fizetés és a kávé között;)). Így hát maradt a csövelés egy padon. Aztán összeszedtem magam, és elindultam az edzés irányába, és közben végre találtam city bike-ot! (van néhány city bike parkoló a városban, be kell dobni 20 koronát, s elviheted a bringát, majd a másik parkolóban, ahol leteszed, visszakapod a 20 koronát).
Kicsit elszégyelltem magam, mint magyar, amikor a Koppenhágai napilap vezércikke arról szól, hogy soksok milliót különít el az önkormányzat a bicikliút-hálózat fejlesztésére, illetve új bicikli utak építésére. Csak tudnám hova???!!! Mindenhol, azaz mindenhol van bicikli út, és átlagban 3 bringás fér el simán egymás mellett. Szerintem egy kicsit cserélhetne vezetést Koppenhága és Budapest, hátha akkor otthon is lenne értelme bicajra ülni. Persze, azt talán mondanom sem kell, hogy mindenhol külön bicikli út van, sehol sem kell gyalogosokat kerülgetni, és fordítva, ha gyalogolsz sem kell a bringásoktól rettegni.
Ahogy tekertem edzésre, elmentem Christiania mellett, de sajnos nem tudtam bemenni, mert nem akartam késni. Viszont biztos épp valami jót főztek, mert érdekes illatok áradtak ki az utcára:) Akik nem tudnák, Christiania a drogos negyed, Dánia egyetlen része, ahol legális a könnyű drog (pár éve még minden legális volt, ha jól tudom).
Végül kicsivel edzés idő előtt ott voltam…valahol, ugyanis nem tudtam, hogy azon az utcán belül hol vannak a raftosok. Volt ott minden: focipálya, rugby klub, röplabda pálya, futópálya, messzebb már nem mentem, mert megláttam, hogy kajak pólósok szállnak vízre, gondoltam, akkor biztos valahol ott lesznek a raftosok is. Amíg vártam, elmentem nézelődni a kis csatorna partján. Megtaláltam a szlalom pályájukat, ami hasonló színvonalú, mint a mi seprűnyelekből összeállított pályánk otthon. Illetve láttam evezősöket (minden hajó orrán és farán is dán nemzeti zászló, de persze nem azért, mert nacionalisták…), tengeri kajakosokat, meg kacsákat (ez nem egy harmadik sport):)
Kicsit késve ugyan, de össze jött a csapat, és elmentünk evezni egyet. Beültettek jobb kormányosnak… hát ez elég vicces volt, mivel az elmúlt két évben igen sokat kenuztam, de csak balon. Elmentünk egy igazi sight-seeing túrára. Már kapásból a kis csatornák is nagyon szépek, mindkét parton végig vitroláshajókkal (a 100 évestől kezdve a vadonat újig), illetve parti kiülős helyekkel.
Megnéztük a könyvtárat, a királyi palotát, illetve a régi tőzsde-épületet, utána újra átvágtunk a nagy csatornán, és vissza a saját oldalunkra. Végül még az operát is megkuksiztuk. Összesen 10 híd alatt mentünk át, volt köztük néhány gyönyörű. Gondolom a jó időnek köszönhetően, nagyon sok vízi járművel találkoztunk a kis csatornákon, de mindegyiknek volt néhány kedves szava hozzánk. Hát, ilyenek a dánok.
 

3 komment


2009.08.27. 23:45 Vizipókom

Koppenhága

 

Kedden reggel kihasználva a jó időt, illetve a kezdeti lelkesedésemet, elmentem futni suli előtt, fél 8-kor egy fél órára. Nyilván a szarvasok felé vitt az utam. Különösen hangulatos volt az erdő a reggeli fénynél, illetve rajtam kívül csak néhány lovas és futó törte meg a csendet. Temérdek sok szarvas volt, 100 méterenként legelészett egy-egy „csorda”, de kb. 50 méteres távolságból tűrtek csak meg. Ha pedig nem a füvön futottam, hanem zajosabb talajon, akkor szaladtak szana-széjjel (hú, ezt a szót még sohasem írtam le…nagyon hülyén [hehe, azt írja a helyesírás ellenőrző, hogy "ilyen szót nem illik papírra, illetve képernyőre vetni!" borzasztó szorri vagyok] néz ki, úgyhogy nem is fogom többet:(). Egy icipici bébi bambi viszont annyira megilletődött azon, hogy végre egy magyar futót lát a sok dán után, hogy elfelejtett elmenekülni, na, tőle 3 méterre mentem el. A fordulónál pedig muszáj volt megállnom, mert a lejtő aljában, kb. 100 méterre tőlem megjelent egy szarvas…aztán még egy, aztán még soksoksok, elkezdtem számolni őket, de 50-nél meguntam, gondoltam ez is éppen elég volt kora reggel:). Gyönyörű libasorban vonultak át az erdőn, de mintha valami katonai osztag igyekezett volna reggeli tornára. Ami érdekes volt, hogy hétfő délután szinte csak hímeket láttunk (gondolom azok az agancsosok:)), reggel viszont egy darabot sem láttam. Csak két oka lehet ennek. Az egyik, hogy csak délután kell hordaniuk az agancsot, amikor jön a sok látogató. Másik verzió, hogy akár az embereknél, náluk is lusták a férfiak, és csak kilenckor kecmeregnek ki az ágyukból, mire az asszony már begyűjtötte nekik az élelmet;) (Na azt hiszem most fognak megkövezni a Kanyonosok, hogy én aztán ne beszéljek, és igazuk van. De ez úton is köszönöm nekik, hogy tolerálják fogyatékosságomat a későn keléssel kapcsolatban).
 
Megkaptuk a könyveket…fúúú, hát eléggé lesokkolt a látvány, meg a súly. 9 könyv, ebből négy tipikusan egyetemi vastagságú. Ja, és jövő héten jön még ehhez 1-2. Viszont az nagy könnyebbség (és ezt most tudtam meg), hogy az Erasmusos diákok kölcsön kapják a könyveket, nem kell megvenni. Kezdek egyre kíváncsibb lenni a tanításra, mert az összes Erasmusos diák első félévre jelentkezett, én viszont a harmadikra…remélem, nem lesz nagy szívás. Így az angolom valószínűleg többet fog fejlődni, mert az Erasmusosok és első évesek körében elég gyenge az átlag szint. Viszont biztosan nagyobb kihívás lesz olyanok közé bekerülni, akik már hozzá vannak szokva ehhez az egészen más oktatási stílushoz.
Este (3 órás délutáni alvás után) megfőztem az első kinti paprikás krumplimat…nyammm. Amúgy várom szeretettel az egyszerű, és olcsó recepteket, minden jól jön ilyen ínséges időszakbanJ. De komolyan mondom!!!
Tegnap az egyik tanár tartott „előadást” a dán oktatásról, hogy mit várnak tőlünk, illetve, hogy mi mit várunk tőlük. Nem mondta ki, de érezhető volt, hogy már ezt a bevezető órát is abban a stílusban tolta. Nem biztos, hogy könnyű lesz megszokni, de biztos nagyon jót fog tenni, mind a gondolkodásomnak, mind az angolomnak, hiszen az oktatásuk lényege, hogy nem a tanár darálja le az anyagot, és tanulunk tőle, hanem egymástól tanulunk, miközben megbeszéljük a tananyagot. Na mindegy, amíg még nem kóstoltam bele nem nagyon szeretnék okoskodni, inkább majd, ha benne vagyok, mesélek többet. A tanár (aki szintén nagyon jó fej volt) óra végén levetített néhány Dániára jellemző fotót, csak úgy kedvcsinálónak. Az utolsó fotó egy közeli felvétel volt a Napról… s hozzá a duma: „Ez a Nap. Jól nézzétek meg, raktározzátok el az agyatokban, mert ez az, amitől október végén elbúcsúzhattok” Hát ez nagyon bíztató:(
Délután 2-kor pedig várt minket 2 busz a koli előtt, melyek bevittek minket Koppenhágába városnézésre. Egyrészt kellemes csalódás volt, hogy busszal vittek minket, és nem kellett bumlizni, másrészt viszont csak egy kis ízelítőt kaptunk a városból. 3 helyen tettek ki minket (nyilván a 3 leghíresebb látnivalónál): először a „Kishableány”-nál…aranyos, persze, de nem egy nagy szám. Jó, hogy busszal vittek oda, mert így nem kellett bosszankodni, hogy ezért gyalogoltam ennyit??? Következő megálló az új operával szemben volt, kaptunk 1 órát nézelődésre, úgyhogy onnan gyalog mentünk megnézni „Nyhavnt”. Ez az a csatorna, aminek a képét teszik a legtöbb koppenhágai prospektus elejére. Színes házak, s végig kiülős kávézók, éttermek, a csatorna két partján pedig impozáns vitorlás hajók. Így nyáron tényleg nagyon nagy nyüzsi van ott, kíváncsi leszek rá télen. Bár a buszról láttuk Koppenhága főterét (vagy valami olyasmit), na hát ahhoz képest viszont itt csak lézengtek az emberek. Az egy óránkba belefért még egy templom, ami elől gyönyörű kilátás nyílt az operára. És fordítva: következő megálló az operánál volt, s onnan egy sugárúton keresztül gyönyörűen látszott a templom. Az egész városnéző séta legmeglepőbb élménye: Az opera oldalában egyszer csak kinyílt egy hangár, s 40-60 éves nénik kezdték kicipelni a tengerikajakokat, majd levitték, és vízre szálltak. Húh, hát számomra ez nagyon meghökkentő volt…azóta sem tudom magamban összekötni ezt a két dolgot: opera-tengeri kajak. ??? Amikor odamentem fotózni, nagyon kedvesen mosolyogtak a nénik, de irtó nyuszi vagyok, és nem mertem megkérdezni, hogy mikor mehetek én is ki egy körre:(. Valószínűleg többek között azért sem tettem, mert még mindig szenvedek a repülőút hatásaitól (hideg és száraz levegő volt, én meg egy nagyon picit már náthás is voltam, úgyhogy így a kettő együtt nagyon hazavágottL…vagyis Dániábavágott:)). Itt, a csatorna partján az opera előtt már nagyon lehetett érezni a „dán szellőt”.  Elvileg a következő állomás lett volna Christiania, de talán kifutottunk az időből, vagy valami más miatt ott mégsem álltunk meg. Szóval kell még majd menni Koppenhágába:). 5 órakor értünk a Tivolihoz, Koppenhága híres vidámparkjához, ki lehetett szállni, viszont utána tömegközlekedéssel kellett volna hazamenni, mert a buszok jöttek vissza. Én nem csak ezért nem mentem most a Tivoliba, hanem azért sem, mert ha már kifizetem azt a horribilis összegű belépőt, akkor hadd élvezzem egész nap, ne csak pár órát. Szóval ezt is majd máskor.
Ma két HR-es jött teátrális (:)) előadást tartani, elvileg a diákmunka-lehetőségekről, gyakorlatilag inkább általános álláskeresési okosítás volt. De tény, hogy többet tanultam az 1 óra alatt, mint az előző féléves „karriertervezés” című tantárgy óráin. De sajnos a diákmunkákkal kapcsolatban nem lettünk okosabbak.
Délután pedig a „Statsforvaltningen”-t látogattuk meg, nem tudom, hogy mit jelent, de itt kellett benyújtanunk a tartózkodási engedély-kérelmet. Kicsit para volt, hogy kb. 80 diák vonult oda egyszerre, de max 2 perc alatt intéztek el egy embert, volt három pult, szóval meglepően hamar végeztünk. És persze még a 80. emberre is ugyanúgy tudtak mosolyogni az ügyintézők.
Ja, az előző beszámolóban elfelejtettem megírni, hogy amikor kimentünk a strandra piknikezni, akkor kijöttek a tanárok is, járkáltak körbe körbe, mindig leültek egy-egy csoporthoz beszélgetni. Ez nagyon szimpatikus. A műegyetemi tanárok általában meg sem ismernek az egyetemkertben, nem hogy beszélgetnének velünk.
 
Remélem a következő beszámolót már egészségesen fogom írni. Ami valószínű is, mert amíg kúrálom magam, addig valószínű nem sok kalandról tudnék mesélni…(azért nem kell aggódni, nem vagyok a halálomon:)).
Hujujujjj, már megint hosszú lettem:)

6 komment


2009.08.24. 20:41 Vizipókom

Megérkeztem

Hála a szájbarágós itinernek, sikerült idetalálni. Ugyan még Koppenhágában vagyunk (azt hiszem:)), de ez már nagyon vidéknek tűnik. A reptértől "csak" metróval, vonattal és busszal kellett jönnöm. Persze az első metró rögtön indult, úgyhogy az 5000 forintos jegyemet nem lukasztottam ki... amit inkább megtettem volna, ha előbb látom meg, hogy 30000 forint a helyszíni bírság. De szerencsére nem volt ellenőr, csak a következő járművön, amire meg már lukasztottam, mert kicsit tele lett a gatyám. Ez alatt a három közlekedési eszköz alatt megtapasztaltam, hogy miért mondják, hogy kedvesek a dánok. Ha elkezdtem nézni a térképet, vagy bújni az itineremet, már jött is valaki, hogy segíthet-e. Nem is rossz, szerintem hamar hozzá fogok szokni. Mellesleg nem volt még olyan, hogy várnom kellett volna lámpa nélküli zebránál, mert azonnal megállnak. Ma a boltban sem volt gondom, valaki mindig segített, ha kellett. Ami viszont nagyon szembeötlő volt a vonaton, amivel a belvárosból jöttem ki Lyngbybe, hogy durván sok a grafiti. Persze nem a vonaton, az csacsog-ragyog, de minden házat, táblát, falat díszít valami firka. Ja, és ahogy kiértünk ebbe a külváros szerűségbe, eltűntek. Cserébe pedig felbukkannak minden ház kertjében a dán zászlók… Vagyis nemcsak a kertekben, hanem bárhol, ahol csak lehet.

Szóval már megkaptam a szobámat, semmi extra, inkább magyar színvonal, mint dán. Elég koszosan kaptam, sok kis rokonnal a falakon, már el is kezdtem szegényeket fájó szívvel kitoloncolni. Amúgy gondoltam egy olvasólámpán kívül lehetne még fényforrás... de nincs. Ez elég gáz lesz, különösen télen. És tök fura, hogy földszinti szobám van, ez kicsit erdei iskola fíling.
 
Egyelőre úgy tűnik mindenképpen kéne bringa, mert messze vagyunk a belvárostól, drága a közlekedés, és mindenhol van kerékpárút. Ma begyalogoltam a központba (mármint a kisvárosunk kp-jába), kb. 20-25 perc, ott 9-ig nyitva volt egy viszonylag olcsó bolt, úgyhogy be is vásároltam. Tényleg vannak brutál árak, de pl. tejet-kenyeret otthoni áron tudtam venni, és s legtöbb alapélelmiszernél megtalálható ez az árszint, illetve a kétszerese is. 
 
Szomszéd szobában egy francia lány van, aranyos, és boldogsággal tölti el a lelkemet, hogy rosszabbul beszél angolul, mint én (gonosz?). Egy "lakásban" van 2 egy ágyas szoba, és azokhoz tartozik közös wc meg zuhanyzó. Mellesleg ma kiderült, hogy totál egy napon születtünk. Ja, amúgy az ablakom előtt tegnap egy magyar rendszámú kocsi állt :)
 
Ma megvoltak az első „órák”. Most még csak dán nyelv és kultúra, az igazi tanítás jövő héten lesz. A dán nyelv nagyon vicces, szerintem angol és német tudással könnyen meg lehet tanulni, de a kiejtés valami katasztrófa. Már tudok bemutatkozni, és számolni húszig J Na a számolás pl. echte német, csak katasztrofálisan írják.
Délután kisétáltunk kollektíven (kb. 70 Erasmusos diák) a tengerpartra egy barbeque partira, ami ha szedjünk a lábunkat, kb. fél óra. Átmentünk egy nemzeti parkon, ami lényegében szarvas rezervátum, nagyon helyesek voltak a szarvasok, láttunk bébi bambit is J Már reggel mondta az egyik tanár (akik amúgy nagyon jófejek, 2 idős nénivel találkoztunk eddig, de mosolygósak, kedvesek és viccesek), hogy sok a szarvas a környéken, de csak novemberben kell félni tőlük, amúgy teljesen szelídek. Szóval lent a tengerparton jól bekajáltunk (miközben ettük a flekkent, azon gondolkoztam, hogy mintha már ettem volna valaha ilyet, aztán rájöttem, ó, hát minden hétvégén :s). Közben gyönyörködtünk a tengerben, ami tele van szélkerékkel (de esztétikusan vannak elrendezve, úgyhogy kimondottan szép látvány), hatalmas tankhajókkal, turistahajókkal, illetve vitorlásokkal…nem bírom ki, hogy ne vitorlázzak, amíg itt vagyok. Ezen kívül láttam kiteost, tengeri kajakost, tengeri evezőst. Mi kell még? Ja, igen a nudista strand, de azt is láttunk, ugyanis mellette piknikeztünk. Aztán persze nem bírtam megállni, muszáj volt besétálni a tengerbe. Most csak térdig sikerült, nem volt meleg, de még muszáj egyszer fürödni, és globális felmelegedés ide, globális felmelegedés oda, melegebb már valószínűleg nem lesz idén. Az idővel nagyon nagy szerencsénk volt, egész nap ragyogó napsütés, ami gondolom, hogy erre felé szerencsének számít.
 
Nem kell megijedni, nem leszek ám mindig ilyen hosszú! Gondolom most az első hét eseménydús lesz, aztán, ha elindul a suli, még nem tudom mennyi minden fog történni, illetve mennyire lesz időm írni.
Köszönet mindenkinek, aki elolvasta ;) E-mailt is írhattok, kommentelhettek, meg amíg nincs itteni telefonom, addig használom az otthonit. A fényképeket pedig facebookon megtalálhatjátok majd.
 
Üdv mindenkinek!

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása