Ma egy hónapja vagyok Új-Zélandon, és ezennel megtörtént az első nap, amikor egyáltalán nem sütött ki a nap. Anyu szavaival élve ez azért nem a világ vége...még a világ végén sem:) Most is szakad az eső...hivatalosan ilyen kellene legyen az egész tél, de mi nagyon mákosak voltunk eddig. Tegnap pl 15.7 fok volt a max. Illetve, azt is lehet szerencsének nevezni, hogy vasárnap és hétfőn havazott, és meg is maradt. Évek óta nem volt ilyen erre felé.
Még mindig igyekszem úgy tenni, mintha rendes diák lennék, és egész sokat foglalkozom a sulival. Eddig pl még nem is hagytam ki órát! (Najó, ma pont majdnem kihagytam, de mivel esett az eső, jobb volt mégiscsak fedett helyre menni:)) A héten találkoztam és beszéltem végre az itteni nemzetközi iroda magyar munkatársával, nagyon kedves nő, még biztosan beszélünk. Ugyanúgy beszél magyarul, mint a dániai Anna (szerintem kb ugyanakkor költözhettek el Magyarországról), úgyhogy néha összezavarodtam, kivel is beszélek:)
Ma éjjel meg azt hittem összecsinálom magam, mert az egyik lakótársam elkezdett hadoválni valamit az előszobában, majd sikítozott, én meg közben csak fokozatosan ébredeztem, úgyhogy mire felébredtem, nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam vagy nem, aztán hallottam még ajtócsapkodásokat, meg dörömbölést, annyira besz...tam, hogy nem mertem kimenni, meg aztán hallottam, hogy visszamegy a szobájába a lány, úgyhogy reméltem minden ok. Meg igazából iszogattunk tegnap este kicsikét, úgyhogy próbáltam arra fogni, hogy biztos csak behaluztam, vagy csak álmodtam. Aztán reggel (vagyis délben...), mikor felkeltünk, derült ki, hogy alvajáró a drága... és elgurultak a gyógyszerei...najó nem, csak simán elfogytak. Arra ébredt fel végül, hogy fél lába már lóg ki az erkélyről, mert valami menekülőset álmodott. Nagyon durva :( Így, hogy most már tudom, nem a baltás gyilkos járkál a házunkban, legközelebb azt hiszem inkább kimegyek és felébresztem...
Szépen lassan mindenkiről kiderülnek a defektjei...és ettől nem feltétlenül érzem jobban magam:)
Szerdán viszont 10 dollárért csudajó közös nemzetközis vacsorát kaptunk (alig bírtunk utána haza vánszorogni). Méghozzá karácsonyi vacsorát:) Tök jó, hogy ez a júliusi karácsony nem olyan fix, mert bármikor bármire rá lehet fogni mostanság, hogy "karácsonyi". Az egyetlen furcsasága a vacsorának az volt, hogy kaptunk boros poharat, de bort nem :D
Csomó minden jutott még eszembe, amiről akartam írni, de sajnos kihullottak a szitaagyamból. Na, majd legközelebb.
U.i.: pusz neked is Kinga;)
U.i.2: Gyurta pedig újra világbajnok...juhúúú:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.