Hát igen, már elég régóta nem írtam. Mondhatnám, hogy nem történt semmi, de igazából belegondolva, most már akármi történik, azt az életem részének érzem, és így nem annyira ad ihletet a blogon való lelkendezéshez.

Közeledik az első etap vége, és ez nagyonnagyon rossz érzés!!! De tényleg. Ma is voltam Koppenhágában, a legaranyosabb belvárosi részen egy kávézóban, és annyira fílinges az egész környék, hogy…na:) Szóval, jó, hogy karácsony, meg minden, de nagyon nem várom. Aki volt már így külföldön, az biztosan megérti, aki még nem, az lehet, hogy nem. Viszont ha túl leszek a januári itteni és otthoni szíváson, akkor nagyon gyorsan el kell kezdenem gondolkodni azon, hogy hogyan (és leginkább HOL) tovább. Már megvettem a januári repjegyet, 11 napra jövök vissza, ebben lesz 2 vizsga, és a többi remélhetőleg csak boldogság. Mivel itt a koliban csak úgy lehet szobát bérelni, ha az egész hónapot kifizeted, én nem kértem januárra, úgyhogy legrosszabb esetben csövelek. De Koppenhágában szerintem még az is jó:) Vannak ötleteim, a „legrosszabb” eset a youth hostel, ami persze csupa-móka-kacagás, de nagyon drága, meg talán nem a legtökéletesebb hely a tanulásra. Elsődlegesen pedig Couch surfing-gel próbálkozom, és nem akarom elkiabálni, de már fel is merült egy lehetőség. A svéd kajakozásból ismert Simonnak van egy haverja, aki fogad couch surfingeseket. Simon megígérte, hogy megkérdezi, de az utóbbi időben pár dologgal bizonyította, hogy a memóriája nem tökéletes (pl. mentünk házibuliba, írt mailt 5 körül, hogy 9-re legyek ott…csak a címet nem írta meg, rákérdeztem, aztán megírta, hogy x utca 54…odamegyek…x utca 32-ig van számozva…anyukád:)), úgyhogy még utána kell járnom a dolognak.

A tanulásról meg csak annyit, hogy túl vagyunk a nagy projektünkön, egy hetünk volt megírni, 5 fős csapatokban. Jó sokat szenvedtünk vele, de nagyon hasznos volt, és szerintem elég jól is sikerült. Na, erre ma megkaptuk az eredményt…FAILED. Kösziiiiiiiiiiii!!! Mint kiderült, az összes csoport megbukott az osztályban. Fantasztikus. (Mindezt azután, hogy mondta, hogy nagyon jó munkákra számít, mert eddig mi vagyunk az egyik legtehetségesebb osztálya.) Talán van rá még egy hetünk, hogy újra írjuk (holnap mondják meg, hogy mi nem tetszett nekik), de nekem nagyon durván kéne gyártanom az okos gondolatokat az otthoni 10 kredites projektemhez is, úgyhogy semmi időm nem lesz. És ha másodjára sem sikerül elfogadhatót kreálnunk, akkor nem vizsgázhatunk, és az szívás az Erasmus félévemre nézve. És ha még vizsgázhatok is, van egy tárgy, amiből annyira katasztrófa a tanár, hogy csodálkoznék, ha nem buknék meg. Az első pár hétben minden órán ott voltam, és még viccesnek tartottam, hogy állandóan elront valamit (de inkább mindent), és mi javítjuk ki. De ez hamar unalmassá, majd idegesítővé vált, és azóta nem bírtam minden órára rávenni magam. Van 2 lány, akik rendesen bejárnak, és ők is annyira nem értenek semmit, hogy épp miről beszél, hogy inkább csak röhögnek.

Két hete voltam a „Hopenhagen Live” (ez a Klímakonferencia körítés-programja) önkéntes megbeszélésén. Kaptunk kabátot meg kaját:D Érdekesnek tűnik a téma, úgyhogy nagyon várom. Már látszódnak az előkészületek, a főtéren már áll a 20 méter átmérőjű földgömb. A részletekről majd később írok, amikor már többet tudok, meg benne leszek. Most vasárnap fognak minket körbevezetni a helyszínen, és mutatják meg, hogy mi micsoda.

Néhány link a témával kapcsolatban:

https://www.youtube.com/watch?v=5FVYUTr61rc

www.hopenhagen.org

www.hopenhagenlive.org

Előbbi 2 angolul, az utolsó dánul.

Végülis csak három napot leszek önkéntes, de így a nagy félév végi hajtásban, meg vizsgák között ez is elég lesz szerintem.

Szülinapomra (pontosabban előtte, és akkor ment haza) kijött anyu meglátogatni. Én a tanulás miatt nem tudtam minden nap vele tartani, de azért voltunk együtt Koppenhágában, még arra is rá tudott venni, hogy múzeumba menjek;) Na jó, ez nem is nagy szó, akartam én magamtól is menni, de amíg kicsit is jó idő volt, nem akartam.

Múlt pénteken pedig Karácsonyi bingó volt a suliban, mindenféle tradicionális adventi ételekkel, italokkal. Állítólag ez a bingó nagyon dán. Bele sem merek gondolni, hogy mennyit költhetett a suli erre a délutánra, mert összesen 9 forduló volt, és egyre nagyobb nyereményekkel (a fődíj egy laptop volt, meg még millió más dolog hozzá), és amin leginkább meglepődtem (de végül nekem jól jött), hogy nem csak a nyertes kapott ajándékot, hanem a 2-2 jobb és baloldali szomszédja, akik ültek az asztalnál. Illetve ezen kívül az asztalánál mindenki kapott egy nagy doboz Nesquik kakaót:) Én mivel szomszéd voltam, kaptam még egy társasjátékot, meg nescafét is.

És ma megint havazott. Annyira gyönyörű volt!! Legalább öt percig tartott, és el is olvadt:)

No, ma ennyire futotta, legkésőbb jövő héten megint írok, ha másról nem is, a Hopenhagenről biztosan.